Művészet, önismeret, önkifejezés. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli és tudatos alkotásért.

2017. július 24., hétfő

SEMMI SZEMÉLYES

Tényleg csak egy apróság volt. Mondhatni egy hajszálon múlott. Annyira groteszk, mi képes kirobbantani a fájdalom-örvényt; mit örvényt: cunamit! Aztán már benne is vagy a centrifugában. Vagy inkább: a húsdarálóban.

Annyi történt – nevetség -, hogy rosszul csavartam rá Nimród kulacsára a kupakot, dacára annak, hogy ellenőriztem. Miután a hátizsák tartalma bodzaszörpben ázott, a Kedves a tőle telhető legkevésbé kedvesen dühöngeni kezdett, megjegyezvén, hogy „ez tipikusan te vagy”, meg, hogy „ha ellenőrizted, akkor még tragikusabb a helyzet”.  Közben homlokán a ráncokat hosszan, büntetően összehúzta – függőlegesbe, pont olyan fájdalmas-bosszúsan, ahogyan apám tette, aki folyton dühöngött valamin. Bármiféle feloldozódás vagy reflexió nélkül, úgy, hogy gyerekként könnyen azt hihetted, Te vagy minden para okozója.

A kirándulás utolsó félórája tehát kudarcba fulladt. Bekövült arccal, némán hoztuk A Szenvedőt, és az arborétum gyönyörű fái, meg a Deseda csillogó vize egyikünket sem érdekelt már.
A gyerekek se szóltak semmit; látva a nagyobbak védekező üzemmódra kapcsolt, elszürkült ábrázatát, még szarabbul éreztem magam. „A saját szüleimmé lettünk! Most épp az anyám szerepét játszom… borzalom!  Nem. Akarok. Itt. Lenni.” – mormoltam magamban ösztönösen az ellenállás mantráját.
Nem lett tőle jobb.



Mire a ragyogó-sárga napraforgó mezőhöz értünk, már üvöltöttem, toporzékoltam. Befelé ugyan, de azzal az őrült igyekezettel, hogy ne lehessen kintről se félreérteni: „gyűlöllek!”
Igen, így, nemes egyszerűséggel.
„Nem, ez nekem nem kell! Nem kell a tekintély! Nem kell, hogy megmondják, mit teszek jól-rosszul! Nem kell, hogy bántsanak! Nem kellesz! Hallod? Gyű-löl-lek!”.

S aztán… Talán az a fantasztikus napraforgó-mező hangosította fel a hazahívó szót… vagy talán azért, mert már túl vagyok azon a ponton, ahonnan még lenne „igazi” visszaút az egóba zárt tudatállapotba? Amióta engedem, hogy a Való éljen, az ereje egyre inkább olyan, akár a gravitációnak.
Már evidens, hogy megtörténik: figyelek.
„Mi vaaan? Mi történik itt? Nézzük már meg, lépésről lépésre! Hibáztatás. Szenvedek, mert ő hibáztat. De mi is van előbb? A gondolat: ügyetlen, béna, kevés vagyok! Aztán rögvest a nyomában a gyomorgörcs, a picire összehúzódás. A létem fájdalmas tagadása. Önpusztítás. S aztán a harag és az ítélet: ő az oka! Nem szeret, bánt, ezt teszi velem! De miért történik? Mindezt én gondolom magamról, én hiszem el, hogy így van…”

A hibázás béklyója egyszer csak összetört. Egyetlen, tiszta felismerés, egy röpke fény vetült rá: volt-nincs, tulajdonképp összetörnie sem kellett. Friss levegő, kinn a centrifugából – te jó ég! Mindezek után is, amit megéltem és élek, ilyen könnyű belekerülni! És ilyen könnyű a megbocsátás, ami nincs is, mert nincs kinek, és nincs miért. 
Egy gondolat volt, és ahogy ráismertem - egyben megengedve a hibázás lehetőségét, megengedve a bármit - az illúzió elszelelt, és a szabadság felragyogott.

„Bocsánat” - szólalt meg ő, alig egy pillanattal később. „Azonosultam. Elvitt a bosszúság. Ne haragudj…”
Hogy is haragudhatnék, amikor itt ugyanez történt?  Hogy is várhatnám tőle azt, amit magamtól megtagadtam abban a pillanatban? Pedig adni – engedni – senki más nem tudja helyettem… A megváltást.

Csók… egymásra ragyogó tekintet. Ugyanaz itt, ugyanaz ott.

Szeretlek. (De azért ne vedd „magadra”, tudod: nincs benne semmi személyes! ;) )


UPDATE! Most már kevesebb párkapcsolati témájú önismereti bejegyzést találsz a blogon, ennek oka, hogy elkészült régi-új honlapunk (igazából már teljesen újnak is mondhatom, csak egyetlen, filmes cikk maradt meg régről), a párommal közösen vezetett Szerelemben ragyogva - Lélektársi kapcsolat. Fedezd fel! ;)


**


Csendvirágok a Facebook-on.

Hírlevél.



 © Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg és a fotó a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos! 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése