Művészet és önazonosság. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2017. június 26., hétfő

5 KÖNYV A NAGY VÁLTOZÁSRÓL

A „Kilépés-történetek”- sorozat részeként (a filmajánlók között találhatsz vonatkozó írásokat)
5 olyan alkotást gyűjtöttem össze, melyek mindegyikében kulcs-szerepet kap az átlényegülés momentuma. A„nagy változás” tehát itt is a minőségi, tudati átalakulást jelenti, amikor a főszereplő nem csupán új játéktérre lép, hanem az egész megszokott játékot maga mögött hagyja.

A most következő valamennyi történetre igaz, hogy egy pontig lázas hajsza, keresés folyik bennük, melynek során a hős(ök) egyre újabb dolgokkal igyekeznek felruházni magukat, s azután… egyre inkább „vetkőzni” kényszerülnek: hullanak leplek és jelmezekmíg végül egyetlen momentumban elengedésre kerül és összeáll minden.

Jó szórakozást, és örülök, ha megírod a Te kedvenceidet!


SZEPES MÁRIA: A VÖRÖS OROSZLÁN (1946)

A vörös oroszlán főhőse a címbeli örök élet italát, a Prima Materiát kutatja - évszázadokon és életeken át. Miután ugyanis megöl egy alkimistát, hogy megszerezze tőle az elixírt, teste hiába hal meg és kerül ő újjászületve egy másikba,  a tudat nem felejt: minden tapasztalatára emlékszik. E gyötrelmes és felemelő benső utazás során az ösztöni, érzelmi és szellemi nemesedés különböző stádiumain „ég át” – miközben a külvilágban tanúi lehetünk Európa több sorsfordító eseményének, legendás és történelmi alakokkal találkozhatunk.

Szepes Mária - bátyja, Wictor Charon szellemi inspirációját is magán viselő -1939-ben született, sokáig hányatott sorsú kalandregénye az ezotéria iránt érdeklődők számára afféle "kötelező olvasmány".  Nem könnyű pedig, kissé dagályos is a stílusa, ám üzenete, töltése igazi beavató művé teszi.
Legfőképpen arra mutat rá, mit jelent tapasztalni, s hogy az átélésen keresztül leszüremlő „esszencia” mennyire nem mérhető a mástól hallott, például könyvekből megszerezhető(nek hitt) tudáshoz.
Arra is rávilágít, amire a spirituális ideákkal azonosulva sokan nem tudatosak: hogy az elfojtással csakis elkülönülés születhet, mely egy ponton szükségszerűen kirobbanásba torkollik… viszont ha benső figyelemmel élsz meg bármit, a tudat készenléte, jelen-létre való „hajlama” erősödik, s előbb-utóbb megtörténik az áttörés.
Ehhez az üzenethez képest a mágia, az asztrálvilág, vagy a karmikus játszmák és összefüggések ábrázolása az izgalmas fordulatokkal együtt is már csak „hab a tortán”! ;-)


VIRGINIA WOOLF: ORLANDO (1928)

Bár az ezotériához semmi köze, a 20. századi modern regény egyik megteremtőjének különleges alkotása sok szempontból hasonlít Szepes Mária művéhez. Főhőse, Orlando az Erzsébet kori Angliában élő fiatal nemes, aki élete végén nem hal meg, csak alszik egy nagyot… majd felébred, és új testben, új korban, egy más valakiként, akár még nemet is váltva tovább él.
Így megy át csaknem négy évszázadon, s hajszolja ő is a „Prima Materiát”, ami számára a művészi kiteljesedéssel egyenlő. Ennyi időn, életen és sokszínű tapasztalaton keresztül ő is rengeteget változik, s az egykor annyira vágyott dolgok már egészen mást jelentenek számára. Majd pedig egy ponton túl, valahogy … minden összeáll.

Humor, báj, folyamatos „kikacsintós” szólamok az olvasó felé: olyan lazasággal van ez a mű megírva, mintha nem is akarna sokat markolni… pedig fog! :-) A spirituális érdeklődésűeknek talán túl irodalmi, a csak irodalom felől közelítőknek pedig lehet "túl elvont", mégis hozza azt, ami a két, látszólag különböző irányultság mélyén egy.  
A tudat kalandjait, sok-sok különböző hanggá, személyiséggé való szétmállását, majd összecsengését, s végül annak felismerését, hogy az, ami ezek mögött ténylegesen vagy és mindvégig voltál - bár minden kalandot lehetővé tett -  egyik szerepével sem azonos. 
Nagy ritkaság mindezt az irodalom nyelvén, eredeti művészi formában kifejezni!


HERMANN HESSE: SZIDDHÁRTHA (1922)

Herman Hessének sikerült művészi és spirituális szempontból egyaránt örök művet alkotnia. „Hindu regéje” egyszerű és gyönyörű kifinomultsággal tárja elénk Sziddhárta tapasztalási folyamatát, melynek során szárba szökken, kivirágzik és megérik benne a valódi bölcsesség. Sokan a keleti és nyugati filozófiák szintézisének tartják e művet.

Sziddhártát a Valóság hívja, ezért már egészen fiatalon annak szenteli magát, hogy felkutassa, megértse, hogy átadja magát „neki”. Rengeteg a tudása, szellemileg nem akárhonnan indul – ilyen szempontból a nyugati intellektusnak és a kiművelt spirituális keresőnek is jó példája lehet, aki számára az elme pallérozásánál sokkal nagyobb kihívás leegyszerűsödni, illetve belemenni a tapasztalásba és levedleni mindazt, ami bármilyen valósnak tűnik is, csupán illúzió.
Sokan idéznek bölcs sorokat a műből, én leginkább az Egység, a Teljesség átélésének erőteljes lírai ábrázolását emelem ki.
Ez egyértelműen jelzi a szerző figyelmét,  azt a fajta elmélyülést, ami túlmutat minden filozofáláson, gondolaton vagy spirituális közhelyen.


MICHAEL ENDE: A VÉGTELEN TÖRTÉNET (1979)

A Végtelen Történetet a gyermekirodalomba „száműzni” – azaz csakis meseregényként, legfeljebb fantasy-ként tartani számon – olyan, mintha a közvélemény nem akarna tudomást venni az egyik legütősebb és legkomplexebb spirituális beavató műről, ami valaha született! Az 1984-es filmes feldolgozás, ami legfeljebb egy pici szeletét jeleníti meg a regénynek, ráerősít erre a „félre-ismerésre”.  
A Végtelen Történet azonban az arra nyitottaknak feltárja titkát – ahogyan az a könyvbeli Barnabás számára is megtörténik.
A történet szerint a szorongó, könyvekben menedéket találó kisfiút megszólítja és szó szerint magába szippantja egy különös regény, melynek lapjain ő is hamarosan hőssé válik. Sőt: azzá a főhőssé, aki bármit kíván, megvalósíthatja. Barnabás vágyról vágyra halad, merthogy fő célja nem más, mint megtalálni a valódi vágyát – és beteljesíteni azt.

Megvágyni – megélni - elengedni… és: megélni – megérteni - megérni. Így alakul Barnabás nem mindennapi története, ami épp annyira egyedi, mint amennyire univerzális: mert bizony a lényeget tekintve így alakul mindannyiunké! Az ego malma őröl, pörög-forog, hogy a tapasztalás haza juttassa a tudatot valódi otthonába. A könyv főhőse eljut ide, s vele együtt az olvasóban is ébred és visszacsendül a hazahívó szó…
Ende regénye, mint a tiszta forrásvíz, a könyvbeli örök élet itala… ne habozzatok megkóstolni vagy akár újraolvasni, csodálatos kincs ez a mű! ;-)


IOWIO ÉS N'ALIKA: FELÉBREDÉS AZ ÉN ILLÚZIÓJÁBÓL (2016)

Ez a könyv rajtunk keresztül látta meg a napvilágot: a párommal együtt írtuk. (Közös honlapunkat itt találod.)

Most, hogy újra szerkesztem ezt a cikket, eszembe jutott hasonlatként a tarot-kártyák közül a Kardok Ásza. Ez a könyv egy ilyen, szellemi rendet tevő, „csomó-átvágó” mű:
erőteljesen szétválasztja az illúziót és a Valóságot.

Az első fele egyszerre regényes („spirituális fejlődésregény”) és lírai önvallomás. Amolyan „egy sima-egy fordított” jelleggel, női-férfi formában váltakozik a megszólaló személye, bemutatva egyikünk és másikunk leginkább sorsformáló megtapasztalásait.
Egy női és férfi személyiség kacskaringós-kalandos életútja tárul így fel, azoké, akiknek hosszú időn át magunkat hittük.
Történeteik addig kanyarognak az önismeret, a párkapcsolat, a hivatás és az önmegvalósítás egyre magasabb oktávú köreivel, mígnem megtörténik a tudat önmagára ébredése – az illúziókkal való azonosulás széthullása.

A könyv második felében a történet(ek)en túlra érkezünk és Téged szólítunk meg.
Igen, pont Téged! ;-)
Nem kell hinned benne vagy bármit elképzelned, pont ellenkezőleg! Ha nyitott figyelemmel olvasol, érezni fogod.

Számos olyan spirituális tanítás jelenik meg manapság (különösen a non-dualizmus divattá válásával), mely arról szól: az vagy, amit keresel, csak fogd föl (=értsd meg), hogy már megérkeztél. Azt tapasztaljuk azonban, hogy a Valóság feltárulása nem egy értelmi aktus, épp ezért sem megérteni, sem átadni nem lehet.
Annak lemodellezése, hogy milyen a felébredettség és hogyan alakul tovább (kvázi hogyan válsz „még felébredettebbé / megvilágosodottabbá”), pedig éppen hogy elvihet a lényegtől, és magát a kereső (spirituális) egót teremti újjá.

Mi nem elképzelésekkel szeretnénk gazdagítani, ezért a könyv második felében nem arról írunk, milyen a Valóság vagy mit élsz meg éberen, hanem arra mutatunk rá, hogyan teremti meg az ego az illúzióvilágot (beleértve a spirituális ego önkép-fenntartó kényszereit is).

A könyvet olvasva ráláthatsz az illúziókra, melyek miatt eddig elakadtál, hogy megengedve az elkülönülés fátylának lehullását, Teljességben ragyoghass. Akként, aki vagy! :)




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona. 

Az illusztrációként felhasznált fotók hivatalos könyvborítók, illetve saját szellemi tulajdon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése