Önazonosság és művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2018. augusztus 18., szombat

MARY ANN SHAFFER & ANNIE BARROWS: KRUMPLIHÉJPITE IRODALMI TÁRSASÁG - Könyvajánló és reflexió

„Remélem, hogy a szereplők és történetük más forrás híján is némi fényt derítenek a Csatorna-szigetek lakosainak szenvedéseire és lelki erejére a német megszállás alatt. Abban is bízom, hogy könyvem nyomatékot ad ama meggyőződésemnek, miszerint a művészet szeretete – legyen szó bár irodalomról, festészetről, szobrászatról vagy zenéről – segít az embereknek felülemelkedni az emberek állította korlátokon. – Mary Ann Shaffer (2007)
 "(...) a humor  a legjobb szer, hogy az elviselhetetlent elviselhetővé tegye." (Részlet a regényből.)

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows eredetileg 2008-ban megjelent regényét a 2010-es, első magyar kiadás után most újra megjelentette a Park Kiadó, úgyhogy ha valami csodálatosan szívmelengető és lebilincselő olvasmányra vágysz, és még nem ismered, uzsgyi, vedd meg, kölcsönözd ki a könyvtárból, vagy szerezd meg e-könyvként és ajándékozd meg magad ezzel az élménnyel! 
Én csak azt sajnálom – na, jó: nem sajnálom! :) -, hogy két nap alatt felfaltam, de ez ennél a könyvnél szerintem természetes. Maga a levél-forma is közel áll hozzám, imádtam gyerekként és kamaszként levelezni, elsőre ismeretlenekkel is és a levélregény műfaját is nagyon szeretem. Nem gyakori manapság, utoljára talán David Mitchell Felhőatlaszának Robert Frobisher-szálában élvezhettem, a régi nagy, klasszikus kedvencem pedig a Veszedelmes viszonyok volt Choderlos de Laclos-tól  (Örkény nagyszerű fordításában). 
A Krumplihéj Pite Irodalmi Társaság viszont ez utóbbinak inkább valamiféle antitézise, mert nemhogy ego-játszmázás nincs benne, de afféle borzalmakat túlragyogó fény az éjszakában. Ennyi emberséggel, szeretettel és humorral teli, és ilyen kiváló egyensúlyérzékkel és eleganciával megírt könyvvel ritkán találkozni!

Az új, 2018-as magyar kiadás borítója.

 A második világháború után, 1946-ban játszódó történet főhősnője egy fiatal írónő, Juliet, aki egy napon levelet kap egy ismeretlentől, a Csatorna-szigetekbeli Guernsey-ből. Hamarosan nem csak vele, hanem a háború alatt alakult különös irodalmi társaság többi tagjával is levelezni kezd. 
Fokról fokra, levélről levélre áll össze, hogyan tartottak ki a háború alatt a németek által megszállt és Angliától elzárt Guernsey lakosai, hogyan segítették egymást és hogyan segítette őket – fizikai és lelki túlélésüket - a művészet szeretete.

"Lehet, hogy a könyvekben valamilyen fészekrakó ösztön munkál, amely igazi olvasóikhoz vezérli őket. Milyen szép volna, ha ez igaz volna!" 

Az angol kultúra, főleg a Brontë-nővérek és Jane Austen regényei, valamint a tipikus angol romantikus vígjátékok ismeretében sok olyan eleme van a könyvnek, ami kiszámítható. 
Ennek ellenére és ezzel együtt számomra nemcsak imádnivaló volt, de az elbeszélésmód különlegessége, a tragikus, komikus, sőt nem egyszer abszurd történetmozaikokból való, váltakozó nézőpontokat felvonultató építkezés izgalmas irodalmi ínyencséggé is tette.  

Gyönyörű egyébként a könyv létrejöttének története is és tökéletes egységben van a mondandójával! Mary Ann Shaffer szerkesztő, könyvtáros, könyvesbolti eladó, irodalom-szerető, de nem főállásban író született írónő szerelem-projektje rengeteg beletett energia és kutatómunka után majdnem megfeneklett, amikor ő súlyos beteg lett. Kellett az unokahúga, Annie Barrows, s még jó néhány ember odaadása, hogy megvalósulhasson. Sikerét még az írónő is láthatta, 2008-ban hunyt el.

Még egy kis részlet a könyvből, de többet a világért sem árulnék el! ;)
 „Mindjárt itt a tavasz. Már ez a gyengécske napfény is melegít. És lenn az utcán – most nem fordítom el a szemem – egy férfi foltozott pulóverben éppen a bejárati ajtaját festi, mégpedig égszínkékre! Két kisfiú pedig, aki az imént még botokkal püfölte egymást, könyörög, hogy segíthessen. Az ember mindegyiküknek ad egy pirinkó ecsetet. Hát talán mégis véget ér a háború…”

Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy olvashattam ezt a regényt és tudom, hogy még fogom is! Kívánom, hogy sok ember szívéhez érjen el! 


A filmes adaptáció már elérhető a Netflixen, ebben a válogatásban emlegettem. Szuper, hogy az elkészülte újra ráirányítja a figyelmet a regényre, hozzám is így jutott el! Azóta láttam és nagyon jó szórakozás, de ha az ajánló alapján Téged is megszólított ez a mű, szerintem mindenképp olvasd el a film előtt! 

UPDATE: Kiegészítésként elmondom, hogy a párom 34 oldalt olvasott belőle, számára ez nagyon "csajos" és "csacsogós". :D Viszont érzi a fílinget és várja a filmet! :))

**

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság (Guernsey Literature and Potato Peel Pie Society, 2008)

Fordította: Szántó Judit

Park Kiadó, Budapest, 2010, 2018; 375 oldal

Nálam: 10/10

**

További könyvajánlók a blogon. 

Csend-virágok a Facebook-on.




© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon  felhasználni tilos! A műből idézett szövegrészletek az adott szerző, fordító, illetve kiadó szellemi tulajdonát képezik; a szövegek forrásai megjelölve. 

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos könyvborító.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése