N'alika író és tanár blogja. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2017. szeptember 19., kedd

KEZDŐK – Filmajánló és reflexió

Az „és mégis” témakör egy újabb darabja; keserédes, lassan csordogáló dramedy, sajátos hangulattal és humorral - az életszeretetről, amit a szomorúságon áthatolva és a mélységeket bejárva lelhet meg az ember.
Mike Mills rendező második filmje valószínűleg nem kerül be a látókörömbe, ha nincs a 20. századi nők, és milyen jó, hogy felfedeztem, hisz’ különleges kincs! Nagyjából az első percek után beleszerettem és még visszagondolni rá is olyan öröm. Hála, hogy ilyen filmek vannak!

A két szálon futó, idősíkokat váltogató történetben megismerjük Oliver-t (Ewan McGregor a Moulin Rouge!  és a Perfect Sense óta nem volt ennyire jó!), aki nemrég veszítette el édesapját, de nem csak az ő halálát, hanem együtt töltött utolsó éveiket is nehezen tudja feldolgozni. Szülei hosszú, szürke házasságban éltek, majd anyja halála után 75 éves apja bejelentette, hogy meleg. Mindvégig az volt, próbált megváltozni, most viszont végre élni akar; hirdetést ad fel és egy, a fiánál is fiatalabb sráccal jön össze.
Váltakozva peregnek le előttünk ezek az Oliver számára sorsfordító, teljességgel összezavaró és elfogadásra késztető évek, illetve Oliver jelenbeli szerelembe esése Annával, aki hasonlóan terhelt családi mintákat hordoz, és fogalmuk sincs képesek-e ők ezek után párkapcsolatra, együttélésre, boldogságra.



Bizony, ezt a sztorit is az élet írta! Elképesztő, de míg a 20. századi nőkben Mike Mills az édesanyjával való kapcsolatát vitte vászonra, ezt a korábbi filmjét az apjával való kapcsolata ihlette. Jungtól olvastam egyszer azt a kijelentést, hogy semmi nincs nagyobb hatással egy gyermekre, mint az, ha a szülei nem azt életet élik, amit szerettek volna.
Nyilván rengeteg sokan elmondhatják ugyanezt, teljesen függetlenül attól, hogy mi volt a meg nem élt vágy. A homoszexualitás a filmben inkább szimbolikus módon van jelen: a meg nem élés (elfojtás, ön-elnyomás) és a másikban elfogadni való szimbólumaként. Persze sok helyzetkomikumot is szül, de ezek mind kedvesek és finomak, akárcsak Christopher Plummer zseniális alakítása (ezért tényleg az Oscar lett volna a minimum, de ki mondta, hogy ettől nagy valaki?).

A generációs látlelet is érdekes (a 2003-ban 38 éves főhős mondja): mi megéltük azt a szomorúságot, amire a szüleinknek nem volt ideje és a boldogságot, amiben nem volt részük.
Egyébként mivel itt is hangsúlyos a tágabb társadalmi és történelmi kontextus, de azért jellemzően az amerikai viszonyok és egy értelmiségi háttér, azért eszembe jutott, hogy Magyarország legalább pár évtizedes csúszással és persze sajátos körülményekkel bír. Más lenne a korrajz, de nem kevésbé terheltek a szülői minták – a lényeg, pedig ugyanaz.

Sok bölcsességet mond(at) ki (hőseivel) Mills, de ezek nem üres szólamok, épp ellenkezőleg: megélésből és a rálátás igényéből fakadnak.
Vajon lehetséges, hogy a múlt ne nyomja le mázsás kőként a jelent? Megint csak nem akarok spolierezni, de ez egy felemelő film, telis-teli igazi szeretettel és szerelemmel.
Egyetlen „hibája” nálam a tempója, lehetett volna kicsit dinamikusabbra és változatosabb ritmusúra írni-vágni. Például a 20. századi nőknél ez már nagyszerűen sikerült, de ennek meg sokkal intimebb a hangulata! Szóval annyi minden írja felül ezt a tempóbeli dolgot, hogy nálam nem maradt hiányérzet.
Melánie Laurent is olyan, mint egy napsugár benne, bele lehet szeretni, na és még egy nem akármilyen kutya is ellenpontozza a drámát. (Tényleg „cuki”! :-) )

Még az jutott eszembe, hogy milyen csodálatos, hogy az az érett és őszinte minőség meg tudott jelenni, hogy ennek az édesapa végül teret adott az életében! A szülők felé gyakran erős megfelelés-kényszer működik (ez is generációs és talán csökkenő tendenciát mutató minta), mégis: ez is egy kétoldalú kapcsolat. A valódi találkozáshoz mindkét fél maga felé való nyitása elengedhetetlen!

Ha szereted az egyszerre érzelmes és okos filmeket, ha nem riadsz el a néha fanyar humortól és a melankóliától, ha érdekelnek a valódi emberek és emberi kapcsolatok (mert persze, hogy film és színészek, ebben mégis annyi élet van…), s az, hogyan lehetnénk igazán együtt egymással, akkor szívből ajánlom ezt a nagyszerű filmet!

**

Kezdők (Beginners, 2010)

Rendezte: Mike Mills

Nálam: 10/9

IMDb adatlap.

Előzetes. 


**


Ha tetszenek az írások, kedveld és kövesd 

Öröm, ha visszajelzel! :)




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése