Művészet és önazonosság. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2018. április 6., péntek

10 DOLOG, AMIT AZ AUTISTA GYERMEKEK TANÍTANAK

Április 2. az autizmus nemzetközi világnapjade Angliában például egész héten, az Egyesült Államokban egész hónapban nagyobb fókuszt kap az autizmusra való tudatosság.
Mai becslések szerint 100-ból egy ember az „autizmus spektrumon” helyezkedik el, a legtöbbeknek erről nincs diagnózisuk, az autistaként diagnosztizált gyermekek száma azonban elképesztő tempóban nő.
A jelenség régebben is létezett, alapvetően egy másfajta idegrendszeri "huzalozást", más érzékelésmódot takar és rengetegféle megnyilvánulása lehet. Címkézni ezért sem érdemes, szembenézni a kihívást jelentő, társadalmi szinten is ható változással, ami például az oktatás ügyét ma Magyarországon is egyre komolyabban érinti, annál inkább.
A téma alapjainak megértése, illetve érzékenyítés céljából, akár gyerekeknek is ajánlom ezt az egyszerű, kedves videót. Ennél mélyebbre visz ez az írás, melyet egy felnőtt, 12 éves koráig nem beszélő autista és aktivista, Jim Sinclair jegyez, és az elfogadásra irányítja a figyelmet.

Tőlem is találtok több bejegyzést a témában, inkább irodalmi és önismereti reflektáltsággal írok róla.
Autisztikusnak nevezhető jegyek közül számomra is jó néhány ismerős a gyerekkori érzékelésemből. Amikor a kisfiunk két éves kora körül elkezdett egyik faltól a másikig rohangálni, kezével néha repkedve élvezettel "befelé utazgatni", még azt gondoltam, hasonló lesz nála is a helyzet.
Nimród viszont még nem tanult meg beszélni és nagyon nehezen megy neki. Két és fél éves kora óta tudjuk, hogy eltérő a fejlődése a neurotipikus - azaz hagyományos idegrendszeri fejlődéssel bíró gyerekekhez képest, három évesen kapott diagnózist, jelenleg speciális oviba jár.

Most egy picit máshogyan írok az autizmus témájáról, kifejezetten arra helyezve a hangsúlyt, mit taníthatnak nekünk ezek a gyerekek – s mindenekelőtt arról, amiről hitelesen tudok: hogy engem mire ösztönöz a kisfiunkkal való együttlét.
Fogadjátok szeretettel, olvassátok nyitottan és ha úgy érzitek, osszátok meg másokkal is érzékenyítés vagy egyáltalán információ átadás céljából - annyira marginális ez a téma még mindig ahhoz képest, mennyire sokakat érint!


Hogy mire tanít, mire ösztönöz? Először is…

1. Irtó nagy türelemre. Úgy általában véve is minden és mindenki felé. Amikor az alapelemed, hogy száguldasz, mint egy tűzgolyó és van melletted valaki, aki egyrészt ugyanilyen, azaz a saját kis közegében lelkesen pörög, de az alapvető földi dolgok nagy részében olyan, mint egy vízi teknős a szárazföldön, na, hát, akkor muszáj lelassítanod.
Van, hogy égnek állnak az idegszálaim, de ha nem akarok folyton kiborulni, nagy levegőt kell vennem, és elfogadnom, hogy így haladunk, ahogy.


2. A (számomra) nagyon nem szimpatikus tulajdonságaim elfogadására. Leginkább a saját személyiségemben, illetve a pároméban lévőkre gondolok (és még emlegethetném egy-két felmenőm mintáit is :)). Például, amikor ingerülten és dühösen reagálok, érdekes módon a legritkábban a nagy dolgokkal kapcsolatban (miért nem beszél, miért nem szobatiszta, miért nem ért valamit, amit értenie kellene), gyakrabban akadok ki kis, piszlicsáré ügyektől.
Egyébként annyira huncut: időnként, amikor látja, hogy nagyon komolyan veszem magam, direkt szívat. Lemarad a játszótérről hazaúton, nem működik együtt, mikor kérem, hergel és kinevet, de olyan teljesen ártatlanul. (Ezek biztosan igazak a neurotipikus gyerekekre is, mégis, mintha lenne valamilyen extra érzéke hozzá.)


3. Fricskát mutatni az ítélkezésre. Sem magát, sem másokat nem ítéli meg, mivel a beazonosítást és azonosulást egyfajta zsigeri módon tagadja. Ez áldás, de lehet átok is – vagyis mindkétféle módon fel lehet fogni. Mégis, van ebben egy gyönyörű tágasság. Gyakran észreveszem általa, milyen merev és ítélkező tudok lenni, érthető okokból persze (mert ugye mindig van rá indok :)), de hogy mennyire hülyeség is az egész.
A természetes életörömben szertefoszlik az ítélkezés, egyszerűen nem tud jelen lenni benne.


4. Mindig kész lenni másképp tekinteni a dolgokra. Abból főzünk, amink van, de ez nem hogy nem jelent szűkösséget, inkább rengeteg felfedezni valót! Egy játék dobverőből mondjuk lehet sétapálca, amivel végigbiceg a lakáson mini-öregember üzemmódban, és váratlanul meg lehet állni útközben nappali égen látszó Holdat bámulni...
A fejlesztési ötletekben is a maximum kreativitásra, szellemi tótágasokra és szaltókra késztet bennünket. Még nagyon benne vagyunk a gyakorlásban, bízom benne, hogy megy majd könnyebben is!


5. A „szegény én” szerepet (és más szerep-személyiségeket) elengedni. Tudom, ebbe könnyű belecsúszni vagy benne ragadni, ha az embernek nagy feladat jutott (legyen bármilyen jellegű), de nem árt arra is figyelni, mi mindent rejt a csomag.
Személyiségemből fakadóan – és ha épp az ego az úr – hajlamos voltam mindent rosszabbul megítélni, mint amilyen, de ez a helyzet sokszor igen nagy erővel emelt és emel is ki ebből. A másik végletből úgy szintén, azaz nem enged elszállni sem magamtól. :)




6. Erő és lágyság egyensúlyát megtalálni. Például tisztelni a határokat. Az övét, az enyémet, a másokét. Gyakran nem könnyű elfogadni, hogy egy korlát ott van, ahol - főleg, ha megszokásból amolyan faltörő kos üzemmódban működne az ember. Ebben az esetben viszont egyszerűen nem lehet máshogy.
Amikor ez az elfogadás megszületik a pillanatban, akkor felszabadultság és könnyűség van.
Még ha nem is sikerül valamit megoldani, egészen más minőségben zajlanak a dolgok.
És igen, van, amikor erélyesség kell, és nem szabad megvárnom, amíg borul a bili, szóval ezek a saját határok is nagy figyelmet igényelnek.


7. A jelenben maradni. Nem látni, mi lesz. Itt és most ez egy óriási talány. Lövésünk sincs, mik a lehetőségei, mennyire fog beindulni a fejlődése, mennyire lesz önálló. Érzünk, látunk dolgokat, de valahol homályban járkálunk. Közel két éven át rendszeresen kaptam magam azon, hogy iszonyú aggodalom, szorongás fut át rajtam váratlanul: "mi lesz vele?!" Az elmúlt fél évben fokozatosan elmaradt ennek beköszönése. Segít az is, hogy kap bőven auti specifikus foglalkozást, de azért nagyon sok mindenre lenne még szükség.
És bizony Ő is része a folyamatnak, sőt ez az Ő folyamata! Ezt is meg kellett értenem, nem vállalhatunk mindent magunkra (lásd a „szegény én” szerepet!), sok minden múlik rajta is.
Szóval csak azt tudom, hogy itt vagyunk, ahol, és tesszük a tőlünk telhetőt, pillanatról pillanatra.


8. A szavakon túlra / túlról figyelni. Ó, hogy ez mennyire fontos! (Az egész blogom is lényegileg erről szól. :)) Rengeteg módja van a kommunikációnak, kapcsolódásnak, a figyelemnek, az együttlétnek egymással, ami nem verbális és az elme fogalmi készletével sem terhelt.
Mélység, erő és természetesség van ebben, egy más létezési mód, amire megnyílni különleges ajándék!


9. Bizalomra. Egyfajta ősbizalmat kezdek visszaérezni magamba általa, a mindennapok, a megtestesülés, az anyagi lét sokszor nehézkes sodrában is. Amolyan all-in jelleggel.
Mindenben áldás van, nem tévedhetünk el!


10. Az lenni, aki vagyok. Nemes egyszerűséggel. :) Valódinak lenni. Amilyen a legtermészetesebb állapotomban vagyok. Kicsit talán paradoxnak tűnik, de sokkal játékosabbnak, szabadabbnak és őszintébbnek érzem magam. Ő is ilyen. Fontos dolgokra ébresztett rá és segít élni a mindennapokban.


Érdekes, nem, hogy egy látszólag nagyon kemény akadály által születik meg az emberben új szinten az ellenállás-mentes flow? Ki van ez találva! :)

Végül egy kis figyelésre hívlak: mi volt számodra az a helyzet, amit elképesztő nehéz csomagnak érzékeltél és aztán rájöttél, mennyi áldást rejtett? Ha van kedved, oszd meg velem, illetve velünk (a blog olvasóival)! 

**

A tekis képről: ő a zöld tengeri teknős. Amikor Nimród megszületett, kicsit olyan volt, mint egy ősöreg teknősbéka (eszembe jutott a Kungfu panda teknős-mestere is róla). :D
Jó látni, ezt a különleges szépségű élőlényt, ahogyan a neki való közegben lubickol.
Szívből szeretném, ha Nimródkának is meglenne ez a közege, amelyben ilyen örömmel kibontakozhat!



Kétheti hírlevemre itt iratkozhatsz fel!

Öröm, ha velem tartasz! :)

💗


 © Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztóról származó jogtiszta kép.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése