Művészet és önazonosság. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2017. július 24., hétfő

SEMMI SZEMÉLYES

Tényleg csak egy apróság volt. Mondhatni egy hajszálon múlott. Annyira groteszk, mi képes kirobbantani a fájdalom-örvényt; mit örvényt: cunamit! Aztán már benne is vagy a centrifugában. Vagy inkább: a húsdarálóban.

Annyi történt – nevetség -, hogy rosszul csavartam rá Nimród kulacsára a kupakot, dacára annak, hogy ellenőriztem. Miután a hátizsák tartalma bodzaszörpben ázott, a Kedves a tőle telhető legkevésbé kedvesen dühöngeni kezdett, megjegyezvén, hogy „ez tipikusan te vagy”, meg, hogy „ha ellenőrizted, akkor még tragikusabb a helyzet”.  Közben homlokán a ráncokat hosszan, büntetően összehúzta – függőlegesbe, pont olyan fájdalmas-bosszúsan, ahogyan apám tette, aki folyton dühöngött valamin. Bármiféle feloldozódás vagy reflexió nélkül, úgy, hogy gyerekként könnyen azt hihetted, Te vagy minden para okozója.

A kirándulás utolsó félórája tehát kudarcba fulladt. Bekövült arccal, némán hoztuk A Szenvedőt, és az arborétum gyönyörű fái, meg a Deseda csillogó vize egyikünket sem érdekelt már.
A gyerekek se szóltak semmit; látva a nagyobbak védekező üzemmódra kapcsolt, elszürkült ábrázatát, még szarabbul éreztem magam. „A saját szüleimmé lettünk! Most épp az anyám szerepét játszom… borzalom!  Nem. Akarok. Itt. Lenni.” – mormoltam magamban ösztönösen az ellenállás mantráját.
Nem lett tőle jobb.



Mire a ragyogó-sárga napraforgó mezőhöz értünk, már üvöltöttem, toporzékoltam. Befelé ugyan, de azzal az őrült igyekezettel, hogy ne lehessen kintről se félreérteni: „gyűlöllek!”
Igen, így, nemes egyszerűséggel.
„Nem, ez nekem nem kell! Nem kell a tekintély! Nem kell, hogy megmondják, mit teszek jól-rosszul! Nem kell, hogy bántsanak! Nem kellesz! Hallod? Gyű-löl-lek!”.

S aztán… Talán az a fantasztikus napraforgó-mező hangosította fel a hazahívó szót… vagy talán azért, mert már túl vagyok azon a ponton, ahonnan még lenne „igazi” visszaút az egóba zárt tudatállapotba? Amióta engedem, hogy a Való éljen, az ereje egyre inkább olyan, akár a gravitációnak.
Már evidens, hogy megtörténik: figyelek.
„Mi vaaan? Mi történik itt? Nézzük már meg, lépésről lépésre! Hibáztatás. Szenvedek, mert ő hibáztat. De mi is van előbb? A gondolat: ügyetlen, béna, kevés vagyok! Aztán rögvest a nyomában a gyomorgörcs, a picire összehúzódás. A létem fájdalmas tagadása. Önpusztítás. S aztán a harag és az ítélet: ő az oka! Nem szeret, bánt, ezt teszi velem! De miért történik? Mindezt én gondolom magamról, én hiszem el, hogy így van…”

A hibázás béklyója egyszer csak összetört. Egyetlen, tiszta felismerés, egy röpke fény vetült rá: volt-nincs, tulajdonképp összetörnie sem kellett. Friss levegő, kinn a centrifugából – te jó ég! Mindezek után is, amit megéltem és élek, ilyen könnyű belekerülni! És ilyen könnyű a megbocsátás, ami nincs is, mert nincs kinek, és nincs miért. 
Egy gondolat volt, és ahogy ráismertem - egyben megengedve a hibázás lehetőségét, megengedve a bármit - az illúzió elszelelt, és a szabadság felragyogott.

„Bocsánat” - szólalt meg ő, alig egy pillanattal később. „Azonosultam. Elvitt a bosszúság. Ne haragudj…”
Hogy is haragudhatnék, amikor itt ugyanez történt?  Hogy is várhatnám tőle azt, amit magamtól megtagadtam abban a pillanatban? Pedig adni – engedni – senki más nem tudja helyettem… A megváltást.

Csók… egymásra ragyogó tekintet. Ugyanaz itt, ugyanaz ott.

Szeretlek. (De azért ne vedd „magadra”, tudod: nincs benne semmi személyes! ;) )


UPDATE! Most már kevesebb párkapcsolati témájú önismereti bejegyzést találsz a blogon, ennek oka, hogy elkészült régi-új honlapunk (igazából már teljesen újnak is mondhatom, csak egyetlen, filmes cikk maradt meg régről), a párommal közösen vezetett Szerelemben ragyogva - Lélektársi kapcsolat. Fedezd fel! ;)


**


Csendvirágok a Facebook-on.

Hírlevél.



 © Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg és a fotó a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos! 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése