Művészet és önazonosság. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2018. augusztus 13., hétfő

Mesék a szabadságról: MUSTANG (Filmajánló, önreflexióra hívó kérdésekkel)

„Én már láttam ezt a filmet, csak másról szólt” – jutott eszembe a 90-es évekbeli graffiti, no meg konkrétan Jeffrey Eugenides Öngyilkos szüzek című regénye és a belőle készült filmadaptáció, Sofia Coppola első rendezése (mindkettőt nagyon szerettem 20 évesen).
Öt gyönyörű lánytestvér a bigott, tekintélyelvű elnyomásban, ártatlanul, nőiségükre, a szabadság és szerelem vágyára épp’ csak megnyílva, magukra és egymásra utalt szövetségben…

Deniz Gamze Ergüven '78-as születésű, Franciaországban élő, török származású, szintén első filmes rendezőnő bár nem talált ki eredeti kiindulópontot, mégis olyasmit hozott ki ebből az alapból, ami nagyon más, mint fent említett, nyilvánvaló inspirációja.
Számomra egyébként ez a történet és elbeszélésmód sokkal ütősebb és itt és most igazabb húrokat is pendít meg. Nem nosztalgikus és álomszerű, inkább nyers és őszinte, köszönhetően Ergüven és Anna Wincour forgatókönyvének, a fiatal színészek természetes játékának és a rengeteg kézikamera-használatnak.
S bár érzelmekre ható, sőt nem egyszer gyomorszájba vágó filmdráma, egyben egy erős és életigenlő óda is a szabadsághoz.
(Ezt a szenvedés mélyéről meglepetésszerűen feltörő életszeretetet és szenvedélyes őserőt éreztem már jó néhány török filmben, ilyen például egyik régi nagy kedvencem: Fatih Akin 2004-es A fallal szemben-je is.)

A történet szerint öt árva lánytestvér – kis- és nagy kamaszok -, a nyári szünet kezdetén visszatérni készülnek a városi iskolából az észak-törökországi faluba, ahol nagyanyjuk és nagybátyjuk neveli őket. Ám a hazafelé úton kicsit lemennek a tengerpartra a fiú osztálytársakkal, ruhástól fürdenek a vízben, felszabadultan bolondoznak, és nem is sejtik, ebből mekkora botrány kerekedik.
Az ártatlan epizód ürügyül szolgál, hogy bezárják őket a házba és elkezdjék a betörésüket: vagyis felkészítésüket a jó feleség szerepére és férjhez adásukat.
Mivel nem adják könnyen magukat, szorul a gyeplő, a fokozódó nyomást pedig mindannyian másképp reagálják le.




A film legnagyobb ereje a lendületes cselekményés a meghitt atmoszférát teremtő színészvezetés. Rendkívül feszes ez a másfél óra, és bizony erősen bevonódunk a történetbe, az pedig nem kérdés, hogy kiknek az oldalán. Az eseményeket Lale, a legfiatalabb és „legszilajabb paripa” szemszögéből látjuk, de ahogy haladunk előre és fogy a levegő körülöttük, mindegyik lány személyiségéről közeli képet kapunk.

Az alkotói szándék egyértelmű: figyelem-felhívás, egyfajta felébresztés, változásra késztetés.
Ki, a tekintélyelvű, vallásos dogmákba szűkült, emberi jogokat tipró rendszerekből, bele az alanyi jogon szabad, szuverén döntéseket megengedő, egészséges életbe!
Mindamellett nem didaktikus, hisz’ az, amit sodró áramlással elmond, egy művészi alkotásban kel életre.

A Szólíts a neveden kapcsán mondtam valamikor, hogy számomra nem az a fontos, hogy van-e pont ilyen élethelyzet és szereplők a valóságban, vagy, hogy elhisszük-e az alkotóknak, hogy pont ez, pont így megtörtént, hanem, hogy az ábrázolt megélés valós-e.
Ez a mesék lényege is, ez a művészi absztrakció kulcsa, az, amit Picasso úgy fogalmazott meg: „a művészet olyan hazugság, mely a valóságra mutat”.
A Mustang a női formán keresztül megélni vágyott és megélhető szabadságra utal, de mégsem csak női történet, hanem univerzálisan emberi.
Azon túl, hogy jelen életünkben és élethelyzetünkben nem vagyunk ilyen típusú elnyomásban, rengeteg nő (gyerek, kislány, lány, asszony) szenved ettől épp most is a világ sok táján.
És függetlenül attól, hogy női vagy férfi formában tapasztalunk-e épp, a (nők által is kiszolgált és fenntartott!) patriarchális rendszer és kultúra nyomait érezhetjük magunkban, a „saját rendszerünkben”. 
Sokunknak közvetlen tapasztalatunk is van róla, bennem például feljött a több generációs örökség, a falusi közösségben, de még szorosabb családi kötelékben élt és tekintélyelvű, vallásos (református) ideológiával terhelt múlt.
 Sajnos (vagy nem), ahogy a filmben is látszott és ez a remek kritika is rámutat, társadalmi szinten nem várható ezekben a rendszerekben változás, annyira erős a kifelé (egymásnak) való megfelelési kényszer. Egyéni szinten azonban annál inkább és felelősségünk is, hogy mi belül, tudatilag és innen kiindulva „odakinn”, a kapcsolatainkban (párkapcsolatunkban, családunkban) mit éltetünk!

A film ezeket az egyéni döntéseket helyezi a középpontba. Egy sor nemzetközi díjat nyert (például a legjobb első film, forgatókönyv és az évtizedek óta Nick Cave mellett alkotó Warren Ellis kompozícióiért a legjobb filmzene César-díját), Franciaország színeiben pedig a 2016-os Oscar-ért is versenyzett.
Viszont a Mustang nem versenyló, s szerintem ha valaki ráérez, még a kisebb hibái (például az Eugenides / Coppola alap) ellenére is a szívébe zárja.
Egyszerre szép, szomorú és felemelő, szeretettel ajánlom az ilyesmire fogékonyaknak!


…és ahogy ebben a sorozatban szokásom, a kérdés, Hozzád – ezúttal csak egy:

Mi az, amibe jelenleg úgy érzed, 
a korlát-áttörő, kitartó, meg nem alkuvó „musztáng-erőt” kell belevinned? :)



**

Mustang (Mustang, 2015)

R: Deniz Gamze Ergüven

Nálam: 10/9

IMDb.
 
Magyar feliratos előzetes.

(Ezt a trailer-ben szereplő zenét is imádtam, van egy ilyen kis Dirty Dancing-életérzés csavar is benne. Ha már nyár is van... azért Baby-nek egy "kicsit" könnyebb dolga volt!)

**
(Ha szeretnéd megkapni a posztokat, "Megjelenítés elsőként" jelleggel érdemes követni 
- több oldalt is tudsz így egyszerre!)





© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a filmek sajtóanyagában szereplő kép.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése