Önazonosság és művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2017. augusztus 23., szerda

Mesék a szabadságról: NYÁRUTÓ (Filmajánló, önreflexióra hívó kérdésekkel)

A hétvégén elkezdtem egy új sorozatot Mesék a szabadságról címmel. Az első darabját itt olvashatod, a különlegessége pedig abban rejlik, hogy minden írás végén lesznek inspiráló, önvizsgálatra hívó kérdések, melyeket akár magadnak, akár ide, a közösbe beletéve is megválaszolhatsz!

Ez a film nagyon jött most. Nyilván mert beértünk a nyár végi hangulatba. Itt, nálunk a nagy kánikula után egészen olyan idő van most, mintha beköszöntött volna az indián nyár… imádom ezt az időszakot (is)!
Másrészt ez a film megérintett. Több mint 3 éve láttam először, úgyhogy akár az Újranézve rovatba is kerülhetne, mégis elsősorban ide veszem most: szabadságról szóló történetként.
Bár Joyce Maynard regényét nem olvastam, rátaláltam most egy nagyon igényes és mélyen szántó írásra (mondhatnám kritikára, de nem az, ahogyan az „enyémek” sem azok) Boronyák Rita tollából, amelyben a könyvről is ír, sőt összeveti azt a filmmel. A végén lévő összefoglaló-ajánlóval is egy húron pendülök és jó támpont ahhoz, kiknek adhat ez a film – ha gondolod, olvasd el, itt találod!
A cikk egészét azonban szerintem csak akkor érdemes, ha már láttad a filmet, mert tele van spoiler-ekkel. Én igyekszem most azok nélkül írni.

A sztori dióhéjban: Kertvárosi Amerika, valamikor a 80-as években. Alapvetően a 13 éves kamasz fiú, Henry szemszögéből elmesélve látjuk egy sorsfordító, kora szeptemberi hétvége történetét, amikor is az őt egyedül nevelő anyukájával hívatlan vendéget kell ellátniuk, egy szökött rab személyében. A férfit, Frank-et lelkifurdalás gyötri, hamar kiderül, hogy nem szántszándékkal ölt, bár hogy pontosan mi történt, azt sokáig nem látjuk. Nem durva a túszaival, segítségre szorul, sőt ő is segít nekik a ház körül (!), aztán tovább akar állni. Adele-ről, az anyukáról már a legelején megtudjuk, hogy „a szerelembe szerelmes” és miután elhagyta a férje, nem is az ő, hanem a szerelem elvesztése miatt süllyedt depresszióba. A fia kvázi férj-pótló próbál lenni, s bár ezt a terhet önként rakta magára, nagy nyomásként éli meg.
A kiélezett helyzetben - egyben annak dacára - Frank és Adele között létrejön valami, ami megállíthatatlan…

E film legnagyobb ereje az intimitása: a nyárutó simogató fényeivel, a szinte kézzelfogható atmoszférával, a sok közelképpel, a hosszú csendekkel és a finom rezdülések ábrázolásával belopja magát a szívünkbe.
Érződik, hogy a rendező, Jason Reitman (Juno, Egek Ura) teljesen oda tette magát, hogy elmesélje ezt a történetet, ráadásul Maynard regényéből ő is írta a forgatókönyvet.
Lelkesedés és tudatos megvalósítás egysége mindig tagadhatatlan egy filmnél (ahogy bármilyen alkotásnál), üdítő ezt látni!




A Nyárutó jutalomjáték mindhárom főszereplőnek! Kate Winslet elég gyakran hozza ezt a szétesett, megmentésre szoruló, ugyanakkor alanyi jogon is erős, szenvedélyes naivát / tragikát.
Logikusan lehetne sok, mint ahogy sok lehetne a Josh Brolin által megformált karizmatikus, macsó külsejű, de csupa-érzés szuper-férfi is, meg a közös, családi pitesütés is, de nem az.
Számomra legalábbis nem volt giccses (bár jót nevettem az egyik kritikán, ami a „Josh Brolin kihagyta a tápiókát” címet viselte), azt pedig tartom, hogy ennek a filmnek semmi köze a Stockholm-szindrómához!
Viszont megragadja a szerelembe esés misztériumát és azt a hétköznapi csodát, amit együtt, egymással élhetünk.  Párban, családként, másokkal. Egyszerűen és tisztán.

Szintén logikusan mondhatnánk azt is, hogy ne legyen már egy nő ennyire férfi-függő – oké, szerelem-függő -, főként, hogy manapság valahogy alap az „egyedül is erősnek kell lenned” felállás, a szó sokféle értelmében. Viszont van valami megejtően szép abban, ahogyan például Adele keze remegése attól múlik el, hogy Frank stabilan megfogja... és így tovább.
Ő társra vágyik. Ahhoz, hogy megélje a saját erejét, kell neki a szerelem, a szeretet, az együtt lendülete.
Ennél a szerelem nélkül totális depresszióba süllyedő karakternél bennem is ambivalens gondolatok merültek fel, ugyanakkor úgy érzem (és tapasztalom), hatalmas erő rejlik abban, ha valaki mer szeretni, mer a szerelemre vágyni, azt megélni és nem alkuszik meg kompromisszumos kapcsolatokkal.
Az is nagyon szép, amikor a fiának mesél „felvilágosítás” gyanánt a vágyról, a „nagybetűs” Érzésről…

S ha már itt tartunk: vajon az-e a szabadság, ha elzárkózunk azoktól a helyzetektől, melyekben érintődünk és „sérülhetünk”? Vajon az, amit a közvélekedés „normálisnak” és „biztonságosnak” bélyegez szabadságot és boldogságot ad? (Lásd Adele komformizálódott ex-férjét !)
A szerelem veszélyes?
A szerelem elmúlik?  És mik ezek: szabályok („így vannak a dolgok”) vagy gondolatok, hitek?
Több ilyen kérdést felvet a film, végső soron pedig azt, hogy önmagunk feloldozása és a szerelem / szeretet / életszeretet megengedése elkerülhetetlen a szabad és boldog élethez.
Az élethez, amit érdemes élni. :-)

Akik „ilyen nincs”-et kiáltva cinikusan fanyalognak ezen a filmen, nagy valószínűséggel rég’ eltemették a szerelmet (lét-szerelmet) magukban, ellenben, aki éli és/vagy vágyik rá, imádni fogja.  Azt üzeni ugyanis, hogy bárhol, a legváratlanabb helyzetekben is beköszönthet. És hogy megéri rá várni.

Egyébként nálam is a végén bicsaklik meg a sztori, de nem azért, ami effektíve a fordulat, hanem mintha összecsapta volna Reitman… az ábrázolásban éreztem itt némi banalitást és felszínességet, a leírások alapján a könyv vége sokkal árnyaltabb és jobb. Bár ezt a 10 percet én nyugodt szívvel törölném vagy átírnám, a film összhatásán lényegileg nem változtatott.

Az emberi kapcsolódás, a lelassulás és figyelem, a közelség és a szerelem / szeretet érzékeny bemutatása.
A melodrámai szomorúságon és feszültségen átütő szépség és életöröm. Ajánlom az erre fogékonyaknak! ;-)


>> És a kérdések! <<

Te meg mered élni a szerelmet / szeretetet és az intimitást a mindennapokban? (Magaddal, a környezeteddel, a pároddal, másokkal, akikkel kapcsolódsz.)

Ha úgy érzed, nem, de szeretnéd, mi az, amit tehetsz azért, hogy megnyílj rá?


**

Nyárutó (Labor Day, 2013)

Rendezte: Jason Reitman

Nálam: 10/9

IMDb adatlap.

Előzetes.



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos filmplakátról való.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése