Művészet, önismeret és a mindennapi élet gyönyörűsége. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli és tudatos alkotásért.

2018. március 9., péntek

SZÓLÍTS A NEVEDEN - Filmajánló és reflexió

Felkavart és megosztott belül ez a film, annyira, hogy el kellett töprengenem rajta.
Úgy vélem, egy igazi műalkotás ismérve, hogy megmozgatja a nézőjét, önreflexióra és önálló meglátásokra készteti. Önmagában már az is felér egy katarzissal, hogy jelen korunkban születnek még ilyen alkotások. Nem csak felfedezni és átélni szeretem őket, hanem megmutatni is Nektek. J

Az André Aciman azonos című regényéből készült Szólíts a neveden! kapott nyilvánosságot bőven mostanában, hisz’ kis költségvetésű szerzői filmhez képest igen nagyot futott. Egy sor díjra jelölték, melyek közül többet, így a legjobb adaptált forgatókönyvért járó Oscart James Ivory révén meg is kapta. Gyakorlatilag minden kritika agyondicsérte, a nézőközönséget már jobban megosztotta.

A történet 1983-ban játszódik, „valahol Észak-Olaszországban”. A 17 éves Elio egy idillien gazdag és elfogadó művészcsalád sarjaként, egy XVII. századi villában, gyönyörű természeti környezetben tölti kicsit unalmas mindennapjait. Olvas, zenét komponálgat, úszik, flörtöl és bulizik, s a kamaszkorból kinőni igyekezve próbálja leküzdeni félszegségét. Ehhez igazi motivációt akkor kap, amikor megérkezik régészprofesszor apja amerikai tanítványa, Oliver. 
Elio eleinte példaképként tekint a nála nem sokkal idősebb, de határozott és sármos férfire, majd a baráti vonzódásból hamarosan sokkal több lesz. Küzdenek ellene, elsősorban önmagukkal, de szerelembe esnek és megélik, azt, amit meg kell élniük…

Az első akadály – egyben a film megosztó volta – nyilvánvalóan onnan ered, hogy két férfit láthatunk egymáshoz közeledni, majd egymásba gabalyodni, ám ez csupán addig a pontig lehet zavaró, amíg eldöntjük, kell-e nekünk ez a film. 
Ez a lépés, hogy egyáltalán megnézzük-e, igényel némi nyitottságot, de komolyan, engem is meglepett, s ez Luca Guadagnino harmadik rendezésének kétségtelenül egyik legnagyobb csodája: teljesen univerzális! 
Annyira hitelesen ábrázolja magát az első nagy vonzalmat, a két ember közötti kémiát, a szexualitással való letaglózó szembesülést (és ebben nincs kifejezett szerepe a szexuális identitáskeresésnek vagy válságnak!), az egység vágyát és megvalósulását, hogy a szereplőkről teljesen leolvad a nemek általi meghatározottságuk.



Ami számomra a nehézséget okozta, hogy annyira szenzuális a film megvalósítása, annyira bevon, hogy az már szinte sokkoló.  A rendezővel láttam néhány interjút most, és gyakorlatilag szó szerint megerősítette, amit éreztem utána az alkotói szándékkal kapcsolatban. Az intimitás, amit megvalósít az elképesztő erős atmoszférával, képekkel és az egész rendezéssel teljesen tudatosan arról szól, hogy ő, mint rendező nem tart távolságot a tárgyával, hanem ugyanezzel a vágyakozással, a kamasz-szerelem ártatlan érzékiségével közelít hozzájuk. 
Egy ponton a filmben elhangzik a görög szobrokkal kapcsolatban, hogy szinte kínálják magukat, hogy kívánjuk meg őket. És ez a „bajom” ezzel a filmmel, ami egyben a legnagyobb erőssége is: hogy ennyire bevon és bevonódik a tárgyába maga is. Hogy minden egyes képe kelleti magát, hogy Elio és Oliver úgy vonul a szemünk előtt az első pillanattól fogva és úgy rezegteti a szél a leveleket az olasz nyári estében (Antonioni után szabadon) és úgy szakítják le azt a barackot, meg markol szívbe régi nagy kedvencem, Sufjan Stevens melankolikus zenéje, hogy tudod: ezt nem feleded, ettől nem szabadulsz. Ahogyan a szereplők is tudják.

Nagyon kétélű ez, mert egyrészt szépséges és fontos szerintem arra emlékeztetni és inspirálni, hogy éld meg, éld át, amit valóban szeretnél, ne félj mélyre menni! 
Másrészt az első nagy megnyílás, illetve „az én te vagyok és te én”, az egység felragyogásának csodáját egy ilyen élményhez, vagy egy meghatározott emberhez kötni óriási illúzió!
Ha jól értelmeztem az olvasottakat, a könyv különösen hangoztatja ezt, de a film is sugallja.
Mintha egyszer élhetnéd át az eggyé válás és a felismert egység tapasztalatát, ráadásul így, a szexualitáson és érzelmeken keresztül, jóformán éretlenül… értem, hogy az ego világában ez egy csúcsélmény, nekem is megvolt, ráadásul többször is (mert van többször is, ha mersz vágyni), és ugyanígy a belehalásig… és ez kell, hogy az ember igazán megélje és megismerje magát. 
Csak ami nagyon fontos, hogy van tovább és nem kell a fájdalomban és veszteség-érzetben ragadni.
Az élet fantasztikus!

És az utolsó mondatomban megfogalmazott mondandó miatt kell, hogy szívből ajánljam Nektek ezt a filmet.
Mert rámutat erre, s arra, hogy a szerelem misztérium, amit nem tudsz és nem is kell kontrollálnod. Hogy élhetsz bűntudat nélkül. Hogy minden szerelembe esés, ember-ember közötti valódi érintődés egyedi és csodálatos. S az elengedés, a végesség is az élet része.
Én pedig azt teszem hozzá, hogy ha mered ezeket a csúcsélményeket a fájdalmat is vállalva megélni, ha belemész és nem ragadsz le a félelmeknél, de a csalódásnál, fájdalomnál vagy a nosztalgiánál sem, akkor előbb-utóbb feltárul a Valóság. 

És ez a Tiéd, egyedül és a másik szemébe nézve is… mert Te vagy.

Ui: Nem, nem maradhat ki a színészek méltatása, totálisan lenyűgöző, amit Timothée Chalamet és Armie Hammer művel!

**

Szólíts a neveden! (Call Me By Your Name, 2017)

Rendezte: Luca Guadagnino

Nálam: 10/10 



Linkgyűjtemény (interjúk az alkotókkal, zene, recenziók) a Csend-virágok Fb-oldalán!


>> ÚJ A BLOGON! Luca Guadagnino-rendezőportré (2019. március)  

**


(Ha szeretnéd megkapni a posztokat, "Megjelenítés elsőként" jelleggel érdemes követni 
- több oldalt is tudsz így egyszerre!)

Hírlevél.



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a film sajtóanyagában szereplő kép.

2 megjegyzés:

  1. http://agycsavar.blog.hu/2018/02/13/szolits_a_neveden_szemelyes_filmkritika#more13663722

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Izgalmas és szép megfigyelések, köszönet érte! (Ajánlom azoknak, akik már látták a filmet!)

      Törlés