Önismeret, művészet, önmegvalósítás. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2018. június 9., szombat

NAOKI HIGASHIDA: HÁT EZÉRT UGRÁLOK – Könyvajánló és reflexió

Naoki Higashida 1992-ben született Japánban, 6 éves korában súlyos autizmussal diagnosztizálták.
Nem beszélő autistaként főként édesanyja és pedagógusai révén folyamatos fejlesztésekben részesült, speciális nevelési igényű gyermekeknek fenntartott iskolába járt.
Megtanult olvasni, majd egy ún. kartonbillentyűzet segítségével, a betűkre mutogatva kommunikálni, később számítógépen írni.

A Hát ezért ugrálok Naoki 13 évesen (!) írt könyve, melynek angol kiadása és a világ sok-sok helyére való eljutása szintén egy kisebb csoda. 
David Mitchell, a Felhőatlasz című regény írója, miután akkor 3 éves kisfiuknál autizmust állapítottak meg, érintetté vált a témában. Japán felesége révén került kezükbe Naoki könyve, ami annyira sokat adott nekik – Mitchell szavaival élve: sorsfordítónak bizonyult számukra -, hogy együtt lefordították. A 2013-ban megjelent angol változat igazi szerelem-projekt lett: a borítót és az illusztrációkat készítő Kai és Sunny multimédiás művész-párossal kiegészülve egy kívül-belül gyönyörű kiadványt készítettek.

Az azóta már 25 éves Naoki-nak 2017-ben megjelent a második könyve is, Fall down 7 times, get up 8 (Ess el hétszer, kelj fel nyolcszor!) címmel, mely már a fiatal felnőttkor kihívásairól szól egy autista szemével, szintén Mitchell fordította és írta hozzá az előszót.



„Bárhová menjünk, bármit csináljunk, soha nem leszünk teljesen egyedül. Még ha úgy tűnik is, hogy egyedül vagyunk, mindig barátok társaságában vagyunk.” (Részlet a könyvből.)

A Hát ezért ugrálok megindító utazás. Ha figyelsz, ha nyitott vagy, ez az alig 170 oldalas, szellős kis könyvecske óriási élményt adhat – mindegy, hogy van-e érintettséged az autizmussal kapcsolatban vagy nincs.
A kérdés-felelet formába rendezett rövid rámutatások és a könyvbe beleszövődő mesék (mini-történetek) – a végén egy hosszabb elbeszéléssel, ami irodalmi formába öntött előző életbeli tapasztalatnak tűnik – egy kifinomult, sok szempontból nagyon érett és bölcs tudat megszólalásai.

A szöveg egyszerre töredékes, picit nehézkes és bájos, könnyed. Még ha nyilvánvalóan csiszoltak rajta a segítői, akkor is teljesen átjön Naoki egész lénye.
Nekem olyan volt olvasni, mintha egy szívtáncon vettem volna részt (ez egy létező spirituális gyakorlat, amikor egymás szívére teszitek a kezeteket és egymás szemébe néztek). Ebben a minőségben tökéletesen érted és érzed a másikat, mert "ott" találkoztok, ahol egyek vagytok.
Számomra talán ez természetesebb, hisz' nemcsak Nimród kapcsán, hanem saját gyerekkoromból is ismerős volt sok autisztikusnak nevezett tünet és megélés, amiről Naoki egy belső nézőpontból beszámolt, mégis, amit és ahonnan ír, az szerintem mindenkihez szól.

„Az őszinte együttérzés azt jelenti, hogy nem tépázzuk meg a másik ember önbecsülését.”
Óriási erőfeszítések, tanulni és fejlődni akarás és a segítők türelmes odaadása révén született meg ez a könyv. Nem csodaszer, hisz’ Naoki sem tudja mindenre a választ, gyakran csak találgat ő is, mi miért van benne, s különben is „csak” egy 13 éves kiskamasz.
Szerintem mégis ezerszer többet ad, mint bármilyen szakirodalmi spekuláció vagy nagy megmondás. Akár érzékenyítésről van szó – bármilyen korosztály számára! -, akár autizmussal élők szülei, pedagógusai, gondozói szeretnének mélyülni.
Ennél már csak az ad többet, ha figyelünk a jelen pillanatban és hallgatunk a saját intuíciónkra a mellettünk lévő emberrel kapcsolatban, mindegy, hogy „autista” vagy „neurotipikus”!

„A legkeményebb megpróbáltatás számunkra az a gondolat, hogy elszomorítunk másokat. A saját nehézségeinkkel elbánunk, de az az érzés, hogy az életünk mások boldogtalanságának forrása, egyszerűen elviselhetetlen.”

A könyv rámutat, hogy az elfogadás és a szeretet elengedhetetlen alapok a fejlődéshez.
Csak így tudjuk segíteni ezeket a gyerekeket és felnőtteket, hogy kifejeződhessenek a fizikai világban. „Cserébe” pedig olyan ajándékot adnak nekünk, ami felbecsülhetetlen: valódi természetünk felfedezésében és megélésében segítenek bennünket.


„Végső soron minden út ugyanoda vezet – mondta a fekete varjú. A fehér galamb ezt megértve örömében felröppent és így tett a varjú is.”

Sok erőt kívánok minden szülőtársamnak és e gyerekek minden szív- és tettbéli gondozójának!
No meg a tágabb kollektívánknak is a jelenkori változások közepette – egy tiszta, együtt-áramló, természetes és boldog létminőség megéléséhez! Amint kicsiben, úgy nagyban! :)


**

Naoki Higashida: Hát ezért ugrálok (The Reason I Jump, 2007)

Magyar kiadás: Park Kiadó, 2014, fordította: Komáromy Rudolf, 176 oldal

Nálam: 10/8


**




(Ha szeretnéd megkapni a posztokat, kövesd az oldalakat 'Megjelenítés elsőként' jelleggel - több oldalt is lehet így egyszerre!)




© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)


Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon  felhasználni tilos! A műből idézett szövegrészletek az adott szerző, fordító, illetve kiadó szellemi tulajdonát képezik; a szövegek forrásai megjelölve. 

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos könyvborító.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése