Önismeret, művészet, önmegvalósítás. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2018. február 22., csütörtök

5 EGYSZERŰ LÉPÉS, HOGY ABBAHAGYD ÖNMAGAD SZABOTÁLÁSÁT

Amikor elhatározod, hogy meglépsz az életedben változtatásokat és energiát fektetsz abba, hogy megvalósuljon, amit valóban szeretnél, tapasztalhatod a gyors, tiszta, örömteli áramlást.
Kihívás lehet, hogy rá merj lépni arra az útra, melyre belső hívást érzel, ám az is, hogy rajta maradj!
A nem cselekvés vagy lelassulás lehet áldásos és szükségszerű is, ám amikor számunkra egyébként fontos teendőket halogatunk, nem cselekvésünk a változástól való félelem „terméke".

Honnan ismerhető fel, hogy ez így van? Lássunk néhány példát!

•   Ingerültséget, nyugtalanságot tapasztalsz.
•   Olyan érzés, mintha valami szétfeszítene: mennél előre, de valami folyton visszatart, lebénít.
•   Valahogy pont arra nem jut időd, amire igazán szeretnéd.
•   Nem tudsz nemet mondani, határokat húzni; van egy vagy több olyan kapcsolatod, melyet úgy élsz meg, mintha túl sok energiát venne ki belőled.
•   Nehezedre esik lazítani és bízni az életben; keveset vagy nem jól alszol.
•   Kevés vizet iszol, nem is kívánod.
•   A feltorlódott energia fejfájásban vagy más fizikai / pszichés tünetekben tetőzik.
•   Pótcselekvések vannak jelen az életedben, például túl sokat internetezel, eszel, tévézel, pletykálsz… (behelyettesítő bármivel, amiről úgy érzed, nem inspirál, nem tölt el örömmel, csak elfolyik rá az energiád!).
•   Úgy érzed, még nem vagy kész, vársz valamilyen külső jelre, megoldásra, jóváhagyásra, talán magad sem tudod, kitől és honnan.
•   Dilemmázol, agyalsz, pro és kontra érveket sorolsz, szövögeted az elképzeléseket arról, hogyan lenne jó… és az elemezgetéssel rengeteg energiád megy el.

Ez bizony a jó öreg önszabotázs, mely a legtöbbször tudatalatti, automatikusan működő minták jelenlétére utal. Kicsit profánabbul fogalmazva: szívatod magad, mert megszoktad. :)
Ne ijedj meg, és ne fogadd el, hogy akkor ennek most így kell lennie, inkább ismerd fel a jelenséget, és tedd meg magadért ezeket az egyszerű, de nagy erejű lépéseket!


Kövesd a belülről érkező inspirációt - csak bátran! ;)

#1 MERJ SZABAD LENNI - VÁLJ LE A GONDOLATOKRÓL!

Ez mondhatni alfa és omega. :) A szabadság ott kezdődik, hogy hajlandó vagy "felállni a saját fejedben futó mozi vetítéséről" - azaz felismerni és abbahagyni a gondolatokkal, érzelmekkel és ösztöni érzetekkel való öntudatlan azonosulást.
Amíg készpénznek veszed a gondolataid valóságtartalmát – szóljanak bármiről! -, függsz tőlük, és elfátyolozod magad elől a Lélek valóságát. Ez sokkal egyszerűbb dolog, mint amilyennek tűnik, ám mivel automatikus üzemmódban működik – ráadásul körülöttünk szinte mindenki függő, a saját vetítése rabja -, nem is olyan könnyű „lejönni” erről.
A LÉNYEG: Kezdd el megfigyelni, hogyan működik az azonosulás, és kezdj el leválni a gondolatokról!
Már csak azért is érdemes megtenned ezt a lépést, mert agyalással úgy sem haladsz előre…  nem mellesleg pedig, ha a Való(d)(i) hív, elkerülhetetlen, hogy leleplezd az illúzióid!
Ha felteszed a kérdést, hogy a benned felbukkanó gondolat egyenlő-e a valósággal, és őszintén megfigyeled a választ, már hatalmasat léptél Önmagad felé!


#2 KÜLDD EL A „BELSŐ CENZORT” MELEGEBB ÉGHAJLATRA! :)

Nincs olyan, hogy „jól” csinálni! Ez egy koncepció, ami mindenkinek és minden helyzetben mást jelent – és lényegében csak egy gondolat-halmaz (ld. az 1. pontot!)
Ne terheld magad elvárásokkal, egy elképzelt normához való igazodással – teljesen mindegy, hogy készen kaptad valakitől vagy magad ötölted ki, hogyan kellene lennie a dolgoknak! (Azért leginkább az előbbit variáljuk.)

Benső, „vezérlő csillagod” – az, ami vagy – nem egy belső cenzor! Légy rá nyitott, hallgasd meg, mire hív! Sosem lesz erőszakos, nem fog ítélkezni és feltételek elé állítani, viszont egyértelműen „érezteti”, mi „a legnagyobb jó” az adott helyzetben.
Rendszeres figyelemmel egyre könnyebbé válik, hogy megkülönböztesd: az, amit érzel a Lélekből eredő intuíció, vagy az ego huzavonája, biztonságát féltő akciója.
(Az ego mindig diktatórikus,”kell”-ekben, kategóriákban gondolkodik, kőbe vésett és valamire kényszerítő igazságokban… míg a Lélek szabadon ragyog és szeret. Tisztán látja azt, ami éppen van és cselekszik…)


Amikor "hibák" tömkelegét látod a megnyilvánulásaidban,
avagy a belső cenzor működésben. :) 


#3 LÁSS RÁ, HOGYAN SZABOTÁLOD MAGAD!

Nézz szembe magaddal őszintén és ítélkezés nélkül, és lásd meg, mi az oka a megtorpanásodnak!
Miért halogatsz? Mivel indoklod? Hol, mire folyik el az energiád? Mik a „kedvenc” kényszereid, pótcselekvéseid, és főleg: korlátozó hiteid, melyekkel a saját utadba állsz?
Szánj rá időt, energiát, hogy tisztába gyere ezekkel a dolgokkal, de ne spilázd túl: az agyon-elemezgetéssel csak korlátozod magad. Amint legközelebb meglátod e kényszereket munkálkodni a gyakorlatban (mert nem elég elméletben tudni!), tegyél meg akár egyetlen egy lépést másként
Biztos sok tuti módszert kipróbáltál már, de lebontani csak Te tudod őket, mégpedig úgy, hogy a pillanatban másként cselekszel!


#4 CSELEKEDJ!

Ez is egy jolly joker! ;) Nem azt jelenti, hogy folyton le kell foglalnod magad valamivel (ld. az előző pontot, a pótcselekvéseket!), aztán meg keseregsz, esetleg másokat vagy önmagadat hibáztatod, hogy nem haladtál előre!
Amint érzed azt, hogy mire vagy hívva, tegyél egy lépést (bármilyet, bármekkorát) ennek szellemében! 
Sokszor az tart vissza a cselekvéstől, hogy nem látjuk a teljes folyamatot, vagy akár a következő lépést sem, a szabad áramlás, a Lélek áradása azonban nem egy tervezhető vagy kontrollálható folyamat!
Nem csak egy nagy ugrást, hanem folyamatos figyelmet igényel: pillanatról pillanatra való kifejeződést, ami azonban egyre erőteljesebb jelen-léttel jár.

Az „utadat” felvállalva nem a nehézségek tűnnek el, hanem a megkülönböztetésre való készséged és a tisztánlátásod erősödik, így egyre könnyebben átragyogsz rajtuk.


Igen, van, hogy ekkorát kell ugrani! :)



#5 PIHENJ MEG „A  FORRÁSBAN”!

Ne sajnáld magadtól a „Lélek-időt”, a minőségi pihenést, a Csendbe való visszavonulást
!
Ez nem a feszültséglevezető kikapcsolódás vagy a különböző technikák alkalmazása, sokkal inkább
a pillanatban való éber ellazulás. 

Hívd magad haza valódi Önmagadba! Íme, a legegyszerűbb, legtisztább és legerőteljesebb megkülönböztetés, melyet épp egyszerűsége okán hajlamos az ego vezérelte tudat elbagatellizálni:
Figyelj! Ha valami a Valódból fakad, mély békét és nyugalmat tapasztalsz, még akkor is, ha körülötted kavarognak a dolgok.
Fedezd fel a Lélek-örömöt, ami nem valaminek szól, hanem mindentől függetlenül benned ragyog – mindig, most is!
Érezz rá, engedd, hogy vezessen, és lépésről lépésre megnyilvánuljon!

Szeretettel kívánok Neked Teljességedből élt pillanatokat, életet és várlak a Felszabadító Kreatív írás online kurzusokra - az aktuális program-naptárat itt találod!
N’alika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése