Önazonosság, letisztultság, művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2018. augusztus 2., csütörtök

Illúzióból a Valóságba: AZ ELKÉPZELÉSEKRŐL

Hat évvel ezelőtt a Cinque Terrén, Olaszország egyik leggyönyörűbb és leghangulatosabb részén nyaraltunk egy barátnőmmel. Igazi, spontán álom-utazás volt, megengedtük magunknak, hát megvalósult és minden okunk meg is volt rá, hogy élvezzük. A barátnőm számára viszont akadt egy tényező, ami egy darabig nagyon megnehezítette a mindennapjainkat. Nem találnád ki, mi volt az, úgyhogy inkább elárulom. :)
Nem úgy, azaz nem ott ment le a nap, ahogyan elképzelte, hogy tökéletes lenne. Szerinte az lett volna a tuti, ha a tengerbe bukik bele; Ő azért jött, hogy pont úgy lássa, ehhez képest mindig egy benyúló hegy lába mögött távozott.
Alkonyattájt elsétáltunk ide, elsétáltunk oda, néztük a vízből, néztük a szárazföldről, néztük mindenhonnan, de sehogy sem akart az általa megfelelőnek ítélt módon lemenni.
Végül, úgy a negyedik nap táján már Neki is sikerült egy jót röhögnie az egészen és minden tekintetben kifújhatta magát.
Ismerős a sztori lényege? Mert mindannyiunké! :)

Milliószor tapasztaltam a saját bőrömön is, hogy az elképzelések igencsak korlátozóak lehetnek, de máris pontosítok, mielőtt beleszaladnánk az egyik legnagyobb félreértésbe:
nem az elképzeléseink, hanem a hozzájuk való ragaszkodásunk korlátoz le bennünket!
A párommal az eddigi legpontosabban kidolgozott tervünk arra vonatkozóan, hogy hol és hogyan szeretnénk élni (a leendő házunk megvételének legjobb lehetőségén és teljes berendezésén túl a konkrét munkánkra vonatkozóan is, természetesen üzleti tervvel együtt), úgy dőlt össze, mint amikor kihúznak egy kártyalapot a kártyavárból és megy vele az összes többi.
S bár fájt akkor a részben megvalósult, aztán mégis dugába dőlt álmunk (saját ház és elvonuló-hely, spirituális életmódközpont) csődje, ha most, már több mint négy év távlatából visszatekintek az eltelt időre, felsorolni sem tudnám az áldásokat, amit ez a csőd rejtett!
Ha bekötöttük volna az életünket oda, s még mindig abban a zselici kis faluban élnénk, egy láthatatlan, mégis érezhető búra alatt... hát bizony elmondhatatlanul más lenne minden. Sőt rengeteg dolgot csakis annak köszönhetően tudtunk megélni, hogy ez nem jött össze.
A végén mindig kiderül, hogy minden jól van, sőt a lehető legjobban! Ugye Neked is vannak ilyen történeteid? ;)



Nagyon szeretem a művészet metaforáit. Épp ma olvastam és fordítottam Murakami Haruki-tól egy kis szöveget (itt meg is találod; Ő lesz egyébként az Íróktól íróknak sorozat következő részében!), melyben a fikció és az emlékezés analógiája kapcsán arról beszél, mennyire képlékeny, hogy valamit hogyan rakunk össze, azaz milyen jelentést konstruálunk belőle.
A magamra ébredés óta én is jó néhányszor megéltem – immáron tudatosan -, hogy legyenek bármilyen tuti felismeréseim és meglátásaim, mihelyt azokkal készülnék felruházni magam, már érzem is a „ruha” szűkösségét.
Egyszerűen minden identitás illúzió, az egyetlen, ami nem az, a Való.
S az, ami Valódi, csodálatosan, szó szerint végtelenül tágas, tiszta és címkétlen potenciál!  És ez a „valami” Benned, bennem, mindannyiunkban egy. No és nem is „bennünk” van, hanem mi magunk vagyunk. :)

Az elképzeléseinket valóságnak venni és hozzájuk ragaszkodni egy zsákutca. És megint egy másik, amikor ezt megértvén-megérezvén - és persze félreértelmezvén :) – az ember nem hajlandó élni a tudatos teremtés ajándékával.
Ezt is elég komolyan tapasztaltam, hisz’ miután ráébredtem, hogy nem vagyok azonos a személyiséggel, eljött egy olyan szakasz, amikor megpróbáltam elutasítani azt.
Úgy látom, ez egy mélyen fekvő önszabotázs, önmegtagadás az emberben, ami ezer féle árnyalatot ölthet, bizony, még spirituálisat is. De a helyzet az, hogy amikor arra törekszel, hogy "kiégesd magadból" az egót, pont a legfinomabb szövésű egó-csapdába sétálsz bele!

Ezért, ha meghallgatsz, azt mondom: ne tagadd meg az elképzeléseid, de ne is ragaszkodj hozzájuk! 
Természetes dolog teremteni és csodálatos, amikor ezt tudatosan tesszük, már nem kiszolgáltatva magunkat a tudattalanból feltörő mintáknak és reakcióknak.
És ennél talán csak az csodálatosabb, amikor megengeded, hogy a teremtést magát ne keverd össze azzal, amit teremtettél. Hogy ne csinálj belőle identitást, ragaszkodást.
Engedd meg magadnak az elképzeléseket, de úgy, hogy tiszta tudatossággal – szívvel-lélekkel – teremtesz!  ÉS add át magad a misztériumnak - az Életnek, a Valónak, mindegy, minek nevezed - elengedve az akarást és megengedve a jelenlét-teljes formaöltést. 
Történjen pont úgy, ahogyan annak a pillanatban létjogosultsága van! :)

Ebben segít például Io 13 perces vezetett meditációja, az ÁTRAGYOGÁS, ami most új helyről érhető el – innen.
Az összes eddigi meditációs anyagomat / anyagunkat megtalálod ebben az átfogó bejegyzésben!

Szeretettel kívánok Neked örömteli megvalósulásokat!

N’alika


**

Írd majd meg a Facebook-oldalon vagy privátban, hogy tetszik ez az új önismereti sorozat!

Iratkozz fel a hírlevélre, hogy biztosan megkapd a következő részeit!




 © Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdonát képezi. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

Az illusztrációként felhasznált fotó nyilvános megosztó jogtiszta képe.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése