Művészet és önismeret. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2017. szeptember 13., szerda

A VALÓDI TALÁLKOZÁS - Párkapcsolat, egységben (saját példánkkal)

Első találkozásunkkor a Kedves egyik ajándéka egy lepecsételt boríték volt, melyből kinyitása után egy szép, fehér, merített papírlap bukkant elő – teljesen üresen.
Ez a tiszta lap most is itt lóg közös otthonunk falán. Az évek során már sokszor emlékeztetett bennünket a Valóságra: való mivoltunkra, amit egymással is élhetünk.

Rengeteg hányattatás után találkoztunk. A párkapcsolat mindkettőnk számára meghatározó téma volt: vágytuk a Szerelmet, a nagybetűset, az „együtt” egységében való kiteljesedést, és meg is tettük érte a tőlünk telhetőt.
Később, Felébredés az én illúziójából című közös könyvünkben amolyan „egy sima, egy fordított” jelleggel elmeséltük külön-külön megélt párkapcsolati tapasztalásainkat.
Volt abban szinte minden, és mégis egy pillanatnyi megbánás sincs amiatt, hogy teljes odaadással belementünk ezekbe a helyzetekbe. Hogy mertük keresni és megélni a szerelmet – pontosan úgy, ahogyan azt az adott kapcsolatban meg tudtuk!

Az önmagadhoz való őszinteség és a szíved mélyén rejlő szándékaid felvállalása olyasmi, amit nem győzök eléggé hangsúlyozni, amikor valaki (akár párkapcsolati, akár egyéb témában) hozzám fordul. Nagyon elterjedt és komoly spirituális útvesztőnek látom a „nincs már nekem vágyam semmi” és az „egyedül kell egésznek lennem” rigmusait.
Én főleg az utóbbit mantráztam rendszeresen, egyrészt kitörő vadsággal vágyva az egyedüllétet,
a férfitól való biztonságos távolságot, másrészt kiéhezetten óhajtva az egységet. (S e szétfeszítő poláris minőség két oldala nyilván egymást generálta.)

Fejben tudtam, hogy kívül keresni valamit, ami kiteljesít, önbecsapás, mégis annyira erős volt bennem a szerelem kívánsága, hogy bevállaltam olyan kapcsolatokat is, melyek messze nem voltak kielégítőek. Felváltva lelkesedtem és szenvedtem. :)
Mára viszont már csak egy mosoly maradt és egy nagybetűs „KÖSZÖNÖM”
ezekért a tapasztalatokért.
Első és legutóbbi közös kép,
2012 és 2017 :)

Már tisztán látom, hogy ez a „kipörgetés”, az életbe való belemenetel és a megélés mélysége adja a hazatérés ajándékát. Magadba is, és a másikkal együtt is.
Nincs „igazi”, csupán igazi találkozás van. Ez áldás, kegyelem, de nem szerencse vagy privilégium!  
Ez vagyunk, mi mindannyian, és adatik, hogy éljük, ha kinyújtjuk érte – egymásért  - a kezünk.
Ez a minőség bárkivel megélhető, a gyakorlatban azonban mégsem éled meg mindenkivel, mert mostani, hús-vér fizikai megtestesülésében nem mindenki érett rá. Viszont, ha Benned ott van az igény, hogy megéld, akkor meg fogod.
Nem érdemes letudni azzal, hogy „úgyis minden egy, az igazi belül van, egységben vagyok magammal, semmi vagyok, nem az én vagyok” (és így tovább), ha belül azt érzed,
hogy a társsal való egység hív!

Most lesz 5 éve [azóta 7 is elmúlt], hogy találkoztunk és hogy ebben a minőségben tapasztalhatunk együtt. A párkapcsolat  jelenthet kihívást és van, hogy nagyon nehéz, de csak akkor, ha megfeledkezünk valódi természetünkről. 
Ha a másiktól várjuk, hogy magunk helyett szeressen bennünket.
Talán leegyszerűsítőnek tűnik ez így, hisz’ egy egész iparág épült a párkapcsolat témájára és a csapból is az folyik, hogy a férfi-női kérdés egy hatalmas, megoldandó gubanc és csak kompromisszumok árán lehetünk együtt egymással.

Az ego valóban egy gubanc és a „csomagjaink” - azok a minták, melyeket öntudatlanul magunkba szívtunk például a születési családunkból vagy a társadalom más rendszereiből - hatnak, pláne ha sokáig működtettük őket.
De csak addig, amíg át nem látunk és át nem ragyogunk rajtuk!

Ha mered élni, ami lényed legmélyén, valójában vagy, ha mersz erre figyelni és a Lélek igazsága szerint cselekedni, akkor a gordiuszinak tűnő ego-csomó egész egyszerűen átvágódik. 

A pillanat tükörsima felületén nincs fogódzó: Szerelem vagy, Létezés vagy, nem egy elkülönült valaki.

És így, innen találkozol másik formában élő Magaddal. :)

UPDATE! Most már kevesebb párkapcsolati témájú önismereti bejegyzést találsz a blogon, ennek oka, hogy elkészült régi-új honlapunk (igazából már teljesen újnak is mondhatom, csak egyetlen, filmes cikk maradt meg régről), a párommal közösen vezetett Szerelemben ragyogva - Lélektársi kapcsolat. Fedezd fel! ;)

**

Csendvirágok a Facebook-on.

Hírlevelemre itt iratkozhatsz fel.

Ha szeretnél az új bejegyzésekről és programokról értesülni, iratkozz fel a hírlevelemre!



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg és a fotók a szerző szellemi tulajdonát képezik.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megoszthatók, más módon felhasználni őket tilos!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése