N'alika író és tanár blogja. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2017. augusztus 10., csütörtök

KATWE KIRÁLYNŐJE – Filmajánló és reflexió

Élet írta, felemelő történet, lenyűgöző színészi alakítások – a Katwe királynője nem egy bonyolult történet-szövésű mese, de szívhez szólóan emberi. Érdemes látni!

Ezért az ajánlásért is köszönet Andinak! Ha vannak ilyen szíved csücske-filmjeid, mondjuk az utóbbi időből, amiket nem látsz a blogon, örömmel fogadom a megosztást! (Akár itt, hozzászólásban, akár privátban, akár a Keddi kedvenc rovatban a Facebook-on, akár bármikor!) Ez itt a mi felületünk, ha olvasol, inspirálódsz, részt vehetsz a tovább-alakulásában is - mindannyiunk örömére! :-)

Mira Nair indiai származású rendezőnő (Esküvő monszun idején) ebben a filmben azzal a két dologgal brillírozik, ami a legjobban megy neki: a miliő-festéssel és a színész-vezetéssel.
Afrikában, Ugandában járunk, annak is Katwe nevű nyomornegyedében, és valóban az az érzésünk, ez nem díszlet! Kézzelfogható érzetet kelt és beszippant ez az atmoszféra, hiába a Disney-nek rendezte ezt a filmet, nem képeslapokat látunk, hanem realisztikus és művészi igényű ábrázolást. Nekem egyedül az anyuka - az egyébként végig fantasztikus! – Lupita Nyong’o „dögös modell” megjelenésénél lógott ki egy kicsit a lóláb. (Mondhatnám, hogy túl szép és csinos ez a nő erre a karakterre, de egyrészt végig elképesztő erővel lényegül bele a szerepbe, másrészt ezt a kis anomáliát inkább rendezői „hibának” tartom.)

A(z igaz) történet szerint ebben a számunkra, komfortban élő „első világbeliek” számára szinte felfoghatatlan közegben születik meg a csoda és a kiemelkedés. De ami különösen szép, hogy nem csupán egy csodagyerek története ez, hanem egy egész gyerek-csapatot és számos felnőtt embert érintő átalakulás megy végbe.
Gyerekeknek is szívesen megmutatnám ezt a filmet, bár nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy a többség ettől érzékenyebbé válna, ha eleve úgy nevelik, hogy az új tablet meg az iPhone a „szeretet-nyelv” (=szeretet-helyettesítő) és a birtoklás kényszerét kódolják belé.
(„Szabad világ”, szabad országok - szabadság ellen „beoltva”.)




 „Gyomrom-szívem összeugrik”- érzés, amit itt is – és például az Oroszlán című film első felében vagy A szem tükrében másodikjában – ábrázoltak, és ezek alapvetően nem szenvedés-orientált, hanem felemelő, szeretet-üzenetet közvetítő filmek… És nyilván „csak” filmek.
S miközben érzem a fájdalmát annak, ahogyan ezek az emberek a túlélésért küzdenek napról napra – de nem úgy, mint amikor egy átlag magyar ember azon fanyalog, éppen miért szar neki -, csodálom az erőt, a tartást, a szeretetet, ami ilyen körülmények között is megjelenik és mindannyiunkat emlékeztetve továbbvisz. Nincs olyan, hogy „kis lépés” vagy olyan, hogy „csak egy ember”… (A Human című dokumentumfilm is eszembe jutott. Erről röviden itt írtam.)

A címbeli Katwe királynője Phiona, aki iskolázatlan félárva, kukoricát árul, a nyomornegyed legmélyebb bugyraiból származik. Ő az, akit még más, szintén szegény gyerekek is megvetnek (mert büdös, mert lehet, hogy fertőző… és így tovább), és akiről szép lassan kiderül, hogy egy sakk-zseni.
 Adott egy tanár, illetve egy tanár-házaspár, akik szintúgy követve a belső hívást, mint ahogyan azt mi tesszük néhányan, (a társadalom szemében) irracionális döntéseket hozva felkarolják ezeket a gyerekeket. A kitörés eszköze a sakk. Ez az, ami nem veszélyes (nem kell tartani tőle, hogy nem lesz pénz orvosra), s amihez indulásként nem szükséges nagy anyagi beruházás, csak egy lelkes, odaadó ember.
Engem a sakk, mint olyan – játék, jelenség – alapvetően hidegen hagy. Ahogy a Kedvestől megtudtam most, Indiából származik és valószínűleg ugyanilyen szegény emberek, társadalom túlélésért küzdő számkivetettjei találhatták ki. Nem ismerem a pontos eredetét, de ahogy Robert, az edző a kis lurkókat sakkozni tanítja, az ő mindennapi életükből hozott példái nagyon is ésszerűvé teszik ezt a feltételezést.

A sztoriban van néhány olyan fordulat és jó pár olyan jelenet, ami beivódik az emberbe, ezeket itt a világért sem lőném le! Ha felkeltette az érdeklődésed, amit leírtam, nézd meg mindenképp!

Még három megjegyzés a végére: a Phionát játszó Madina Nawalgát nem hagyhatom szó nélkül! Ösztönös tehetség ő is, minimális eszköztárral, de olyan szuggesztív jelenléttel játszik, hogy nem marad el (a méltán) Oscar-díjas Lupita Nyong’o-tól.
A másik, ami nagyon-nagyon üdítő és szívmelengető volt: a gesztikuláció, a beszédmód, ami még a magyar szinkronnal is átjön. A rendezőnőt dicséri az is, hogy merte az autentikus kommunikációt megmutatni, még ha európai vagy nyugati szemmel ez furcsának is tűnhet.
Ezeknél az embereknél az ösztöni szint, a testbeszéd előzi az értelmi és nyelvi réteget. Picit az az érzet időnként, mintha jelbeszédet használnának, olyan erős a gesztus-nyelv, és visszafogott a beszéd, különösen az iskolázatlan rétegnél. Szeretem azt a jelenetet nagyon, amikor az edző egy kritikus helyzetben (a gyerekek első nagy kimozdulásakor) ezt a mimikára, eltúlozott gesztusokra épülő beszédmódot veszi elő, hogy át tudja őket lendíteni.

Végül pedig: a film egyik legerősebb üzenet a kitartásé. „Ne fektesd még el a királynőd!” – hangzik el többször, egyre mélyebb megértést érlelve.
A „ne add fel!” közhelyesen hangozhat, mégis sokan már azelőtt feladják (a Lélek vezérelte életet), hogy egyáltalán ráléptek volna erre az útra. Nem kell így lennie!
Ezek az élet által formába öntött modern mesék erre (is) emlékeztetnek.

**

Katwe királynője (Queen Of Katwe, 2016)

Nálam: 10/8,5

Rendezte: Mira Nair

IMDb adatlap.

Előzetes.


**

Tetszett az írás? Fejezd ki hozzászólással, lájkkal, megosztással!



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a film sajtóanyagában szereplő kép.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése