Művészet és önazonosság. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2018. március 16., péntek

Életre szóló zenék: SUFJAN STEVENS (+ a 10 kedvenc dalom Tőle)

A Szólíts a neveden című film több szempontból is csoda, sikerének egyik nagyszerű hozadéka, hogy most sokan megismerik három kiemelkedő (többek között Oscar-jelölt) dalának szerzőjét, Sufjan Stevens–t.
Azt az alkotót, aki 18 évvel első albumának megjelenése után is csak szűkebb (indie/alternatív és folk) körökben volt népszerű, de egyrészt ott épp eléggé, másrészt egész attitűdjéből adódóan sosem lesz mainstream.
Ez viszont kiváló alkalom, hogy én is írjak róla, tiszteletadásként és azért is, mert lehet, hogy sokan most hallanak róla először.

Az 1975-ös születésű Sufjan Stevens-t és zenéjét legtöbben a szomorúsággal asszociálják (van is egy ilyen „a Sad song on the World’s saddest banjo by Sadjan Stevens” poén – azaz kb.: „egy szomorú dal a világ legszomorúbb bendzsóján Szomorjú Stevens-től… ezen mindig nevetek. :-))
Tény, hogy veszteségről, magányról vagy úgy általában a múlandóságról többet és – szerintem - szebben kevesen írtak dalokat, de igazságtalanul leegyszerűsítő lenne simán „depisnek” hívni a zenéjét. Egyrészt mert iszonyú sokoldalú és kísérletező, multiinstrumentalista művész, amolyan igazán nagy formátumú, aki következetesen és óriási odaadással halad az útján.
Hangszerei egyébként az említett bendzsó mellett a gitár, zongora, dob, xilophon, van, ahol azt írják, tizenhat, van ahol meg, hogy negyven (!) hangszeren játszik.

Másrészt bár eszünkbe juthat róla a szintén nagyon tehetséges és „felemelően szomorú” zenét alkotó Nick Drake vagy Elliot Smith, már bizonyos, hogy ő más utat választott, valószínűleg nem fog belefulladni a depresszióba és már most nagyobb szabású és sokszínűbb az életműve, mint fent említett elődeié.
Zenéje és dalai mindig túlmutatnak a vigasztalanságon, és sokszor egész váratlan csavarral egy transzcendens dimenzióba emelik a szomorúságot.
Az érzelmi őszintesége, elképesztő hitelessége mellett emiatt a minőség miatt tartom Őt különösen nagynak.

Sufjan Stevens egyébként egy kifejezetten enigmatikus személyiség – ahogyan a zenéjéről is ez jut eszembe. Hallgatod és letaglóz, de olyan „úristen, mi volt ez, hogy volt ez, micsoda szépség ez?!” –érzettel - rám legalábbis a legtöbb dala így hat. :-) Bár van egy sajátos stílusa, mélyebben figyelve észreveszed, hogy egy csomó hangulat és érzelem simul egybe a dalokban, és még a legegyszerűbb harmóniák mögött is van legalább három jelentéssík.
Eleve a szövegek is erősen összetettek, ahol megfér a keresztény szimbolika és a hétköznapi történetmesélés, ahol nem tudod, hogy a saját életéről mesél, egy képzeletbeli regény / film narrátora vagy egy vers lírai alanya. Nem véletlenül hasonlítják egyébként Bob Dylan-hez. Csak ő ezerszer spirituálisabb. Misztikus és realista egyszerre, akit az élet ihlet és foglalkoztat.
Leginkább a szenvedés megértése és az abból való kiút, személyesen és kollektíven.

És akkor jöjjön a zene! Bár nagyon sok kedvencem van Tőle, hisz' az elmúlt 15 évemet végigkísérte, ezeket válogattam:


10. All The Trees Of The Field Will Clap Their Hands (Seven Swans, 2004)

Ez a dal számomra olyan, mint benyitni egy új, mégis időtlenül ismerős térbe. Így kezdődik a Seven Swans és egyébként minden Sufjan Stevens-lemez első dalának van egy ilyen delejes hatása, hogy folyton vissza kell hozzá térni. Ebben a tízesben három lemeznyitó dal is lesz.





9. Chicago (Illinoise, 2005)

Utazós és eklektikus, olyan sokszínű, ellentmondásos és mégis egységes, mint az élet. A Little Miss Sunshine című filmben is tökéletes helye volt.
Szeretem az Illinoise lemez időnként teljesen zavarba ejtő, bátor zenei kísérletezését, furcsa vidámságát, a rengeteg hangszert, a szomorúságon és úgy általában mindenen átsütő életszeretetet.




8. Mystery Of Love (Call Me By Your Name Soundtrack, 2017)

Emiatt a dal miatt néztem meg a filmet, és továbbra is megunhatatlan. Ékes bizonyítéka annak, hogy ez modern költészet, szövegileg, zeneileg és azzal az enigmatikussággal, amit említettem.
És bár nyilván egy fizikai síkon végessé vált megélésről szól, simán átemeli azt az öröklétbe… :-) Elmondhatatlanul passzol a filmbe.




7.  Vesuvius (The Age Of Adz, 2010)

Az Age Of Adz is bátor és kísérletező lemez, őszinte és intelligens, mint minden Sufjan-tól, de egészen más stílusú. Nagyon mélyre vivő, egyfajta transzformációs belső utazás.  „Hisztérikusan drámai” – mondta róla valahol. Szerintem ezt az albumot hallgattam a legtöbbször az eddigiek közül, ez pedig egy nagyon furcsa erő-dal. (Mindig jóóó hangosan szólt, most is. :-) )
Rengeteget voltam akkoriban társtalanul és magamba figyelve, és segített ezt az energiát megélni és felemelni.




6. For the Widows in Paradise, for the Fatherless in Ypsilanti (Michigan, 2003)

Ez csoda-gyönyörű, akkor is, amikor egy szál bendzsón adja elő. Mindig rácsodálkozom, hogy lehet ennyire jót írni.
Az együttérzésről szól szerintem, hihetetlenül vigasztaló, és így hirtelen nem is akarok többet írni róla…





5. The Only Thing (Carrie & Lowell, 2015)

Ettől a daltól, meg az egész Carrie & Lowell lemeztől azóta is kész vagyok. A legmélyebb szomorúságba, a szeretethiány mélyébe való utazás… szüleivel való kapcsolata ihlette, főként édesanyja halála. (Anyja egyfajta mítosz volt számára, elhagyta gyerekként, aztán hol felbukkant, hol eltűnt. Depressziós, skizofrén és drogfüggő volt, amellett, hogy szeretetteljes és kreatív, és imádott vele lenni.)
Valami teljes lemeztelenedés jellemzi és olyan különös megtalálása a fénynek, a tudat felemelő erejének… leginkább a sokszor próbára tett hite által („Isteni kegyelem”), és azon keresztül, hogy elfogadja, amin nem tud változtatni. Nem csodálom, hogy öngyilkosságra készülőket mentett meg ez a lemez!




4 . Come On! Feel The Illinoise! (Illinoise, 2005)

Ez olyan csupa játék és meglepetés, ezernyi hangulat, Sufjan zenei és komponista zsenialitása nagyon megmutatkozik benne. Sok-sok „50 állam projektes” dalt még! (Eredetileg az összes USA-államnak szeretett volna lemezt szentelni.)
A kedvencem ennek a dalnak is a kifutása, a lényegi kérdés: „are you writing from your heart?” („Szívedből írsz-e?”)
És a mély elfogadás: "For the Earth, and materials, they may sound just right to me".



3. Should Have Known Better (Carrie & Lowell, 2015)

Na, már kevesebb szóval, de még mindig és ismét a Carrie & Lowell lemezt méltatom.
Ennek a számnak például a második fele olyan elképesztő… ilyen „felvillan a fény az alagút végén” effektus.




2. Death With Dignity (Carrie & Lowell, 2015)

Az egyik legszebb dal az elengedésről…




1. Futile Devices (The Age Of Adz, 2010)

Ez pedig  szeretetről, szerelemről... arról a pillanatról, amikor elfogynak a szavak…

(Ez a dal kicsit újabb hangzással itt is - ez a filmbeli verzió.)




A teljes listát egyben is meghallgathatod, itt!

**


Csendvirágok a Facebook-on - kövesd "Megjelenítés elsőként" jelleggel!



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése