Művészet és önazonosság. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2017. május 8., hétfő

Újranézve: FELHŐATLASZ (Filmajánló és reflexió)

Az elmúlt hetekben volt néhány spontán ötlettől vezérelt film-újranézésünk, például három estét szenteltünk a Mátrix-trilógiának, tegnap pedig a Felhőatlasz jött. Nem gondoltam, hogy írni fogok róla, hisz’ emlegettem már például itt is, mennyire csodálatos alkotásnak tartom, s biztosan Te is láttad, talán hozzám hasonlóan többször is.
Viszont ez az ötödik (vagy talán hatodik?) újranézés most, hosszabb kihagyás után olyan rácsodálkozás volt megint, hogy ihajj!

Ez bizony egy örök mű!

Amikor a filmben Robert és Vyvyan megírja a Felhőatlasz-szimfóniát, az öreg zeneszerző azt mondja, ez a dolog annyira jelentős, hogy nem lehet „enyémnek” vagy „tiédnek” nevezni. (Utána azért jól elborul az agya; mint amikor megtapasztalod a jelenlét tisztaságát, aztán gyorsan bejelentkezik az ego: „helló, én azért nem akarok itt meghalni!” :-) )
A Wachowski-testvérek és Tom Tykwer (de a regény-eredetit író David Mitchell-t se hagyjuk ki!), pontosan ilyen dolgot alkottak.

Ez a film olyan, mint a jó bor, az íze érik és mélyül az újranézésekkel. Ahogyan a Mátrix esetében, itt is a valóságba való bepillantások tapasztalatának minőségét érezzük, s ez messze túl vezet a karaktereken vagy az elmesélt történeteken.
Jóval túlvisz egyébként Mitchell könyvén is, ahol a hat cselekményszál ilyen szintű összekötéséről, egymásba játszatásáról, pláne mondjuk reinkarnációról vagy jelenbeli egyidejűségről szó sincs! (Bizonyos mélységek meg a könyvben benne vannak, de innen érthető okokból kimaradtak – így a filmet szerető irodalom-rajongóknak én a regényt is ajánlom!)


Részlet az egyik kedvenc jelenetemből. Neked melyik a kedvenced?


A címbeli Felhőatlasz annyira kifejező metafora! A felhők állandó mozgása adta gyönyörű és folyton változó térkép, amit mi, formát – tudatot, testet – öltött emberek írunk, együtt...
Néhány jelenetnél a különböző idősíkok, szereplők és cselekményszálak szinkronicitása olyan fantasztikusan van ábrázolva, hogy a nézőben valóban áttöri az idő, a tér és a forma korlátainak képzetét.
Ahogyan a főszereplők is kilépnek formai meghatározottságukból, öntudatlanul működtetett mintáikból – tudatosulva, s a tudatos lépésükkel egyéni és kollektív változásokat megmozdítva.

A vágást csodáltam most tátott szájjal és főleg az átlátást az alkotók részéről, amitől egyszerre tud egy teljesen jelen idejű (zenéhez, vershez hasonló) jelleggel, és egy klasszikus, sodró, történetmesélős áradással működni a film.
Ennek titka egyébként abban is rejlik, hogy a hat cselekményszál összekapcsolására egyszerre használnak szimbolikus és narratív kulcsokat. (Illetve három szinten: a tartalmi elemek azonosságával, a szimbólumokkal és a történetmeséléssel kötik össze őket.)
 A legszebb talán, ahogyan a lineáris idő minduntalan feloldódik, és megmutatkozik, hogy a jelenbeli döntéseinkkel hogyan írjuk át a jövőt, sőt a múltat is.
 
Egy példa: amikor az 5. cselekményszálban Sonmi kimondja, hogy a halál csak egy ajtó, amin belépve valami teljesen új vár ránk, a következő jelenetben az ajtó kinyílik, majd a lineárisan 1. számú történetben, egy másik megtestesülésében találkoznak a szerelmével.

Azonban ez a „felhőtánc” több, mint körforgás: még ha vannak szereplők, akik látszólag süllyednek, mégis mindig előre, felfelé mozdulás van, egyre magasabb oktávon élődnek meg a tapasztalatok, egy-egy karakter számára addig a pontig, amíg valóban változtatni nem tudnak (ez a Tom Hanks által játszott Zachary figurájában bomlik ki a leglátványosabban).

Nos, bőven tudnék még lelkesedni milliónyi finom árnyalat és a nagy egész kapcsán is, most e megfigyeléseket mégis inkább zenébe oldom át. :-)
Zárásként beszéljen ez helyettem…  (Egyébként csak most realizáltam, hogy ennek a műnek is Tom Tykwer az egyik szerzője!)… illetve még egy mondatnyi idézet a filmből:

My life extends far beyond the limitations of me.

 „Az életem messze túlterjed énem korlátain.” - Robert Frobisher




**

Felhőatlasz (Cloud Atlas, 2012)
Rendezte: Lana & Lily Wachowski & Tom Tykwer

Nálam 10/10.

IMDb adatlap

Magyar feliratos előzetes

**

További filmes írások a Csend-virágok blogon.

Ha szeretnél első kézből értesülni az új írásokról, kedveld és kövesd a Csend-virágok Facebook-oldalát!




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók a film sajtóanyagában szerepló kép.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése