Önazonosság, letisztultság, művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2017. június 14., szerda

BEPILLANTÁS A VALÓSÁGBA - 3 vers-gyöngyszem a magyar irodalomból

Elkezdtem néhány korábbi írást átköltöztetni ide; ezek a Szerelemben címet viselő önismereti blogomon jelentek meg, zömében 2016 őszén. 

Az első egy vers-válogatás, amiről ezt írtam annak idején: "három csoda három magyar költőtől, melyek a Valóságba való bepillantás minőségét hordozzák magukban."

De mit értek "Valóságon", így nagy betűvel? 
Nem a szubjektív, ki-ki által maga teremtett és valamilyennek tapasztalt valóságot, hanem az Abszolútot: a természetes létállapotunkat.
Annak tapasztalati felismerését, ami van, ami - mi, mindannyian - vagyunk, mégis ennek igazsága csak egyéni utunkon tárulhat fel - kinek-kinek a maga módján.
A tulajdonképpeni választ a "ki vagyok én?", "mi az élet értelme?", "mi az igazság / valóság?" és egyéb módokon is megfogalmazható nagy kérdésre, melyet azok tesznek fel, akik elindulnak önmaguk (spirituális) megismerésének útján.

Ahogy tapasztalom, és ennek ez a blog is tanúbizonysága – ld. például az indító szövegét -, hogy a Valóságot leírni, közvetlen megélését visszaadni lehetetlen. Ezért nem tud egyetlen spirituális tanítás vagy mester sem „hazavinni” önmagunkba, csak rámutathat e "helyre", ami nem is hely. :)
S a költészet is – mely jóval mélyebben képes megjeleníteni a fizikai síkon túli dimenziókat, mint a hétköznapi kifejezésmód – legfeljebb csak utalhat rá. 

Amit a jelen válogatás kapcsán csodának neveztem az, amikor a művész a transzcendens általa átélt megtapasztalását a költészet eszközeivel újrateremti.  

Nem egy hangulat, érzelmi állapot vagy filozófiai kérdés adja tehát e versek töltését, hanem a Teljesség érintése, a határtalan ihletése. 
Épp ezért ezeknél az alkotásoknál az „inspiráció” a szó eredeti értelmében működik: Lélekbe hívnak! 

Gyere, fedezzük fel őket együtt! Elemezni, szétcincálni azonban ígérem, nem fogom őket, csupán egy-egy rövid reflexió kerül majd utánuk!
 




 Szabó Lőrinc: „Ez vagy Te”



Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se 
sírok már érte: 
nem olyan fontos dolog a halálom. 
Semmi sem vész el ezen a világon, 
egy a lélek és ezer a ruhája 
s a valóság csak ez a könnyü pára. 
Ne sirass, Szvétakétu!

Száz virágból hordják össze a méhek 
a drága mézet, száz illatot és 
száz színt elkevernek, 
így találják meg a sokban az egyet: 
egy a valóság s ezer a ruhája, 
a lélek az egy, ez a könnyü pára, 
hiszed-e, Szvétakétu?

Folyamok futnak keletnek, nyugatnak 
és megnyugodnak; 
melyik melyik volt, nem tudja a tenger. 
Én is megteltem már az örök eggyel: 
egy az anyag s 
minden más csak ruhája, 
lelkünk öltözik, ez a könnyü pára, 
érzed-e, Szvétakétu?

Vágd meg e fügét! Mi van benne? Csak mag? 
Vágd szét a magvat! 
Mit látsz? Semmit? – Ez a semmi a magban, 
ez nő meg fává, ez a láthatatlan: 
ez a lélek, a mindenség csirája, 
ez a valóság, ez a könnyü pára, 
tudod-e, Szvétakétu?

Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe, 
de ott az íze: 
mindenen átcsap az örök lehellet: 
az isten él, az isten A Te Lelked: 
ez a valóság, melynek nincs halála, 
ez a mindenség, ez a könnyü pára: 
Ez Vagy Te, Szvétakétu!

(1934)


Reflexió

Bár a csokorba szedett három közül ez mond ki a legtöbbet a Valóságról fogalmi, tartalmi szinten, mégsem érződik pusztán szellemi tudásnak, amit a költő kifejez.  
  
A vershelyzet teszi igazán különlegessé: ugyanis a halott szól az élőhöz, vigasztalást és amolyan fordított prédikációt nyújtva. S mennyire más az üzenet „odaátról”! Gondolj csak bele: a földi gyászbeszédek mindig arról szólnak, ki volt az ember a forma szintjén, személyiségként, a világ szemében - ez az emlékeztetés azonban arra mutat rá, hogy a forma elengedése után mennyire nem számít már mindez.  

A „valakiség” ruhájának és a személyes kötődéseknek a lehullásával feltárul az, ami valójában van, s a szeretet sem tűnik el, épp ellenkezőleg: tisztán ragyog. 

Tapasztalom, hogy ehhez nem szükséges a fizikai test halála, egyszerűen csak hagynunk kell, hogy azt éljük, ami valójában vagyunk! Kifejeződünk egy formán keresztül, de figyelmünk által tudatába kerülünk annak, hogy nem vagyunk egyenlőek vele.


**




Kosztolányi Dezső: Esti Kornél éneke


Indulj dalom, 
bátor dalom, 
sápadva nézze röptöd, 
aki nyomodba köpköd: 
a fájdalom.

Az életen, a szinten, 
a fénybe kell kerengni, 
légy mint a minden, 
te semmi.

Ne mondd te ezt se, azt se, 

hamist se és igazt se, 
ne mondd, mi fáj tenéked, 
ne kérj vigaszt se. 
Légy mint a fű-fa, élő, 
csoda és megcsodáló, 
titkát ki-nem-beszélő, 
röpülő, meg-nem-álló.

Légy az, ami a bölcs kéj 

fölhámja, a gyümölcshéj 
remek ruhája, zöld szín 
fán, tengeren a fölszín: 
mélységek látszata.

No fuss a kerge széllel, 

cikázva, szerteszéjjel, 
ki és be, nappal-éjjel 
s mindent, mi villan és van, 
érj el. 
Tárgyalj bolond szeszéllyel, 
komázz halál-veszéllyel 
s kacagd ki azt a buzgót, 
kinek a mély kell.

Mit hoz neked a búvár, 

ha fölbukik a habból? 
Kezébe szomorú sár, 
ezt hozza néked abból. 
Semmit se lát, ha táncol 
fényes vizek varázsa, 
lenn nyög, botol a lánctól, 
kesztyűje, mint a mázsa, 
fontoskodó-komoly fagy 
dagadt üvegszemébe. 
Minden búvárnak oly nagy 
a képe.

Jaj, mily sekély a mélység 

és mily mély a sekélység 
és mily tömör a hígság 
és mily komor a vígság. 
Tudjuk mi rég, mily könnyű 
mit mondanak nehéznek 
és mily nehéz a könnyű,
 mit a medvék lenéznek. 
Ó, szent bohóc-üresség, 
sziven a hetyke festék, 
hogy a sebet nevessék, 
mikor vérző-heges még, 
ó, hős, kit a halál-arc 
rémétől elföd egy víg 
álarc, 
ó, jó zene a hörgő 
kínokra egy kalandor 
csörgő, 
mely zsongít, úgy csitít el, 
tréfázva mímel 
s a jajra csap a legszebb 
rímmel.

A céda életet fesd, 

azt, ami vagy te, tettesd, 
királyi ösztönöddel 
ismersz-e még felettest? 
Az únt anyag meredt-rest 
súlyát nevetve lökd el 
s a béna, megvetett 
test bukásait a szellem 
tornáival feledtesd.

Hát légy üres te s könnyű, 

könnyű, örökre-játszó, 
látó, de messze-látszó, 
tarkán lobogva száz szó 
selymével, mint a zászló, 
vagy szappanbuborék fenn, 
szelek között, az égben 
s élj addig, míg a lélek, 
szépség, vagy a szeszélyek, 
mert – isten engem – én is, 
én is csak addig élek.

Menj mély fölé derengni, 

burkolva, játszi szinben, 
légy mint a semmi, 
te minden. 


(1933)
 
Reflexió 

A versben egymásba olvadnak és feloldódnak a határok, az egymásnak látszólag ellentmondó minősítések és perspektívák. Mély és sekély, nehéz és könnyű, játékos és komoly, anyagi és szellemi, semmi és minden… 

Esti Kornél Kosztolányi novella-sorozatának hőse, a vers pedig ars poetica, azaz költői hitvallás is egyben, mely azt sugallja, hogy az alkotó számára a valódi költészet célja csakis a Teljesség, a hétköznapi fogalmakkal kifejezhetetlen kifejezése lehet.


**



Pilinszky János: Aranykori töredék 

U. E.-nek


Öröm előzi, hirtelen öröm, 
ama szemérmes, szép anarchia! 
Nyitott a táj, zavartan is sima, 
a szélsikálta torlaszos tetőkre, 
a tenger kőre, háztetőre látni: 
az alkonyati rengeteg ragyog. 
Kimondhatatlan jól van, ami van. 
Minden tetőről látni a napot.

Az össze-vissza zűrzavar kitárul, 
a házakon s a házak tűzfalán, 
a világvégi üres kutyaólban 
aranykori és ugyanaz a nyár! 
És ugyanaz a lüktető öröm; 
dobog, dobog a forró semmiben, 
ellök magától, eltaszít szivem 
és esztelen szorít, szorít magához!

Mi készül itt e tenger ragyogásból? 
Ha lehunyom is, süti a szemem; 
mi kívül izzott, belül a pupillán, 
itt izzít csak igazán, idebenn! 
A világ is csak vele fényesűl, 
az örömtől, aminek neve sincsen.
Mint vesztőhelyen, olyan vakitó 
és olyan édes. Úgy igazi minden.

(1949) 


Reflexió

Nézted már úgy a horizonton lenyugvó napot, hogy teljes nyitottsággal fogadtad be a látványt és az érzetet? A versbeli szemlélő ezt a nyitottságot éli, s a tudat szinte „berobban” a tiszta létezés állapotába...

A „kint” és a „bent” tökéletesen egy… ez a lét-öröm csendes extázisa. A pillanatban felragyog a határtalan, az örökkévaló...


**

Tetszettek a versek? Vannak hasonló kedvenceid, amiket szívesen megosztanál velünk? Rajta! :)

Ha inspirálónak tartod az itt olvasottakat, kövesd a Csend-virágok oldalát a Facebook-on is!


Kétheti hírlevelemben olyan írásokat küldök, melyek a blogra nem kerülnek fel, Nektek, feliratkozóknak készítem! Katt ide, ha még nem vagy a listán! :)




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdonát képezi. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

Az illusztrációként felhasznált fotók nyilvános megosztók jogtiszta képei.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése