És akkor a király azt mondta: „hát megbolondultam én? Innék a mérgezett kútból is, csak hogy befogadjanak?
Úgy döntött, nem győzködi tovább a többieket, hogy igyanak a tiszta forrásból, sem pedig arról, hogy ő nem bolond.
Ehelyett olyat tett, amin maga is meglepődött: lemondott a trónról.
Boldogan élt, míg meg nem halt, az uralkodás és a szolgálat kényszere nélkül, az emberek között, ám többé nem függve tőlük. A gonosz varázsló bárhogy is kereste, nem akadt a nyomára, mert már sem félelem, sem bírvágy nem kötötte.
Bátran vállalta az egyedüllétet, de láss csodát: hosszú és szép élete során rokonlelkű társakra is talált, akik ugyancsak a tiszta vizet itták. Mindig volt náluk belőle egy flaskányi, amit örömmel adtak az arra szomjazóknak.
Emlékeztetve őket, hogy létezik a tiszta forrás, s ha úgy döntenek, varázsálmukból ők is felocsúdhatnak.
**
Novelláim és egyéb prózai műveim a blogon.
Ha szeretnél értesítést kapni a friss megjelenésekről, iratkozz fel tartalmas hírlevelemre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése