Önismeret, művészet, önmegvalósítás. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2018. március 7., szerda

Zeneajánló: BRANDI CARLILE – BY THE WAY, I FORGIVE YOU (2018)

Legalább tizedszerre írom újra a bevezető sorokat, azt hiszem, ez a „nem találok szavakat” effektus... :-) Brandi Carlile-t csak most, a hatodik stúdiólemeze kapcsán ismertem meg, és látjátok, ezért is érdemes blogokat olvasni :-) - hála Amandának, hogy írt róla néhány sort!
Brandi Carlile amerikai énekes és dalszerző, a folk szcénából, ami egyáltalán nem áll tőlem távol – itt, a Csend-virágok zeneajánlói között Ani DiFranco-ról vagy az Iron & Wine-ról is írtam, meg Sam Beam és Jesca Hoop csodás lemezéről, ebben a válogatásban pedig Ani mellett  egy másik kedvencem, Anais Mitchell is szerepel.
Az 1981-es születésű Brandi Carlile és csapata zenéje azonban legalább annyira country, blues és rock is, mint folk, meg most már még több minden, vonósokkal, sőt komplett nagyzenekari hangszereléssel. 
Ő egyébként gitározik és zongorázik (mindkettőt autodidakta módon tanulta meg), a dalszerző és zenész társai pedig egy testvérpár, Tim és Phil Hanseroth. Teljes az összhang!

Ami számomra a legelképesztőbb, hogy ez a nő tényleg a legnagyobb talentumok között van, mégis alig ismert. Oké, nem mainstream, de Amerikában is úgy tűnik, csak fokozatosan ér el a szélesebb közönséghez. Két éve Grammy-re jelölték, ezért a lemezért szerintem meg is fogja kapni.
Művészi elismertségét jelzi, hogy tavaly The Story című lemezének 10. évfordulója alkalmából megjelent egy feldolgozás-lemez, amin olyan énekesek és zenészek adták elő a számait, mint Adele, Dolly Parton vagy a Pearl Jam.

Mondjuk hallgassátok / nézzétek meg ezt a dalt az új albumról, és akkor ezt az egészen frenetikus, lenyűgöző erőt és szépséget nem is kell nagyon szavakkal ecsetelnem:




A lemez maga nagyon változatos, igencsak érződik rajta a művészi kísérletezés és az odaadás.
Ez az eklektikusság, valamint az énekesnő mély kitárulkozása és a dalok időnkénti drámaisága nehezítheti is a befogadást, de hát ez nem az a habkönnyű műfaj, és nem is háttérzene.
Kicsit „bele kell bújni” ebbe a 45 percbe, de nagyon bele lehet szeretni!

Nálam oda-vissza megy most, nagyon bejön az érzelmi sokszínűsége és a stílusok váltogatása is. Nehezen tudnék kedvenc dalt választani, de vannak azért kiemelkedő pillanatok. Imádom ezt az anyaságról szóló kis gyöngyszemet, főleg így, ezzel a videóval, ahogyan a kislányának énekli... olyan őszinte, egyszerű, megérintő. 
De mondjuk az első dal fülbemászó, „útra kelős” gitár-folkjától az utolsó zongorákkal és vonósokkal lassan építkező, egyszerre fájdalmas és felemelő lemeztelenedéséig a bejárt út maga is gyönyörű.

Ahogyan a cím is utal rá, a lemez alaptémája a múlton való továbblépés és a megbocsátás.
Ehhez kapcsolódóan Brandi - aki nem csak zenész, de elkötelezett aktivista is - egy különleges versenyt is hirdetett a közönségének. Arra bátorította őket, hogy #bythewayiforgiveyou hashtag-gel meséljenek el egy történetet az életükből, amikor megbocsátottak.
50 inspiráló szöveget / videót megoszt a közösségi oldalán, egy valakit pedig meghívnak magukhoz a zenekarral. Példával ő járt az élen, amikor az egykori lelkipásztorának való megbocsátásáról írt (tinédzserként, miután felvállalta leszbikusságát, nem keresztelte meg, el kellett hagynia a baptista gyülekezetet). Azt mondja, bár akkor nagyon fájt neki, ez az eset motiválta, hogy másokon segítsen, és ami a legfontosabb, Istenbe és az emberségbe vetett hitét nem tudta lerombolni.
Végső soron minden, negatívnak ítélt helyzet magunkhoz emel, ahogyan ez a dalszövegekből is szépen kirajzolódik.

Néhány meglátás a megbocsátásról a lemez kapcsán:
Tudni továbblépni. Először József Attila Eszmélet-e jutott eszembe, egész pontosan ezek a sorok: „Láttam, hogy a mult meghasadt s csak képzetet lehet feledni; s hogy nem tudok mást, mint szeretni…” Itt azzal az erővel társulva, hogy vállalod, amit sebződésként éltél meg, a megértés szándékával és megengedve a gyógyulást, és képes vagy továbbmenni, akár kilépni olyan helyzetekből, emberi kapcsolatokból, melyek már nincsenek összhangban Veled. "I love you, whatever you do, but I've got a life to live, too" - énekli.  És persze olyan is van, hogy nem tud az ember megbocsátani, akkor egyszerűen nem szabad erőltetni, de akkor is tovább lehet lépni, figyelni befelé, megélni, elengedni, amit kell... Meg olyan is van, amikor nem a másik ember mellől, hanem a saját mintáidból, saját "rossz társaságodtól" (mérgező kapcsolat belül) szükséges "elsétálni".
Magadat feloldozni. Ez a megbocsátósdi elsődlegesen magad felé kell, hogy szóljon, anélkül nem lehet semmit feloldani! Megérteni magad és a jelenben hagyni feloldozódni, hogy akkor azt tetted vagy nem tetted, amit. Önmagunk szeretetéről itt is írtam. Itt a "nem szeretnek"-érzésről, ez a bejegyzés pedig az (ön)elfogadásról szól.
Jelenlét... amikor nincs kinek, s nincs miért. Ez a Lélekjelenlét, a való minőségünk. Amiről nem is szeretném szaporítani a szót. :) Talán egy szösszenet, rámutatás, érzet: ez a mini-novella. Minden szintnek és aspektusnak megvan a létjogosultsága... érezzük, éljük, tegyük! Mert a szabadság pontosan itt van, bennünk, a jelen pillanatban!
Köszönet Brandi Carlile-nak ezért a csodás inspirációértt! :)

Kedvenceim az albumról: The Joke, Whatever You Do, The Mother, Party Of One, Every Time I Hear That Song, Hold Out Your Hand

A lemezt nálam is meghallgathatod, de ha tetszik és megteheted, támogasd a művészt és vedd meg, akár valahol, akár online! ;)


**


Csend-virágok a Facebook-on - kövesd "Megjelenítés elsőként" jelleggel!

Hírlevél.




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése