Művészet és önazonosság. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2017. május 2., kedd

ACROSS THE UNIVERSE – Csak a szerelem kell (Filmajánló és reflexió)

Egy igaz szerelem története Beatles-dalokon keresztül elmesélve, a 60-as évek Amerikájának és Angliájának hátterével: beat-nemzedék, hippi-korszak, művészet és forradalom, New York, Vietnám, pszichedélia, Hendrix, Joplin, Hair – és még ennél is több popkulturális utalás. Megvéve? Részemről nagy „igen” a válasz! Működik? Igen (és van, amikor nem). Mindjárt kifejtem bővebben.

Különleges kedvencem ajánlom most figyelmedbe, annak apropóján, hogy a minap (újra)néztük (most került fel több online… khm… „videótéka” virtuális polcára :)). Azért is különleges darab ez számomra, mert ritkán vagyok úgy egy filmmel, hogy ennyire egyenetlennek érzékelem a színvonalát, összességében mégis imádom. Oké, pontozás alapján nem lehet leírni egy filmet, de azért legtöbbször rá lehet mondani valamire, hogy nem tökéletes, de a 10-ből úgy 7-8 pontot adnék rá. Ennek a filmnek viszont úgy a 60-70%-a amolyan igazi, erős és ragyogó 10 pontos, míg a közepétől az utolsó negyedéig tartó szakasza viszonylag gyenge.
Irodalomelméleti tanulmányaim jutnak eszembe (szürreális, tudom! :D), legalábbis Paul De Mann híres mondata, miszerint a regény a „monumentális formátlanság” műfaja, s ebben a tekintetben az élethez hasonlatos. Nagyszabású regények esetében gyakran történik meg, hogy 50-70 vagy netán 100 oldalnyi unalom vagy középszerű rész is beficcen csodálatos ékkőként pompázó 20 oldalak közé, mégis, összességében egy nagy alkotásként könyveljük el, amit olvastunk. Egy filmmel azért alapvetően más a helyzet, a 2007-ben készült Across The Universe esetében pedig rendezői-forgatókönyvírói hiba okozza ezt a nagy leülést.
Szóval egy "monumentális kudarcnak" is nevezhetném, mégis annyira öröm nézni! :)



Julie Taymor rendezőnő (többek között a Fridát is ő jegyzi; nagyon bírom) és csapata igen kockázatos, nagyszabású vállalkozásba fogott, eleve azzal, hogy Beatles-dalokra komponáltak egy musical-t, viszont ez a film nagy részében fantasztikus természetességgel működik! Semmi erőltetettség, a dalok élnek! Szinte végig zseniális módon helyezik kontextusba és értelmezik őket (utoljára Baz Luhrmann Moulin Rouge!-ánál láttam hasonlót), mindez zeneileg és vizuálisan egyaránt izgalmas, bátor, kreatív… varázslatos!

A két főszereplő, Jude és Lucy (Beatles-dalokból léptek elő filmhősökké) tökéletes. Tisztaság, ártatlanság, erő, szabadság … megvan bennük és a köztük lévő kémiában mindaz, aminek a megjelenítésére ez a film született. Bár a zene annyira elképesztően jó (és annyi ötlet van a feldolgozásokban is), hogy engem vitt magával, a dramaturgiai leülés, főleg újranézve kétségtelen.

Az „én és a világ” felépített párhuzamát sajnos itt nem sikerült továbbvinni afelé a belső, tudati forradalom felé, amiről Jude a Revolution című dalban énekel. Így a lezáráshoz vivő motivációt sem nagyon értjük, de annyira ízes és szépséges jeleneteket hagytak a végére, hogy ezt is megbocsátjuk.

Nehéz kedvenc jeleneteket / számokat választanom, mert rengeteg van, de íme, három.
Ha ezek bejönnek, szerintem hozzám hasonlóan – tökéletlenségével együtt is - nagyon fogod szeretni ezt a filmet!



**

Across The Universe - Csak a szerelem kell (Across The Universe, 2007)

Rendezte: Julie Taymor

Nálam 10/8 (de tízesekkel tarkítva! :))

IMDb

Előzetes




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése