Önazonosság, letisztultság, művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2017. szeptember 18., hétfő

A FÉNY VÖLGYE – Filmajánló és reflexió

Ez a film egy csuda! De olyan egyszerű módon az, ne várj tőle nagy csinadrattát!
Alapon nem vagyok oda a tévéfilmekért vagy a Hallmarkos stílusért, itt viszont sikerült az alkotóknak giccs- és viszonylag sablonmentesen áthozni valami nagyon fontosat.

(Még zárójelben elmesélem, hogy mostanában beleszaladtunk pár társadalomkritikus, de összességében igen lehúzó végkicsengésű filmbe, illetve bár jó ideje nem nézek sorozatokat, a Hatalmas kis hazugságok /Big Little Lies/ elkapott egy keringőre, és mit mondjak… bár találtam benne értéket - például a zárás ezzel a mondandóval és zenével -, végül csak három részt néztem meg egészében, annyira demoralizáló a világképe. Még ha ott is van benne a nők változni hajlandósága és összefogása, és még ha élveztem is, mint filmes csemegét és nagyszerű színészi alakításokat, sok mindenben annyira sekélyes és torz.
És sajnos alapvetően kétféle típusra redukálja a mai kor férfiját: az egyik a megbízható, de frusztrált és gyenge hipszter, a másik meg a „big bad wolf”, a pszichopata és bántalmazó ragadozó.
Nyilván a piaci igényeket ezzel, meg gyilkossággal és szexualitással lehet leginkább kielégíteni, illetve tovább generálni, de mindez nagyobbrészt fakad az ébrenlét hiányából, mint a valóságlátás szándékából… ez a fajta szórakoztatás pedig már nem érdekel igazán.)

E kis kitérő után A fény völgye még inkább olyan volt, mint egy üdítő ital, mondjuk mint amikor egy erdőben sétálgatva váratlanul találsz egy tiszta vizű forrást.
1946-ban játszódik, így a jelenkor társadalmának kihívásait legfeljebb azáltal hozza képbe, hogy nagy a kontraszt; akkor még minden nagyon más volt.
Nem nosztalgiát éreztem a technológiával kevésbé áthatott és sok tekintetben jóval egyszerűbb kor iránt, hanem két meghatározó dolog jelentőségét. Az egyik a természet közelsége, a természettel való harmonikus és az ember részéről tiszteletteljes együttélés, a másik pedig  az egymásra való odafigyelés.
Ezek olyan intimitást és mélységet adnak az életnek, ami által a tapasztalat új dimenziója nyílik ki. Minden annyira más ezek nélkül, illetve akkor, ha ezeket letompítjuk, például az elvirtualizálódással, és a mindennapi életünkben, emberként is megélt automata, „robot-üzemmódban” való létezéssel!

 
Ó, és olyan csoda-gyönyörű, indián-nyaras hangulata van!

Néhány szó a történetről: vidéki Amerika közvetlenül a 2. világháború után; egy Európában szolgált katona, Noah a főszereplő, aki leszerelése után úgy jön haza, hogy jóformán senkije és semmije nem maradt. Járja a természetet, horgászik (kicsit A folyó szeli ketté című ’90-es évekbeli film hangulata is visszaköszön), míg kalandos úton rá nem talál egy festői szépségű völgyre és kis falura, melynek több lakójával összebarátkozik.
Különösen közel kerül egy nem beszélő, árva, de nevelőszülőknél élő kisfiúhoz és egy fiatal özvegyasszonyhoz, akivel szerelemre lobbannak.

Alapkérdése a filmnek az újrakezdés, a múltbeli traumákon, tulajdonképp az egész múlton való felülemelkedés és a szerepünk az életben. A „magunk” és a „mások” életében, és hogy ez  a kettő mennyire egybe oldódik.
Mivel nagyon egyszerű a film, óvatos vagyok, nehogy lelőjem a fordulatokat és a végkifejletet.

Összességében egy lélek(be)emelő darabról van szó, ami után kedved támad figyelemmel végighúzni a kezed a fa asztalon, friss virágot tenni a vázákba, beengedni a napfényt, megölelni a szeretteidet, és mélyen a szemükbe nézni.
Üdítő és erőteljes emlékeztető, mely egyébként nyomokban a későbbi A Viskót  is megidézi.
Az életben van veszteség és van fájdalom, de ha ezeket tapasztaljuk, szenvednünk akkor sem kell.  
Legyünk mi a jel(enlét), amit látni szeretnénk „odakinn”, és biza’ onnan is záporozik ránk a szeretet, elmondhatatlan bőségben és (nem is annyira) hétköznapi csodák formájában!
És legyünk hajlandóak észrevenni! ;-)

A filmet közvetlenül is megnézhetitek (magyar szinkronnal) itt!

**

A fény völgye (The Valley Of Light, 2007)

Rendezte: Brent Shields

Nálam: 10/8

IMDb

**


Ha tetszenek az írások, lájkold és kövesd ("Megjelenítés elsőként" jelleggel) 
a Csend-virágok Facebook-oldalát! Öröm, ha kapcsolódunk! ;-)




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók a film sajtóanyagában szereplő kép.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése