Művészet és önazonosság. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2017. február 11., szombat

BÉKEIDŐ


Emlékszem, mikor gyerekként odakinn játszottunk és bogáncs tapadt hajba-ruhába, milyen makacsul ragaszkodott az a tüskés kulimász! Minél vadabbul küzdöttünk, annál lehetetlenebbnek bizonyult megszabadulni tőle.

A régóta megszokott minták ereje oly’ nagy: mint vizek a Holdhoz, mint molylepke a fényhez, úgy vonzódik hozzájuk a tudat. A tét nem kevés: a túlélés! Megmaradni annak, akinek magunkat hisszük. Minden kapcsolati játszmánk mögött ez áll. „Alád simulok, hogy tőled védelmet nyerjek. Föléd kerekedem, így nem tudsz bántani. Ha megfelelően együttműködöm veled, nem veheted el tőlem a képet, amit magamnak gondolok.”

Szorít a játszma, mint szűk cipő, kényelmetlen, mint kinőtt ruha; idegen test, mely bogáncsként hozzám tapadt. Küzdök, egészen addig, míg újra felismerem: hisz’ ez őrület! A kép, amit védenék, nem én vagyok! Az csupán képzelet, s ami vagyok, el nem vehető!

Hogy mi marad ezután?
Mosoly és csend.
Az apró dolgok öröme.
Időtlen béke.
Az itt és most.
A boldog semmise’.


Kép: Ismeretlen szerző






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése