Önazonosság, letisztultság, művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2017. június 15., csütörtök

ÉRZELMEKNEK VALÓ ALÁRENDELŐDÉS VAGY TISZTA ÉRZÉKELÉS? (Gyakorlattal)


Ülsz a moziban. Pár perccel ezelőtt még az utcán sétáltál és egészen más dolgokkal volt tele a fejed. Elkezdődik a vetítés, s te már az első jelenetnél finoman belevonódsz a történetbe. Nem kell sok idő és azon kapod magad, hogy együtt izgulsz és örvendezel a főhőssel. Ha valamit méltatlanságként él meg, te is gonosznak tartod és utálod az ellenlábasát, ha pedig személyes tragédia éri vagy szívfacsaróan búcsúzik a kedvesétől, készítheted a százas papírzsepit.

Ülsz a Facebook előtt. A vicces posztokon nevetsz, az értékrendeddel ellentétes politikai híreken feldühödsz, talán még a vérnyomásod is felmegy. Megdicséred magadban X.Y. profilképét és bosszankodsz azon, hogy Z. továbbra is ugyanazokat a köröket futja. A gyönyörű lakásbelsőket nézegetve egy kicsit vágyakozol álmaid otthonod után, aztán továbbkattintasz. Oda, ahol a következő, számodra épp legerősebbnek bizonyuló érzelmi impulzus vár.

Ülsz a metrón. Az előző pillanatban még semmi, de semmi nem zavart… talán egy kicsit megbámultad a körületted lévőket, talán átfutott az agyadon egy-két kósza, ártatlan kis ítélet… most meg egyszer csak azon kapod magad, hogy az exeden gondolkodsz! Mi több, felidéződik benned az a legalább egy évvel ezelőtti este, amikor annyira bántóan viselkedett veled. Már egészen el is felejtetted ezt a drámát, most meg látod: teljesen elevenen él elméd belső vetítővásznán. Mintha épp most történne! Elönt a gyógyíthatatlan sebzettség érzése, a gyomrod összeugrik, szorul a torkod, mindjárt sírni fogsz… le kell szállnod a metróról.

**

E három röpke életkép mindegyike az érzelmek erejéről, pontosabban az érzelmi azonosulásainkról tanúskodik. Az érzelmeink valósága – akárcsak a gondolatainké - olyasmi, amit egészen készpénznek veszünk és reagálunk rájuk, majd reagálunk belőlük - ahogyan a példákból is kitűnik: szinte gombnyomásra.
Ahogyan "saját bőrömön" tapasztalva is számtalanszor megfigyeltem: maga az érzelem gyakran nem is válik tudatossá, csak a jéghegy csúcsa, az automatikus reakció marad.

Az automatikus reakcióinkból fakadó cselekvéseink aztán tovább szövődnek, s ha nem vagyunk rájuk tudatosak, meghatározzák a soron következő tapasztalásainkat. Hogy a példáknál maradjak: a legelső esetben a hőssel való (öntudatlan) azonosulás révén a filmben kifejezett világképpel is feltöltekezünk, ami szépen, csöndben tovább dolgozik bennünk.
A második esetben: mindaz, amit az automatikusan történő Facebook-használat révén tapasztalunk, meghatározza a valóságlátásunkat. S közben talán észre se vesszük, hogy az egész mögött szubjektív ítéleteink halmaza van, melyeket akár meg is kérdőjelezhetnénk!
Végül a harmadik példában: a metrón végigpörgetett és átélt belső mozi visszahat a jelenlegi párkapcsolati helyzetünkre, legyen szó egy látszólag a semmiből kirobbanó veszekedésről vagy a ránk törő mérhetetlen magányosság érzéséről.

Ha elkezdjük megfigyelni, hogy egy tetszőleges napunk során ezek a reakciók milyen arányban szövik át az észlelésünket és szabnak irányt a tetteinknek, bizony érezhetjük úgy magunkat, mintha marionett-bábuként táncolnánk, személyiségünk önműködő mechanikájának kiszolgáltatva.
Ez az őszinte megfigyelés nagyon fontos! A legelső, hatalmas lépés ahhoz, hogy leváljunk ezekről a kötelekről, melyek megakadályoznak bennünket a szabad, Lélekből jövő kifejeződésben.

Az alábbiakban szeretnék egy egyszerű példát mutatni a nem azonosulás nélküli, természetes érzékelésre, amit akár itt és most, ahogy ezt a szöveget olvasod, azonnal kipróbálhatsz!





Íme, egy egyszerű kis gyakorlat, ami tapasztalásra hív!

1.) Keress valamit magad körül, aminek jellegzetes illata van! Könnyebb először, ha valami kellemeset választasz, például valamilyen növény vagy fűszer aromáját – nálunk a környéken például elképesztő hársa-virágzás tombol, de ha van a kezed ügyében valami illatos fűszernövény, például friss rozmaring, bazsalikom, menta vagy fahéj… rózsa, fenyőgyanta… bármi, megteszi! (Ez a dolog tényleg szó szerint bármivel tud működni, olyan, általában „nem-szeretem” szagokkal is, mint a trágyáé vagy az eceté!)

2.) Szagold meg és figyelj! 

Miközben magadban, belül érzékeled az illatot, légy tudatos rá, amikor megjelenik a beazonosítás gondolata (mi ez?)… majd az ítélkezés gondolata (ez jó! kellemes, finom!)… karöltve a személyes kötődéssel (én ezt szeretem!… emlékszem, hogy… de jó lenne, ha… stb.)

3.) Figyelj most úgy, hogy csak tisztán érzékelsz! Nem baj, ha ott a gondolat, csak tudatosan válj le róla… hogy magát az illatot mindennemű megcímkézés és ítélet nélkül fogadd.

Fogadd magadba – fogadd magadban, hiszen ha megfigyeled, az érzés igazából benned jelenik meg!

Engedd, hogy egészen kitöltsön, a hozzá kapcsolódó gondolatot pedig továbbra is hagyd, csak a tiszta érzésre koncentrálj!

Hagyj némi időt erre a tapasztalatra!

**

Egyetlen fizikai érzékszerven keresztüli érzékelésmódot, a szaglást vizsgáltunk meg, de igazából az érzelmekkel sem más a helyzet! Ez a(z éles) gyakorlat haladó verziója! ;-)
Figyeld meg legközelebb, amikor mondjuk dühöt, szomorúságot, szorongást, büszkeséget vagy rajongó lelkesedést érzel:
(Igen, bizony! Nem csak a tipikusan negatívnak titulált érzelmekre, melyektől általában szabadulni akarunk igaz ez a marionett bábu-effektus!)

1.) Milyen gondolat kapcsolódik a fizikai érzethez?

2.) Mi történik, amikor megengeded, hogy leválj erről a gondolatról (maradhat ott, nem tolod el, csupán a puszta érzetre figyelsz magadban – nem címkézed, nevezed meg mondjuk így „dühös vagyok”, és nem mondod rá, hogy ez „de rossz…
Az, amit jelenléten vagy lélekjelenléten értek egyáltalán nem azt jelenti, hogy visszavonulsz az érzések elől! Nem egy fókuszált állapot, ami kizár minden mást, hanem határtalanul tágas! A jelenlétben a lét örömének természetes állapotára nyílsz meg, ami azt is megengedi, hogy olyan érzetet tapasztalj, ami talán épp nem olyan kellemes.
A tiszta érzés / érzékelés állapotában az érzetekkel, érzelmekkel vagy hangulatokkal való azonosulás az, ami eltűnik: megjelennek benned, nincsenek eltaszítva, de már nem belőlük reagálsz, és nem ragadsz beléjük.
Reagálás helyett szabadon cselekszel. 

**

Remélem, hasznosnak találtad ezt az írást! Ha igen, örülök, ha hozzászólsz, akár itt, akár a Csend-virágok Facebook-odalán!

További önismereti tárgyú írások a Csend-virágok blogon.

Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel! 



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdonát képezi. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!


Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztóról származó, jogtiszta kép.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése