N'alika író és tanár blogja. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2017. május 12., péntek

Újranézve: MAJDNEM HÍRES (Filmajánló és reflexió)

A múltkori újranézéses írásomban használt film-bor-érés metaforát felelevenítve: egy igazán nagy alkotás azért adhat még többet, még mélyebbre vivőt, mert mi megyünk át egy tudati érésen.
A legutóbbi újranézésemre, ha lehet duplán vagy még inkább triplán igaz ez, ami nem is csoda, hisz' az Almost Famous első és második megnézése óta eltelt némi idő (kb. 17, illetve 12 év).

A film minden idők egyik legjobb életérzés és zenés filmje. Felnövés-történet, amely nagy dózisban tartalmazza a lelkesedésnek és a változtatni akarásnak a kamaszkorra jellemző csodás elegyét.  ("Alacsonyabb oktávon" ezt nevezhetjük rajongásnak és lázadásnak, de a kettő minőségbeli különbsége a filmből is érezhető!)

A sztori dióhéjban, ha esetleg nem láttad: 15 éves ártatlan tekintetű és tiszta szívű zeneimádó fiú elkísérheti a feltörekvő, menő rockbandát egy turnéra – zene, szerelem, őrült kalandok, varázslatos pillanatok és csalódások sorozata.
Tényleg egy igazi  feel good mozi, tele humorral, tökéletes arányérzékű rendezéssel, tökéletes szereplőkkel... Szerelmi vallomás a zenének, ugyanakkor bálványrombolás is, finom iróniával, de ütős jelenetekkel. 70-es évek korrajz, rock and roll, szabadság vs. függés, valódiság vs. zeneipar… és így tovább.

Egy kicsit személyesebb vizekre evezve: így újranézve értem már, miért volt bennem korábban egy szinte zsigeri tiltakozás ezzel a filmmel kapcsolatban - paradox módon amellett, hogy már akkor is tetszett. A válasz egyszerű: nyakig vagy inkább fejtetőig benne ültem azokban az illúziókban, amiket Cameron Crowe rendező zseniálisan - szeretettel, okosan és őszintén - leleplez. Én meg akkor még nem tudtam ezt befelé megtenni, mert nem voltam rá elég érett.




Aki a múltból ismer, az tudja, aki olvasta a könyvet, az is, aki meg mostanában kapcsolódik a blogot olvasva, annak lehet egy érdekesség, hogy a zene - mondjuk úgy - szuperlatívuszokban kifejezve volt meghatározó dolog Eszter számára. Most is imádok zenét hallgatni, de azért beszélek múlt időben és ilyen furcsán, E/3-ban erről, mert mára lebomlott az a fajta rajongó, vágyakozó, hiányból táplált, az egységet óhajtozó attitűd és mintacsomag, ami miatt a Teljességet a zenén, na és a zenészeken, főként a zenész férfiakon keresztül kerestem. (Hogy csak egy mókás momentumot emeljek ki: 16 éves koromtól, a legelső párkapcsolatomtól 30 éves koromig az ÖSSZES meghatározó szerelem tárgya az utóbbi volt. A zenész férfi. :-) )
De nem csak a szerelmes rockmúzsa, Penny Lane illúziókban való vergődése, hanem a film valamennyi szereplőjének viselkedésmintái, vágyai, félelmei, kudarcai, sikerei és belső küzdelmei mélyen ismerősek. És nyilván Cameron Crowe-nak is ugyanez volt a tapasztalati játszótere, ha ezt ennyire hitelesen sikerült ábrázolnia.

Az ebben a filmben a legcsodásabb, hogy nem veszi el a kedvünket, sőt gyönyörűséggel mutatja meg az életérzést, az álmot, miközben a hangsúly szépen, folyamatosan áthelyeződik a VALÓSÁG, illetve a VALÓDISÁG kérdésére.
A magánrepülőn való zuhanásközeli landolás jelenete, amikor a szereplők a halál érintésének köszönhetően kétségbeesett őszinteségi rohamot kapnak, szerintem a filmtörténet egyik csúcsjelenete. Színdarabban is el tudnám képzelni, annyira klasszul megkomponált, abszurdan vicces, de mélységet sem nélkülöző.

Szóval a Majdnem híres jóval több feel good movie-nál, de nyilván azok tudják ezt az oldalát értékelni, akik mertek már teljes odaadással lelkesedni... mentek már bele ennek szárnyán álom-megvalósító, ego-pumpáló kalandokba és törtek aztán össze ennek zátonyán - tudatosan, ébredve belőle.
Meg akik a saját bőrükön tapasztalva felismerték, mi a mozgatórugója egy szeretői vagy rajongáson alapuló (művész-múzsa) kapcsolatnak. Ahol a férfi a nő tükrében látja csak önmaga legjobb verzióját, míg a nőnek szüksége van arra az energiára, amit a férfitől kap az ő naggyá tevésének illúziójáért cserébe.

Mert bizony valódi Önmagunkhoz csakis a tapasztalatokon és felismeréseken keresztül vezet az út...
Hála ezért, és hála, hogy léteznek ilyen igazi filmek!

**

Majdnem híres (Almost Famous, 2000)
Rendezte: Cameron Crowe

Nálam 10/10.

IMDb adatlap

Előzetes



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése