Művészet, önismeret, önkifejezés. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli és tudatos alkotásért.

2018. február 14., szerda

A NAGY TALÁLKOZÁS – 10 film a formán túlmutató, átlényegítő kapcsolatokról

Úgy alakult, hogy Valentin-napon kerül fel a blogra az új tematikus filmes válogatás. Bár mi nem ünnepeljük ezt az alkalmat és nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, tudom, hogy sokan igen. Talán egy picit ráirányíthatom a figyelmet arra, hogy egyrészt a címbeli „nagy találkozásnak” többféle formája létezik, másrészt, hogy a klasszikus értelemben vett szerelemre és a párkapcsolatra is érdemes a „rózsaszín ködös” sztereotípiákon túlról is rátekinteni. ;-)

Formán túlmutató, azaz a kapcsolat jellegét, életkort, nemeket és a személyiségek egyéb meghatározottságait meghaladó egymásra találásokat „hoztam”.
Nem mind szerelem, nem mind férfi-női kapcsolat, van, hogy nem is két ember közötti, s tarthat két pillanaton vagy egy életen át.
Egy biztos, aki megél egy ilyet, az nem lesz ugyanaz az ember többé: én-határain valamiképp túllép.
Amikor létrejön egy ilyen „Lélektől Lélekig” érintődés, egymásban való magunkra ismerés, az ego burka hirtelen eltűnik, és rövidebb-hosszabb időre megérezhetjük a Valóság ízét. :-)
Itt, a blogon is gyakran emlegetem ezt, a könyvünkben pedig részletesebben, mélyebben is írtunk róla.

Izgalmas és sokszínű válogatás következik, ahogyan a téma is az – nem feltétlenül „tökéletes” alkotásokkal, inkább meglepetésszerűen felcsillanó gyöngyszemekkel.  Mint az életben a váratlan találkozások. :-)
Több olyan film is jöhetett volna a listára, mely már korábbi válogatásokban szerepelt – például itt, itt vagy itt -, most mégis olyanokat szeretnék mutatni, melyek újak a blogon.

Ha Neked is vannak a témába vágó kedvenceid és szívesen megosztanád velünk, örömmel fogadom – szólj hozzá bátran lejjebb vagy a Facebook-on!


S akkor lássuk a tíz „nagy találkozást”! :-)


10.  JANE EYRE (R: Cary Fukunaga, 2011)

A szürke egér külsejű, halk szavú, árva szolgálólány és a múlt árnyaitól szenvedő, zord földesúr története a klasszikus regényen kívül számos filmes feldolgozásból ismert.
Az erős atmoszférateremtő képességéről híres Cary Fukunaga (True Detective első évad) 2011-es darabja Mia Wasikowska és Michael Fassbender remek főszereplő párosával abszolút kedvencem mind közül.
Nemcsak vizuális szépségével, kékes-szürkés és pasztellbarna árnyalatú képeivel gyönyörködtet, sőt a látvány alárendelt az intimitás, a finom rezdülések ábrázolásának.

Két, látszólag össze nem illő ember megváltó szerelme – s az utóbbi évek egyik legjobb kosztümös filmje.


9.  ÉN, EARL ÉS A CSAJ, AKI MEG FOG HALNI (Me, Earl and the Dying Girl, R: Alfonso Gomez-Rejon, 2015)

A halál közelsége, mint katalizátor az igazi változáshoz – jelen esetben egy flegma kamasz srác benső átalakulásához.

Egy különös fiú-lány barátság története, fanyar humorú, kedves indie film lenne a szokásos dramedy és coming of age műfajok találkozási pontján, mégis jóval nagyobbat szól.
Köszönhető ez annak is, hogy igazi szerzői film, hiszen az alapjául szolgáló regény írója rendezte.
Rá kellett egy kicsit hangolódni, de meglepően klassz: őszinte, keresetlen és nagyon szerethető.


8.  KAPCSOLAT (Contact, R: Robert Zemeckis, 1997)

Megnyílás és találkozás az ismeretlennel… egy 90-es évekbeli klasszikus.
Újranézve azért a film utolsó harmadát kitevő tárgyalás-jelenetet már kevésbé érzem remeknek, de a földönkívüli létformával való találkozás ábrázolása – a felkészüléstől a megvalósulásig – még mindig zseniális.

Az jutott eszembe, hogy egymáshoz közelíteni is valahogy így szép… a másik ember és maga az egymással való igazi találkozás is ilyen fejes ugrás az ismeretlenbe.


7. ÉDESEK ÉS MOSTOHÁK (Stepmom, R: Chris Colombus, 1998)

Hollywood legjobb formájából több kapcsolódás-történet is fel került erre a listára, ez a dráma mindig megérint. Valahogy giccsen és erőltetettségen innen marad, elegáns és hitelesen emberi.

A Susan Sarandon játszotta szuper-anya és a riválisnak tekintett új feleség egymásra találását az élet kényszeríti ki… ahogy az lenni szokott, amikor nagyon kellene változnunk, de nem hajlunk másképp. Mégis a határátlépéshez kell a hajlandóságunk…


6. TUDATLAN TÜNDÉREK (Le fate ignoranti, R: Ferzan Özpetek, 2001)

Hasonló, szépséges és megérintő, csak épp művészfilmes megvalósításban.
A sztori is kicsit szokatlanabb, de lényegileg ugyanaz: két ember, akinek a papírforma szerint gyűlölnie kellene egymást, felülemelkedik a mintákon és kölcsönösen meglátja, megszereti a másikat.

Az olasz filmben a férj váratlan halála után a feleség átkutatva a hátrahagyott holmikat, döbbenetes titokra bukkan… és a nyomába ered.


5. TITANIC (R: James Cameron, 1997)

Nem tudtam nem ide tenni, szerintem ez a filmtörténet egyik legszebb találkozása. :-)

Szerelem, sőt nagy szerelem, de változást hozó hatásában túlmutat a férfi-női párkapcsolati szerepeken. A Titanic tavaly volt 20 éves, nyáron néztük újra, és semmit nem veszített nagyszerűségéből.



4. ELVESZETT JELENTÉS (Lost In Translation, R: Sofia Coppola, 2003)

Ismét egy finom szerzői film (most ez ilyen „egy sima-egy fordított” fűzés lett :-) ), nő és férfi találkozása, de egészen másként.

Egy idegen kultúrában – egy idegen világban – két magányos, élete fordulópontján álló ember, akik máshonnan jöttek, korukból és valamennyi tapasztalatukból következően is máshol tartanak, mégis meglátják és megérintik egymást.
Ez valahol maga a csoda, nem? :-)


3.  A NAGY SZÉPSÉG (La grande bellezza, R: Paulo Sorrentino, 2013)

Paolo Sorrentino „imádom-filmjében” :-) nem egy, hanem nagyon sok apró találkozás mozaikjából áll össze a katarzis. Bár mindegyik furcsa emberi találkozás és az "örök várossal", Rómával való is magában rejti a katarzist.

Ez a film életvágytól és életszeretettől duzzad, a „szépség” illuzórikus fogalmi burkát pedig megannyiszor kipukkasztja… érzékeltetve, hogy a nyitottságunk révén az egész létezés azzá válik, pontosan így, a maga „tökéletlenségében”.
Én kicsit másra futtattam volna ki, de ez a csoda Sorrentinón keresztül született meg.


2.  A NAGY HAL (Big Fish, R: Tim Burton, 2003)

Szerintem ez Tim Burton legjobb filmje (nálunk családdal, gyerekekkel közösen is nagy kedvenc), és nem is elsősorban a képtelen és lenyűgözően fordulatos történet, hanem az alapszituációként fennálló apa-fiú szál miatt.

Adott egy nagy mesélő, aki a színes és őrült sztorijain keresztül élt, és egy (már felnőtt) fiú, aki mindig a periférián érezte magát, és direkt nem lett egy fantáziadús és másokat elkápráztató valaki, mint az apja. Mit kezdenek egymással a búcsú küszöbén? Hogy fogadjunk el valakit, aki annyira más mint mi, és amit mi helyesnek gondolunk? 
Annyira szép film, és maga az a mozzanat is az, hogy amit szenvedélyes odaadással keresel, azzá válsz…


1.  BENJAMIN BUTTON KÜLÖNÖS ÉLETE (The Curious Case Of Benjamin Button, R: David Fincher, 2008)

Legutóbbi (spontán) újranézésünk kerül ide, pedig nem egy tökéletes remekmű, a giccsbe is belefordul… és mégis van valami nagyon erős Benjamin Button ugyancsak képtelen sztorijában.

Mindenekfölött Benjamin és Daisy kapcsolatának ábrázolása, nem is az „egy és örök szerelem”, hanem a forma – itt a test, az öregedés visszafordulása, testi tökéletlenségeink és adott esetben épp „nem-szinkornicitásaink” – felülmúlása.
Túllátva a felszínen, mindenkor készen, hogy érezzük és szeressük egymást…


**

Tetszett a bejegyzés? Örülök, ha kifejezed!

További filmajánlók a blogon.

Ha szeretnél értesülni a friss bejegyzésekről, kedveld Csend-virágok Facebook-oldalát, és a követési beállításoknál válaszd a "Megjelenítés elsőként" opciót! (Több oldalt is lehet így követni egyszerre!)

Kétheti hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdonát képezi. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók hivatalos filmplakátok
vagy a filmek sajtóanyagában szereplő képek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése