2017. június 24., szombat

Széppróza: ALKONYAT

 


Bárhová nézett, tökéletességet tapasztalt.

Áldás sugárzott rá az alkonyatba öltözött kert minden zugából, a fák leveleiből, a szirmukat összehúzó virágokból, az épp kigyúló csillagokból, s bentről, a házból, ahol finom fényfüzért rajzolt a függőlámpa sávja. Szerettei közös esti programjukhoz készülődtek… minden kis moccanásuk mélységes örömmel töltötte el. 
A kitágult figyelem azonban nem csak az ittenieket, a távolban lévőket is átölelte, és szívdobbantó kacajjal üdvözölte.

Számba vehetetlen, szó szerint végtelen volt az áldás, mely be- és kilégzésként áramlott át rajta... s bár hálás volt érte, mégis úgy érezte, nincs ki adja, s ki kapja. A tudat tiszta tavában önnön arcát szemlélte.  

Az élet köszöntötte, s ünnepelte önmagát.


**

Novelláim és egyéb prózai műveim a blogon.

Ha szeretnél értesítést kapni a friss megjelenésekről, iratkozz fel tartalmas hírlevelemre!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése