Önazonosság és művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2017. október 29., vasárnap

Mesék a szabadságról: CAPTAIN FANTASTIC

A nő után ismét egy olyan filmről írok, melyet méltattam már egy korábbi tematikus válogatásban, mégis úgy éreztem, önálló bejegyzést is érdemel. Újranézve csak még jobban tetszett, még többet adott.
Feltétlenül ajánlom, ha a szabadság témája, a társadalomkritikus, de összetett, mélyre menni kész és felemelő filmek hívnak!

Matt Ross rendező-forgatókönyvíró személyes tapasztalatok ihlette, 2016-os filmje, a Captain Fantastic megosztó alkotás. Minden olyan mű az, melynek főhőse kivonul a társadalomból, erre a történetre azonban nem egy lapáttal tesz rá a tény, hogy Ben nem csupán a maga bőrét viszi vásárra: az alternatív életmodellt egész családjával - párjával és hat gyerekével – együtt valósítja meg a természetben, egy erdő közepén.  A film innentől egy sor morális kérdést vet fel, és egy eleve kiélezett, sorsfordító alaphelyzetet bont tovább zseniális, drámai és komikus jelenetek sokaságával. Teszi mindezt végig lebilincselően izgalmasan, elmét és szívet megdolgoztatóan.

A Captain Fantastic különös, fordított kivonulás-történet is, hiszen felesége halála elkerülhetetlenné teszi Ben számára, hogy gyerekeivel legalább időlegesen visszatérjen a társadalomba és újra szembesüljön mindazzal, ami elől egykor elmenekült. Ez egy elképesztően megmozgató alapszituáció, ami a kivonulás számos aspektusát feltárja, például azt is, hogy ami az egyik szemszögből a szabad élet biztosítása és a szabad, egyben önmagadért és másokért felelős gondolkodásra való nevelés, az egy másik szemszögből kontroll és elnyomás is lehet.



Ugyanígy összetett kérdés az elmélet és a gyakorlat határainak kijelölése, a hús-vér tapasztalás, a „széles út” lehetőségének megadása a másik számára, hogy önállóan, saját választásai révén legyen képes tanulni. Hiszen az, hogy Te már tudod, nem jelenti azt, hogy a megélésekből leszüremlett felismeréseket bele lehetne mások fejébe tölteni, sőt: nem okozunk ezzel még nagyobb károkat? Bennem ez a blogon és egyéb formában lévő „tanítói” tevékenységemhez éppúgy visszakapcsol, mint ahhoz, amit gyermeket nevelve megélek. És mindig odajutok, hogy az élet a legcsodálatosabb tanító és a jelen pillanat a gyújtópont, amit odaadással megélve, mindig feltárul, mi az, amit tenni kell / szükséges / aminek létjogosultsága van.

Meddig vagy hajlandó elmenni magadért és a szeretteidért, azért, amit helyesnek, igaznak érzel? Hol válsz rugalmatlanná és hogyan ismered fel? Hogyan vagy képes változni, és azt tenni, ami a „legnagyobb jó” az adott helyzetben? Mert van ilyen, és mindig megjelenik, kibontakozik, ha hajlandóak vagyunk bensőnk hangjára figyelni!

A Captain Fantastic valóban fantasztikus film, látszólag laza indie-stílusa nagyon komoly, mégis emészthető és Lélek(be) emelő tartalmat közvetít. Viggo Mortensen minden pillanata jutalomjáték, de a gyerekszínészek sem maradnak el mellette, különösen a nagyfiát alakító George McKay karaktere és közös jeleneteik szívbemarkoló őszintesége fogott meg.

A mégoly’ abszurdnak tűnő helyzetek ábrázolásában is van realizmus, keresetlenség és báj, élvezet nézni. Megnevettet, meg is ríkat, fejre állít, aztán még egy párszor megforgat. Garantáltan nem maradsz ugyanúgy a végére. Ezt hívják katarzisnak.

Nagyszerű darab, ne hagyjátok ki, és beszélgessetek róla nagyokat, akár kamasz gyerekekkel is!

**

Captain Fantastic (2016)

Rendezte: Matt Ross

Nálam: 10/9,5

IMDb.

Előzetes.


Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még hasonlókat olvasni,
lájkold és kövesd a Csend-virágokat a Facebook-on is!



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a film sajtóanyagában szereplő kép.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése