N'alika író és tanár blogja. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2018. október 23., kedd

LOVING VINCENT - Filmajánló és reflexió

Két remek filmet is láttunk a napokban, így most kicsit a „bőség zavara” effektus áll fenn, azt sem tudom hirtelen, melyiket ajánljam előbb. :) A Loving Vincent –tel kezdem, amit tavaly karácsony táján ugyan bemutattak a magyar mozikban, hozzánk sajnos nem ért el és csak most volt alkalmunk megnézni, hogy felkerült az online filmmegosztó oldalakra.

Annyira különleges darab, hogy már csak mint hatalmas odaadással készült, igazi szerelem-projektet is látni kell – nekünk legalábbis rögtön ez volt az érzésünk, miután elolvastuk, hogyan készült.
Egy angol-lengyel házaspár, Hugh Welchman és Dorota Kobiela írta és rendezte, 100 képzőművész dolgozott rajta mintegy hat éven át, hogy 65.000 (!) képkockányi, valódi festményből létre jöjjön a Van Gogh-stílusában hullámzó és vibráló mozivarázslat!

A Loving Vincent egy gyönyörű hommage "a modern művészet atyjának". 
Te tudtad, hogy Van Gogh mindössze 28 évesen kezdett el festeni és 37 éves korában bekövetkezett tragikus haláláig lázas sietségben, nap mint nap alkotva hozta létre mintegy 800 képből álló életművét?
S azt, hogy a bátyján kívül senki nem hitt benne, sikertelen művész és magányos ember volt, aki nem is álmodhatott róla, hogy majd több százmillió dollárokért kelnek el a képei és bögrékre meg textilszatyrokra nyomtatják őket?


Forrás: LovingVincent.com

Nézve a Vincent utolsó napjairól emblematikus festményein, figuráin és helyszínein keresztül mesélő, sok nézőpontú történetet, mélyen megérintődtem azon a paradoxonon, hogy a szeretet és elfogadás hiánya egyszerre tud felhajtóerő lenni az egyén kiteljesedéséhez és csodálatos megvalósításaihoz – és halálos seb.
Min múlik, hol a határ, mikor elég az elég és érik be / meg a tudat, hogy kiszálljon eme körforgásból...? 

A tömeg-tudatosságba süllyedt, elszürkült és felszínessé vált ember számára érthetetlen, ha valaki nyitott szívvel, egyedi látásmóddal, érzékenységgel él, ez az értetlenség pedig gyakran arrogáns dühöt vált ki belőle és inkább belerúg. 
Én is tapasztaltam ezt és azt is, hogy gyógyír erre csakis a felébredés az illúziókból - még a "szegény énből" is! -, azaz: a jelenléte annak, ami vagyunk. 
Akkor történik meg, amikor már készek vagyunk nem azonosulni, sem mások, sem a magunk ítéleteivel. Amikor készek vagyunk kilépni a reakciók körforgásából, mert már nem bántjuk, hanem őszintén, mélységesen szeretjük magunkat.

Fogalmam sincs, hol, hogyan tapasztal most az egykor Vincent formát öltött tudat, de hogy ebből az Ő emberi minőségét olyan szépen értő-érző, tiszta szeretetből visszaáramlott felé, az biztos!

Művészetért lelkesedő művész-lelkeknek ajánlom a filmet. :)


PS: Ahogyan ezt a blogot is. Fanyalgók, értetlenek, kötekedők és sértegetők kíméljenek! Egy hete épp ezért léptem ki a Filmpszichológia Fb-csoportból is.

Ez itt szeretet-tér, az kapcsolódjon, aki érzi és értéket lát benne! Köszönöm, hogy itt vagy és így vagy itt! ;)

**

Loving Vincent (2017)

R: Hugh Welchman és Dorota Kobiela

Nálam: 10/8,5 – Bár nagyon vitt magával és ötletesnek tartom a történetet, túl erősnek éreztem a „bűnügyi nyomozásos” jelleget. Viszont az egészet összességében sokkal jobban szerettem annál, minthogy egyszerűen egy pontszámra váltanám :)

**







© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók a film sajtóanyagában szereplő kép.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése