Művészet és önazonosság. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2018. október 28., vasárnap

Mesék a szabadságról: NE HAGYJ NYOMOT! (Filmajánló és reflexió)

2004-ben, az USA Oregon állambeli Portland városában a rendőrök előállítottak két embert: egy apát – egykori háborús veteránt - és a 13 éves lányát. Akkor már 4 éve éltek a városhoz közeli, mégis vadregényes nemzeti park területén.
Az esetről szóló újsághír annyira megérintette Peter Rock írót (és kreatív írás tanárt! :)), hogy regényt írt belőle My Abandonment címmel. Debra Granik (többek között A hallgatás törvénye rendezőnője és Jennifer Lawrence felfedezője) pedig, Anne Rossellini-vel közös forgatókönyve alapján csodálatos filmmé transzformálta.

A „hálózaton túli”, azaz off-grid életmódról szóló filmet
ajánlottam már itt, a blogon, ez volt a 2016-ban készült Captain Fantastic. A Ne hagyj nyomot! ugyanezt a témát feszegeti, középpontjában pedig szintén a szülő-gyermek kapcsolat áll.
Mindkét mű azt a dilemmát hangsúlyozza, mit tehet egy szülő, ha azt érzi, nem akarja a jelenkori társadalomba, elvárások és színjátékok irreális világába tuszkolni a gyermekét, hanem lát rá alternatívát, hogy egy mélyebb összhang állapotában nevelje fel. Hogyan reagál erre a többségi társadalom, akiknek a szabályaival szükségszerűen ütközni fog, és hogyan a (kamasz) gyerek, aki kíváncsi a világra és joga van a saját bőrén tapasztalnia?
És egyáltalán: mi lehet az alternatíva? Meddig mehetünk el; hol végződik a szülő és hol kezdődik a gyermeki, de mégis szuverén tudat, az ő saját igényeivel?




Míg a Captain Fantastic-ben volt valami meseszerű bohémség, a Ne hagyj nyomot! lecsupaszított és egyszerű. Bár mindkettő a független filmek kedvelőinek való, ez lassabb és valamivel realisztikusabb is.
A történetről igyekszem a lehető legkevesebbet elárulni, mert a maga egyszerűségében is elég fordulatos és sok finom megfigyelni valót tartalmaz, amit nem szeretnék helyetted megtenni. :)
Nagyon elfogytak a szavaim utána, de több héttel a megtekintése után is rendesen bennem maradt… Más korban és élethelyzetben játszódik ugyan, mégis az utóbb látott filmek közül leginkább a Mária Magdolnához tudom hasonlítani, annyira tiszta és emberi.

Két csendes karakter viszi a filmet. A titokzatos múltú, poszttraumás stressz-szindrómától gyötört apuka (Ben Foster az egyik legalulértékeltebb, nagyszerű színész) és lánya, Tom (Thomasin Harcourt Mackenzie – Granik újabb nagy felfedezettje) együtt és külön is felejthetetlenek!
Tom nyitottsága, világhoz való viszonyulása megejtően szép, valójában ez a természetes, így létezhetnénk mindannyian.

Számomra önmagában az a tény, hogy ilyen filmek, mint a Ne hagyj nyomot! elkészülhetnek, bizonyítéka, hogy van még ereje az igaz értékeknek és az emberiség, mint közösség, a megszokottól talán nagyon eltérő formában, de túl fogja élni jelenlegi krízisét.


S mivel ez az írás a Mesék a szabadságról sorozat része, szokás szerint kérdezek a végén:

Te mitől - és főleg - hogyan érzed magad igazán szabadnak?

Fogalmazd meg, ahogyan itt és most jön Belőled a pillanatban! :)


**

Ne hagyj nyomot! (Leave No Trace, 2018)

R:  Debra Granik

Nálunk: 10/9,5

IMDb adatlap.

Magyar feliratos előzetes.

(A filmet Magyarországon szeptemberben mutatták be a miskolci CineFest-en. Már nézhető az online megosztókon.)

 **






© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a film sajtóanyagában szereplő kép.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése