Művészet, önismeret, önkifejezés. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli és tudatos alkotásért.

2017. május 24., szerda

A VISKÓ – Filmajánló és reflexió

A spirituális önismeret útján járók között William Paul Young A viskója legalább olyan kultusz-regény, mint annak idején Richard Bach vagy Dan Millman könyvei voltak.
A történet - melyben a kislányát brutális körülmények között elveszítő apa egy különös hétvége alatt mélyreható gyógyuláson, (ön)feloldozáson megy keresztül - világviszonylatban is bestseller lett, ezért is meglepő, miért nem kapott nagyobb nyilvánosságot a filmes feldolgozása.

Az adaptáció – bár érthető, hogy nem tudja ugyanazt hozni, mint a könyv – teljesen korrekt. Egyszerű, elbeszélő játékfilmes stílusban, amerikai módra didaktikusan, de nem túl szájbarágósan, a Hollywood-i giccs határán, de nem elmerülve benne tálalja az Isteni szeretet, a megbocsátás és megváltás üzenetét.
Az az érzésem, hogy nem véletlenül szorulnak az ilyen filmek háttérbe a fősodorból, hiszen a figyelem középpontjába helyezve rengeteg embert lennének képesek mozdítani önmaguk felé, befolyásolhatnák a kollektív tudatosságot a szenvedésből való kilépés irányába.

Bár vannak igencsak egydimenziós karakterek (a steril, kertvárosi képeslap-Amerikából), Sam Worthington (Avatar, Cigánykerék) színészi jelenléte mindenképp kiemelendő! Nagyon nem volt mindegy, kire osztják a főszerepet, s ő tényleg hitelesen hozza, amit kell. Octavia Spencer is nagyon jó, mint mindig!

Ami ambivalens érzéseket keltett bennem, az a vallásos világkép, kifejezetten a kereszténység abszolúttá tétele. Mert bár jó néhány olyan, univerzális üzenet csillan fel, ami túlmutat ezen, mégis kár, hogy ez ennyire egyeduralkodó.
Amikor Mack a viskóban töltött első éjszakáján a fiókot kinyitva a Bibliát találja benne, vagy a templomi éneklés-imádság kerete (a film eleje és vége), számomra egy magába záruló világképet rögzít. Egy (spirituális) én – és világképet, ahol továbbra is egy külső valakihez megy a fohászkodás, akivel ugyan már bensőséges a kapcsolat, de ez továbbra is: kapcsolat, nem pedig az Egység valósága.
Tudom ez, messzire vezet, de aki mélyebben elindult már maga felé, rendszeresen meditált, figyelt befelé, annak lehetnek olyan önálló felismerései, melyek túlmutatnak az itt ábrázoltakon.

Azért számos pillanat nagyon a helyén van, és továbbgondolásra, beszélgetésre és belső megfigyelésre ösztönözheti a nézőit. Örömmel üdvözöltem volna, ha mondjuk a különböző vallások gyökerénél jelenlévő Egység-alapra felhívja a figyelmet,  elég lett volna néhány apróság… én mindenesetre megteszem itt ezt az emlékeztetést. ;-)

Mindezzel együtt is szép, szívhez szóló film, amit jóérzéssel ajánlok a mélyebben figyelőknek.




**


A viskó (The Shack, 2017)

Rendezte: Stuart Hazeldine

Nálam: 10/7

IMDb

Magyar feliratos előzetes.

**

További filmes írások a blogon.

Csend-virágok a Facebook-on. - Örülök, ha itt is találkozunk!:-)



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése