Önazonosság, letisztultság, művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2017. október 2., hétfő

Életre szóló zenék: ANI DIFRANCO (10 KEDVENCCEL)

Szombaton sikerült némiképp „lerezegnem”: kacérkodtam a gondolattal, hogy sutba dobjam lelkes blogolásom. A minta régről ismerős, bár a Csend-virágok már egy nagyon más minőségben született és íródik, mint a korábbi teremtések (a Felébredés-könyv hasonló még), de ugyanaz az ego köszönt most is be, jelezve, hogy biza’ nem itt kellene tartani, kinek is írom ezt az egészet, kattintás van ugyan, de visszajelzés kevés… brühühű. Szegény én-üzemmód, tudod. :)
Aztán megráztam magam egy kicsit, de olyan csodálatos, hogy miután megosztottam egy rövid kis helyzetjelentést a Facebook-on, csupa olyan dolgot írtatok vissza, amit magamnak mondtam volna! Pont azt, azokat! :)
Köszönöm még egyszer, itt is ezt a támogató jelenlétet! Ezek a dolgok nem mérhetőek kattintásban, lájk vagy visszajelzés-számban vagy bármi egyébben - hogy is lehetne mérni azt, ami vagyunk? :)

A szomorkodásom közepette eszembe jutott még valaki, akiről most írnom kell Neked – ha ismered, akkor azért, ha nem, akkor meg azért. Emberileg, művészileg és spirituálisan is meghatározó módon inspirált annak idején Ani DiFranco egyénisége. Most a nyáron megjelent, Binary című új lemeze kapcsán (lejjebb mutatok róla egy kedvenc dalt) figyeltem újra rá és mérhetetlen hála (megint), hogy ilyen úttörők léteznek, mint Ő!

Húsz lehettem, mikor az első számokat hallottam Tőle. Ani DiFranco annyi éve lép fel színpadon, amennyi én vagyok most: 9 évesen kezdte, nemrég volt 47. 19 éves kora óta független lemezkiadója van, most már 19 nagylemeze.
Ezek az albumok különböző korszakokban kísértek végig, de legeslegmeghatározóbbak a húszas éveim elején, azokban az években voltak, amikor elindultam az önismereti úton intenzíven magam felé – benső és külső, fizikai utazásokkal is.
Nagy szerelmekkel, nagy szakításokkal és nagy önállósodási törekvésekkel. :) (Az egyik nagy utam első állomása épp az ő hágai koncertje volt 2003-ban. Magam miatt, de erő-merítő apropóként Őmiatta léptem ki akkor egyedül a világba. Fantasztikus volt.)

Ani örök. Minden lemeze megvan, szinte minden meg is érintett, sok tekintetben olyan, mint egy nővér. (8 és fél évvel idősebb nálam.) Más az életútja, de rengeteg áthallást és párhuzamot fedeztem fel.

Amit talán leginkább csodálok benne, az épp a kitartása és a következetessége. Azt a nem megalkuvó őszinteséget, ahogyan az útját járja. Volt egyébként nagyon dühös, szenvedett sokat, kíváncsiságból, de talán még inkább ellenállásból lett leszbikus, pontosabban biszexuális, most már több mint 10 éve együtt van a párjával (férjével), a szintén-zenész, társalkotó Mike Napolitano-val (több lemezének producere). Két gyermekük született, az anyaság igen nagy hatással volt / van rá.

Művészi zsenijét (nem csak hangszeres tudása miatt, zenei értelemben és dalszerzőként, hanem költőként is kiemelkedő, egyik dalszöveg-kötete verseskötetként is jelent meg) ugyanúgy lehetne méltatni, mint politikai kiállását az elesettek, szegények, a nők (és általában a humánum) vagy a környezet mellett. Ahhoz az amerikai folkzenei hagyományhoz kapcsolódik egyébként, ahol a belső és külső világ egymásba játszatása, - utóbbi esetében beleértve az erős társadalmi érzékenységet és politikai reflexiót - alap. (Ezt a magyar kultúrában nagy költőink, íróik képviselték / képviselik, odaát kicsit más a helyzet.)

Ani folyamatosan megújuló alkotó, bátor kísérletező és született előadó. A spiritualitás Nála szervesen, az élettapasztalatok és állandó önreflexiók folyományaként jelent meg és forrta ki magát. Rétegzene, alternatív zene, amit csinál, bár ez Amerikába és világszerte ismerten nyilván nem kis népszerűséget jelent. A zenéjétől elválaszthatatlanok a dalszövegek, ahogy utaltam is rá.

Nem fogok 100-as kedvenc-listát írni, inkább egy csokorra való válogatást csinálok, amit egyrészt egy kicsit bemutatja annak, aki nem ismeri, másrészt szerepel rajta néhány nagy kedvencem.
A szakítós, szerelmi útkeresős számok bár még mindig jók, valahogy már kikoptak róla. :)



10  BUILDINGS AND BRIDGES (Out Of Range, 1994)

Ez a folkosabb és sodró Ani, nagyon 90-es évek és szerintem most is nagyon feeling-es.






9  LITTLE PLASTIC CASTLE (Little Plastic Castle, 1998, live)

Ezt azért is tettem ide, hogy ha nem láttad még élőben, érdemes ezzel kezdeni. Üdítő, a dal meg mondhatni a (spontán) jelenlétről szól, az egy-napos memóriás aranyhallal, aki mindenre rácsodálkozik.




8  IMPERFECTLY (Imperfectly, 1992)

Ez is zseniális dal és szöveg - egyszerű, egyben nagyon metaforikus, mint általában. Arról szól, hogy szeressük egymást tökéletlenül, mert így igazi.





7  SUPERHERO (Dilate, 1996)

Dühös, (ön)ironikus, költői és dög. Mindenkinek, aki szuperhőst játszott az életében, aztán jól pofára esett. (Lemeztelenít az élet.)




6  HEARSE (Which Side Are You On?, 2012)

Beérkezős-megérős szerelmi vallomás a férjnek. Gyönyörű.





5  PACIFIST’S LAMENT (Binary, 2017, live)

Az új lemezről most az egyik kedvenc, bár a többihez is linkelhetnék dalszöveget, ezt ide teszem. Arról szól, hogy elmehetsz Indiába az egységet keresni, meditálhatsz vagy „beleveszhetsz” az óceánba, mégis az a legnehezebb, hogy egy csata hevében meg tudj állni és bocsánatot kérni a másiktól.





4  YOUR NEXT BOLD MOVE (Revelling / Reckoning , 2001)

A fentebb említett belső és külső világ, lírai én és világ tükröztetésére, Ani politikai költészetére csodás példa ez a ballada. (Ilyen még a Subdivision, szomorú és felemelő is egyben. Mindig eszembe jutnak róla a magyar viszonyok és kollekítv tudatosság is.)





3  HYPNOTIZED (Reprieve, 2006, live)

Ez is lélegzetelállító, az élő előadás még rátesz egy lapáttal. Engem a pillanat és a kapcsolódások múlandó, „tökéletlen” tökéletességére emlékeztet.





CRADLE AND ALL (Not A Pretty Girl, 1995)

Ha egy dalon kellene reprezentálnom Ani DiFranco zsenijét (egyben a zene, költészet, illetve művészet és élet egységét, ahogy nála megjelenik), itt és most ezt választanám. Az egyik első totális beleszeretésem ez a dal (és ez a lemez) volt. A varázsa és a rácsodálkozás nem múlik.





1  SWAN DIVE (Little Plastic Castle, 1998 / So Much Shouting, So Much Laughter, 2002, live )

Akkor is teszed, ha ésszerűtlen, ha mások hülyének néznek miatta, elfordulnak, esetleg bántanak, azt, ami Belőled jön. Nagyjából az írás elejére is visszacsatolhatok. Hát, így. :-)





A válogatást egyben is meghallgathatod / nézheted, ha ide kattintasz.


**

Az Életre szóló zenék sorozat első darabját az R.E.M.-ről írtam, itt találod.

További zenés tárgyú írások, válogatások, lemezajánlók a blogon.



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése