N'alika (Kupai Eszter) író és tanár blogja. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2017. augusztus 19., szombat

Mesék a szabadságról: SZILAJ, A VAD VÖLGY PARIPÁJA (Új filmajánló-sorozat a blogon, önreflexióra hívó kérdésekkel!)


Volt már a blogon egy animációs filmekről szóló válogatás, ahol a nagy változás „kilépés-történeteit” gyűjtöttem össze egy ötös listába. Most egyetlen filmről írok, egyben új sorozatba is kezdek – figyeld majd a Mesék a szabadságról rovatot, izgalmas lesz, új perspektívát nyithat! (A jobb oldali sávban megtalálod az eddigi tematikus sorozatokat – a címekre kattintva valamennyi oda vonatkozó bejegyzés olvasható.) Minden ilyen jellegű írás végén találsz majd néhány, önreflexióra hívó kérdést, melyeket megválaszolhatsz magadban vagy akár hozzászólásban velem / velünk megosztva is!

Ahogy említettem, nálunk nem kell a szomszédba menni az animációs filmekért: Nimród, szeptemberben már négy éves kisfiunk nagyon szereti és gyakran nézi őket. Mivel ő különleges gyerkőcként (meséltem róla – szó szerint is, itt :-) ) még nem beszél, pontosabban kevés érthető szót mond, viszont pici kora óta nagyon érzékenyen leveszi azt, ami a „jéghegy csúcsa” alatt van (az energiát, azaz bárminek az érzelmi-mentális és egyéb töltését), sok dologban nagyon határozottan választ és nem-verbálisan kifejezi azt, amit tapasztal. Ezek a választásai és megnyilvánulásai nagyon tiszták és számomra is mérvadóak.
Nemrég együtt néztük az egyik kedvenc meséjét, a Szilajt és csodás élmény volt. Szavak nélkül – részemről sem volt szükség semmire -, mindketten figyelemmel voltunk, és ő lemozogta, végigujjongta, ölelte, mély átéléssel fejezte ki az egész filmet.
Eddig is nagyon kedveltem ezt a mainstream rajzfilmek között eléggé méltatlanul háttérbe szorult Dreamworks-animációt, de most valahogy sokkal jobban átjött, milyen univerzális és szavakon túlmutató minőségre éreztek rá az alkotók.

Szilaj (az eredetiben Spirit a neve – gyönyörű!) a vad musztáng története felülírja a szokásos, Disney-filmekből ismert alapfelállást, de a Dreamworks-re nagyon jellemző „gyerekfilmnek álcázott felnőtt-mese” jelleget is. Univerzális. Valóban.
Azzal, hogy nincsenek benne cuki beszélő állatok, csupán szelíd, de erőteljes narráció (a főhős, a ló nézőpontja) és dalok, gyakorlatilag visszatalál az állatmese lényegéhez. Aesopus fabuláihoz hasonlóan, tisztán és egyszerűen mutat rá az állaton keresztül az emberi tulajdonságokra, itt azonban az állatok mellett hangsúlyos ember-szereplők is vannak, a dolgok pedig nem feketék és fehérek, rosszak vagy jók - annál sokkal igazabb az egész.




Természetesen a szabadság, mint eszményi, egyben minden létező alapminőségeként jelenlévő, lényegi erő van bemutatva. Szépséges mementója ez a történet a természettel még összhangban élő embernek és az észak-amerikai kontinensnek, ami ebben a formában már nincs többé, de a nyomok és az életérzés fellelhető.
Ez az, amire végig-végig rámutat a mese, mintegy visszahívva nem is a múltat, hanem az időtlent, sőt a térhez sem kötöttet. Óda ez nem csak a szabadsághoz, hanem Földanyához is. De a család, a kapcsolatok, az „együtt” is egy eredendő, mostani fogalmakon túlmutató felhanggal vannak benne jelen.

Maga a történet nagyon egyszerű (ha esetleg nem láttad volna, akkor ez az összefoglaló SPOILER-es lehet: Szilaj kiscsikóból vezércsődör lesz, majd a ménessel való harmóniából kiszakíttatik, végigkalandozza a kontinenst, próbálják betörni, de nem megy, mély barátságot köt egy szintén foglyul ejtett indián fiúval, akivel együtt menekülnek a szabadságukért, szerelmes lesz, s végül a párjával hazatérnek oda, ahová tartoznak.

Mindehhez a klasszikus rajzfilmes megvalósítás nincs túl flikk-flakkozva, de gyönyörű és stílusos (főleg az arany és aranybarna színek, a naplementék, napfelkelték és a tájak monumentális totálképei dominálnak).

A dalok kimagaslóak! Nem is az az érzésünk, hogy egy film illusztrációi, teljesen önállóan is megállják a helyüket, Bryan Adams nagyon odatette magát, de úgy szívvel-lélekkel! Szoktuk hallgatni például a Here I Am-et időnként reggelente, tökéletesen hozza a „minden új, minden pillanat ünnep” friss energiáját. A kiscsikó megszületése, első lépései, majd a gyerekkor - ahogyan megérkezik, ahogyan fogadják és támogatják a nagyok, és ahogy tapasztal: az az alanyi jogon velünk született életöröm és szabadság van benne, amit az emberi világ (mai kollektíva) valahogy elfelejtett. (Mennyire más, ahogy mi, emberek általában megérkezünk! Csak lásd a kórházi születést!)

S ugye Szilajban ez az erő meg is marad, mert nem hagyja magát betörni. Viszont „elveiből” sokat elhagy, például amikor önként átengedi magát indián lovasának. (Még sincs alárendelt szerepben. Igen, egy állatot is lehet egyenrangú társként tisztelni, szeretni.) Az ő barátságuk is szépségesen van ábrázolva, magukra ismernek egymásban, idővel pedig, amikor így kell lennie, elengedik egymást. A másik világ, a modernizálás képviselői sem gonosz elnyomók itt, a két világ között pedig nyílik egy pillanatnyi híd, amikor az őket üldöző ezredes megérzi őket valójukban. Felvillan itt egy lehetőség, mint egy pici reménysugár, napfény egy szürke hétköznapon: lehetséges visszatérni kollektíven is Önmagunkba – s még ha tova is tűnik, az egyénileg és néhányan együtt megélt szabadság öröme marad.

A Szilajt összességében minden korosztálynak ajánlom, akár családi mozizáshoz vagy újra nézésre is. Szép, ártatlan, lényegre érző.



**

Szilaj, a vad völgy paripája (Spirit: Stallion of the Cimarron, 2002)

Rendezte: Kelly Asbury és Lorna Cook

Előzetes.

IMDb adatlap.

**

 >> S a kérdések! <<

Van-e olyan területe az életednek, ahol úgy érzed, betörtél, azaz ahol kényszerek irányítanak?

Milyen gondolati, érzelmi és ösztöni, cselevésbeli mintákról érzed úgy, hogy korlátoznak?

Mit tudsz már itt és most megtenni azért, hogy nagyobb szabadságban és életörömben legyen részed?


**






© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a film sajtóanyagából való. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése