N'alika író és tanár blogja. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2017. október 11., szerda

Mesék a szabadságról: ÚT A VADONBA (Film- és könyvajánló)


Nagy örömmel osztom meg Veletek Jagicza Gellért vendégposztját!
Egy általam is szeretett filmről szól, de legalább annyira a könyvről is és annak izgalmas, való életbeli főhőséről. Összetett és megmozgató a téma és az írás is, olvassátok figyelemmel, és ha van kedvetek szóljatok hozzá!

Én felidéztem most a film megunhatatlanul, csodálatos zenéjét is - ez az egyik kedvencem róla.
Emelem képzeletbeli poharam mindenkire, aki hajlandó a valódit keresni és elindulni arrafelé, amerre belülről hívást érez! 
A szeretet él, és csak akkor élünk, ha szeretünk... engem erre emlékeztet most ez az ajándékba érkezett, nagyszerű bejegyzés. Köszönöm, Gellért! :)



„A boldogság csak akkor az igazi, ha megosztod valakivel.”

Chris McCandless, az alaszkai vadonban a 142-es busz előtt 
(forrás: Google)

Menthetetlen idealizmus, önpusztító viselkedés vagy egyszerűen egy tévedés?


Nehéz egy filmről ajánlást írni úgy, ha már olvastam a történetet írásban és van összehasonlítási alapom a képi világ valamint az írott szó között, nem beszélve arról, hogy spoilermentes legyen az.

Sokáig gondolkodtam, hogyan vezessem fel ezt a filmet, hiszen először könyvben olvastam és most is tartom, hogy ez esetben és általában véve is sokkal részletesebb, kidolgozottabb, színesebb, mint a filmbeli megvalósítás. Meglátásom szerint nem adhatja vissza a képi világ azt, amit az írott szavak. Hogy miért is? Mert míg a képi világnál elénk tárják a látottakat, melyek után érkezik gondolataink áradata, az írott könyvnél abban a pillanatban születnek meg a képek fantáziavilágunk, belső vizualizációnk szorgos segítségül hívásával. Tehát nem megkapjuk, hanem alkotjuk a képet.

Chris McCandless megosztó személyiség. De mindenképpen példaértékű, amit véghezvisz.
1990 nyarán, 22 évesen kitűnő eredménnyel diplomázik az Emory Egyetemen, majd eltűnik szem elől. Bankbetétjét jótékonysági célra adományozza, nevet változtat (Alexander Supertramp-re, Tramp = Csavargó), és személyes tárgyait hátrahagyva új életet kezd. Minden útközben megmaradt pénzét elégeti és stoppal bejárja Észak-Amerikát, embert próbáló, kivételes élményeket szerezve.
Majd kedvenc könyveivel, egy puskával és egy zsák rizzsel fölszerelkezve elindul északra, az alaszkai vadonba, hogy megkíséreljen csak magára támaszkodva élni.

Mi vezérelheti a fiút? Romlatlan idealizmus, csillapíthatatlan kalandvágy vagy önmarcangoló szándék?

Azt hiszem, minden fiatalban, aki kicsit is intellektuális, idealista, nem csak azt látja, amit elé tárva valóságnak neveznek, megbújik bent egy belső szikra, ami olykor-olykor tűzre kap.
A könyv elolvasása után sem értettem ugyan meg Chris McCandless pontos indítékát, hogy miért hagy fel a modern társadalomba való beilleszkedéssel (igazából mégis csak van sejtésem róla), noha vannak dolgok, melyek világossá váltak, hiszen egy részem nekem is Chris, talán úgy, mint mindnyájunknak.

A kérdés, hogy ez a szikra, ami lángra lobban bennünk, mikor válik tartósan izzó tűzzé és mik azok az események, körülmények, miféle emberek, történetek és helyzetek táplálják? Olyanok, melyek alkotó, kreatív, derűs emberekké alakítanak minket vagy olyanok, melyek önmarcangolóvá, pusztítóvá, utópisztikus értelemben végeláthatatlan idealistává, ami nem fér bele egy rohanó, gyors világ ritmusába, mint már akkor Chris idejében (1980-as/1990-es évek), a jelenlegi világról nem is beszélve?!

Sokak életében eljön egy pont, amikor szükséges mindent egy huszárvágással átvágni, mert ha nem változtatunk, akár bele is halhatunk.

Chrisnél nem mondható el, hogy rossz gyermekkora van, ahogy a filmben a narráció során testvére által is megtudjuk. Minden családban vannak problémák, viták, nincs ez másképp náluk sem, felesleges lenne tagadni. Tulajdonképpen, ha megnézzük jobban, nem biztos, hogy (jól) látható okok miatt válik egy ember olyanná, amit képtelenek vagyunk megérteni. Sőt, bizonyára a legtöbb esetben szemmel láthatatlan okokról van szó. Nagyon apró, jelentéktelennek tűnő momentumok, gesztusok, emberi viselkedések, szituációk tengere alakítja ki az emberekről alkotott látásmódunkat, hiedelemrendszerek sokaságával együtt.

Chris, bátor, tettre kész, cselekvőképes és képes ezzel a huszárvágással mindent hátrahagyni, ami addigi életében jelen van. Az ember felteszi a kérdést, milyen hatások miatt dönt így, hogy felhagy a társadalom megértésével, elfogadásával és miféle ötletek, vágyak munkálkodnak benne az ideális világot, életet tekintve?

Olvasva a könyvet és nézve a filmet, azt hiszem, Chrisben van valami ellentmondásos. Gondolhatnánk, hogy aki kivonul a társadalomból a természetbe, az utálja az embereket, kerüli őket és szóba sem akar állni velük. Őt nem ez jellemzi az út során, sőt, rendkívüli módon kedvesen viselkedik azokkal az emberekkel, akikkel megismerkedik.
Talán pusztán a társadalom berendezkedése, a rohanó világ, melyben a legapróbb és egyben legcsodálatosabb élményeket nem vagyunk képesek észrevenni? A haszontalan anyagi javak mindenek elé helyezése? Ha nagyban gondolkodunk, csillagok milliárdjai közül az egyik galaxisban, ahol bolygónk is található, miért pont úgy élünk, ahogyan, mit tartunk fontosnak, miért úgy történnek a dolgok és zajlik az élet (sok-sok fájdalommal tarkítva), és hogyan lehetne jobbá tenni, beláthatjuk, hogy világ megértéséhez tett kísérletek közben az erre fogékony ember örökös szélmalomharcot vív a lelkében megbúvó tiszta vágyak, egy fájdalomtól és gonoszságtól mentes elképzelt lét és az érzékelt valóság szöges ellentétje között.

Vannak, akik beilleszkednek, fejet hajtanak, mert nincsenek álmaik, vagy mert ugyan vannak, de nem érzik magukat elég kitartónak, erősnek a megélésükhöz és a mások által elképzelt, kitaposott utat képesek csak járni. S vannak, akik egészséges lázadók, idealisták, szívük mentes azoktól a káros hatásoktól, melyek a jellemet, személyiséget építők mellett ugyanúgy emberré tesznek minket és a saját belső, erkölcsi alapokon nyugvó, emberszerető, az anyatermészet hatalmasságát elismerő módon kívánnak élni egy ezt toleráló és támogató világban.
De ez csak egy utópia? Hiszen akik így kívánnak élni, általában számkivetetté, kitaszítottá válnak, csak mert mások, mint a többség. Nem rosszabbak, csak mások.

Chris McCandless is más. Keres valamit, ami nem látható, gondolkodik, talán túlságosan sokat is, szeretné megérteni a miérteket, nem éri be készen kapott, előre legyártott válaszokkal, szüksége van arra, hogy megtudja, ki Ő és mit keres itt. Csillapíthatatlan szomjúság jellemzi útján, saját belső, bölcs énjének keresése közben a tökéletesen egyszerű természetben, ahová, ha kivonul az ember, meghallhatja gondolatait mindenféle befolyásolás és emberi gondolaterőszak nélkül.
Néha el kell menni egy másik helyre, ahol még sosem jártunk, hogy általa akaratlanul is felfedezzük valódi önmagunkat. Talán Chris is ebben hisz, ezt látja megoldásnak?

Minden túl bonyodalmas az emberi civilizációban, a természet egyszerűnek hat és ez az egyszerűség adja csodálatosságát is, ahogy Jack London is ír róla könyveiben más írók mellett. Nem véletlen, hogy az alaszkai valóságban Chris őt idézi? Vajon miért éppen ő az egyik kedvenc írója?

A könyv rendkívül összetett, sok apró, de igazán lényeges információval szolgál, a filmben az események mégis lassan csordogálnak, a képi világ egyszerű, ennek ellenére sokatmondó, a zenei aláfestés megfelelő hangulatot teremt egy-egy pillanat teljes átéléséhez, az elkerülhetetlen narráció pedig még nagyobb támogatást ad a történet megértéséhez. Sean Penn rendezése, melyre 10 évet kellett várnia a McCandless család teljes körű beleegyezéséhez, s bár nagyon nehezen lehet egy ilyen történetet vászonra vinni, azt hiszem, neki jól sikerült.
Engem személy szerint mélyen megérint a film, ajánlom mindazoknak, akik ez által is egy újabb lépcsőfokra kívánnak lépni önmaguk megértésének folyamatában.


**

Út a vadonba (Into The Wild, 2007)

Rendezte: Sean Penn

IMDb. Előzetes.

Könyv:

Jon Krakauer: Út a vadonba - Kaland a messzi Északon

(1996, magyar kiadás: Park Könyvkiadó, 2008)




Mesék a szabadságról sorozat - tematikus filmajánlók önismereti kérdésekkel! 

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még hasonlókat olvasni,
lájkold és kövesd a Csendvirágokat a Facebook-on is!

ÚJ! Valamennyi csatornám egy helyen!




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző, Jagicza Gellért szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a film sajtóanyagában szereplő kép.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése