2017. február 9., csütörtök

Széppróza: VÁLTOZAT TANMESÉRE





És akkor a király azt mondta: „hát megbolondultam én? Innék a mérgezett kútból is, csak hogy befogadjanak?

Úgy döntött, nem győzködi tovább a többieket, hogy igyanak a tiszta forrásból, sem pedig arról, hogy ő nem bolond.
Ehelyett olyat tett, amin maga is meglepődött: lemondott a trónról.

Boldogan élt, míg meg nem halt, az uralkodás és a szolgálat kényszere nélkül, az emberek között, ám többé nem függve tőlük. A gonosz varázsló bárhogy is kereste, nem akadt a nyomára, mert már sem félelem, sem bírvágy nem kötötte.

Bátran vállalta az egyedüllétet, de láss csodát: hosszú és szép élete során rokonlelkű társakra is talált, akik ugyancsak a tiszta vizet itták. Mindig volt náluk belőle egy flaskányi, amit örömmel adtak az arra szomjazóknak.

Emlékeztetve őket, hogy létezik a tiszta forrás, s ha úgy döntenek, varázsálmukból ők is felocsúdhatnak.


**

Novelláim és egyéb prózai műveim a blogon.

Ha szeretnél értesítést kapni a friss megjelenésekről, iratkozz fel tartalmas hírlevelemre!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése