Művészet és önazonosság. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2017. február 12., vasárnap

ÉJSZAKA


-   Gyere el hozzám, gyere el végre, mindegy, hogyan, csak gyere! - suttogta a szerelmes, de hangja tompán csengett. Mintha kietlen tájak sziklafalairól vagy sötét vizek mélyéről verődne vissza.

- Vagy egy feneketlen kútból. Nincs benne semmi, csak a kongó üresség. - gondolta Aziza. Úgy érezte, évezredek óta fekszik már ugyanitt, egy helyben, a saját ágyában. Ezerszínű selyemtakarói csak koporsódíszek, s ha fel is kel, hogy munkáját végezze, minden, amit tesz, csupán lefojtott árnyék; mozdulatai mozdulatlanok. Azért újra megpróbálta: szívére helyezte a kezét, szemét szorosan lehunyta és hallgatta saját, élő lélegzetvételét. „Hiszen élek. Ennyi biztos. Élek, de Nélküle semmi vagyok. Nélküle itt sem vagyok.”

- Gyere el, kérlek! Gyere, mert kérem - ugye hallod? Gyere, mert akarom! Gyere el ma éjjel! Gyere el MOST!

Nem érkezett válasz, sehonnan. Az éjszaka azonban, mint mindig, ezúttal is jótékony volt vele: mintha csak megesett volna rajta a szíve, puha vánkosával elnyelte szavait.

Aziza miközben teljes figyelmét annak szentelte, hogy hiányzó kedvesét szólongassa, megfeledkezett valamiről. Arról, hogy mindig - épp ezekben a pillanatokban is - életként öleli, minden elképzelt szerelmet felülmúlóan szereti önmagát. Bizony, amint kongó hiányának kútjába már nem fél belenézni, ráébred erre - és minden megváltozik!


Alexandra Kithrova – Night

**

Ebből a "mini-novellából" született Az Egység meséi Aziza álma című darabja!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése