2019. január 31., csütörtök

Alkotósarok: 15 "ÉLETVEZETÉSI TANÁCS" JANE AUSTENTŐL (Íróktól íróknak 7.)

Szóval az úgy volt, hogy a minap megnéztük a Nyughatatlan özvegyek című filmet (Widows, 2018, R: Steve McQueen) , ami egy csavaros krimi / thriller, de a töltése miatt azért nem ajánlom olyan szívesen. (A dolgok felszíne mögötti energiákra - szellemi, érzelmi, ösztöni töltésekre - ahogy egyre tudatosabb, úgy egyre érzékenyebb is vagyok.) 
Viszont – karöltve a párkapcsolatban mostanában megélt tapasztalatainkkal – a film nyomán egy jó kis beszélgetés kerekedett a párommal a női emancipáció, illetve a „férfi-női kollektív mintáink és azok felülírása” témakörben. 

Aztán beütött nálam Jane Austen. :)

Egy véletlenül, képaláírásként talált szöveg kapcsán elkezdtem olvasgatni Tőle, gondoltam, jó lesz majd az Íróktól íróknak sorozatba, végül azonban rájöttem, hogy olyan komplex bölcselet rajzolódik ki rövid, de annál jelentősebb életművéből, hogy érdemes ennek egy kicsit másféle cikket szentelni.

Jane Austen az egyik (talán) leghíresebb angol írónő, 1775-ben született és 1817-ben, mindössze 41 évesen hunyt el. Bár megérte három könyve kiadását és a korábbi, nehéz anyagi helyzetéből való éppen csak kimozdulást, arról a népszerűségről, amire halála után és különösen az utóbbi 100 évben tett szert, életében nem is álmodhatott.
Az érdeklődés feléledése iránta és műveinek klasszikusok közé kerülése összefügg a női esélyegyenlőségi mozgalmak elindulásával; az elmúlt, nagyjából három évtizedben pedig egymást érik regényeinek filmes és tévés adaptációi.


Jane Austen portréja

Austen meghaladta a korában még annyira jellemző romantika kliséit, alkotásaiban a realizmusra jellemző kritikus éleslátás tükröződik.
Igazán időtlenné azonban az avatja prózáját, hogy társadalomkritikája mindig derűvel párosul: humanizmus és jobbító szándék hatja át, és mély hit az emberi kapcsolatokban. 
Nyolcgyermekes, összetartó családban és meghitt mikrokörnyezetben nőtt fel, melyből munkásságához is sokat merített. Megkérték a kezét, de férjhez sosem ment, viszont a nagy szerelmet, ha rövid időre is, nemcsak megírta, meg is élte. Kedvese váratlanul bekövetkező halála után súlyos betegség (Addison-kór) gyötörte, a világtól elvonulva, viszonylag fiatalon halt meg.

Mindenesetre ránk maradt szövegeiből - különösen regényeinek fő karakterein és személyes levelezésén keresztül – egy, az egyéni és kollektív társadalmi korlátokon túljutni kívánó és azokat sok mindenben meg is haladó, szabad szellem képe rajzolódik ki. 
Egy olyan jellemé, aki amíg olvasó és író ember él a Földön, egészen biztos, hogy inspirálni fog másokat. :)

Összegyűjtöttem egy csokorra való szövegrészletet Tőle a (szerintem) leglényegesebb rámutatásaival – leld benne örömöd Te is!

S ha van kedved, hozzászólásban írd meg, Te milyen könyveket és filmes adaptációkat szeretsz Jane Austentől legjobban és miért! Kíváncsi vagyok! 


"Életvezetési tanácsok" Jane Austentől - regényeinek tükrében





1.  LÉGY ÉLETMŰVÉSZ!

Talán nem véletlen, hogy Jane Austen valamennyi főhőse és szimpatikus szereplője imádja a művészetet, és felfedezi az élet és az alkotás párhuzamait. 
Olvasva őt (akár eredeti nyelven, akár magyar fordításban tesszük), nem csak a művelt és választékos próza üdít, de kedvünk támad, hogy magunk is az önkifejezés tetteinek mezejére lépjünk: dalra fakadjunk, táncra perdüljünk, írjunk, rajzoljunk, esetleg még többet olvassunk. :)
„Örömöd lelni a táncban meghatározó lépés ahhoz, hogy szerelembe ess.” (Büszkeség és balítélet, 1813) 
 „Zene nélkül üres volna számomra az élet.” (Emma, 1815) 
„Az a személy – akár úriember, akár úrhölgy – aki nem leli örömét egy jó regényben, tűrhetetlenül ostoba.” (A klastrom titka, 1817)


A hat Austen-regény. Te melyiket olvastad? És  melyik a kedvenced?


2.  ŐRIZD MEG A HUMORÉRZÉKED!

Nemcsak a szellemesség és okos irónia, de a gyakran igen nehéz, embert próbáló élethelyzetekre humorral való reflektálás is nagyon jellemző az írónőre. A regényein túl a magánéletében is így lehetett, ahogyan erről levelei tanúskodnak
„Ha az ötleteim oly’ gyorsan áramlanának, mint ahogyan az eső folyik be a kamránk tetején, az igazán elbűvölő lenne.” (Letter to Cassandra, 1809. január 24.)

 

Alan Rickman és Kate Winslet az Értelem és érzelem című,
1995-ös, Ang Lee rendezte adaptációban

3.  TÖREKEDJ AZ ŐSZINTE ÖN- (ÉS EMBER)ISMERETRE!

Magunkat megismerni és őszintén kifejezni egy életre szóló kaland. Jane Austen regényhősei képesek megfigyelni nem csak mások viselkedéseit, de a saját működéseiket, sőt ami nagyon fontos: revidiálni elhamarkodott ítéleteiket és berögzüléseiket!
„Micsoda vad dolgokat képzel az ember, ha kedves önmagáról van szó, és mekkorát téved!” (Meggyőző érvek, 1817; Ulpius ház, Budapest, 2014, fordította: Tomori Gábor) 
„Mennyire kéznél vannak az érvek, hogy helyeseljük, amit amúgy is szeretnénk!” (Meggyőző érvek, 1817; fordította: Tomori Gábor) 
„Mindenkinek vérében van az oktatás, pedig csak arra taníthatjuk az embereket, amit nem érdemes tudni.” (Büszkeség és balítélet, 1813; Ulpius ház, Budapest, 2010, fordította: Loósz Vera) 
„Minek ott a szó, ahol oly ékesen beszél a tett!” (Értelem és érzelem, 1811; Ulpius ház, Budapest, 2010, fordította: Sillár Emőke)

 

Rosamund Pike a 2005-ös, Joe Wright rendezte Büszkeség és balítéletben


4.  ENGEDD MEG MAGADNAK, HOGY NYITOTT LÉGY!

Különösen szeretem Jane Austen világában - és biztos vagyok benne, hogy ez újkeletű népszerűségének legnagyobb titka is -, hogy olyan történeteket mesél el, ahol a szereplők végső soron megélik ész és szív, értelem és érzelem egyensúlyát.
Bármilyen csalódásokon ment is át az ember, a bizalom, a nyitottság és a megbocsátás lehetősége mindig adott - és feltétel is egy szabad élethez.
S milyen különös paradoxona az emberi létnek, hogy magunkhoz közelebb jutni mások segítségével, a velük közös tapasztalatok révén tudunk!
„Aki nagy szenvedéstől szabadult, vagy éppen visszaadta egészségét az Ég, annak nyitva áll a szíve a más baja előtt.” (Meggyőző érvek, 1817; Ulpius ház, Budapest, 2014, fordította: Tomori Gábor) 
 „Milyen furcsa! De előre sosem lehet helyes képet alkotni senkiről. Az ember teremt magának egy elképzelést, és tűzön-vízen át ragaszkodik hozzá.” (Meggyőző érvek, 1817, fordította: Tomori Gábor) 
„Lelke arra a csendre és magányra áhítozott, amelyben csak mások társaságában lehet részünk.” (Meggyőző érvek, 1817; fordította: Tomori Gábor)

 

Keira Knightley és Matthew Macfadyen a Büszkeség és balítéletben (2005)


5.  FÉRFI ÉS NŐ ÉLHET HARMÓNIÁBAN - VEDD ÉSZRE!

És nyilván ez is egy nagy "titok"! Bármilyen nagy, romantikus egymásra találásoknak tűnnek is e regények férfi-női kapcsolatai, Austen szereplői nem kapják készen a boldogságot.
Nem annyira megküzdeniük kell a szerelemért, mint inkább meghaladniuk önmagukat: az elképzeléseiket, melyeket önmagukról, a kapcsolatokról és a másik emberről alkottak, és gyakran a múltbeli tapasztalataikat is.
Nagyon szeretem ezekben a regényekben, hogy nem a "rózsaszín szemüveges" szerelmet éltetik, hanem a valódi emberi kapcsolatokat, amik attól emelkednek, hogy képessé válunk magunkban és a másikban is a legnagyobb jót felfedezni és táplálni.
"Nem az idő, nem is az alkalom szabja meg a meghittség mértékét - csakis a hajlandóság."(Értelem és érzelem, 1811; fordította: Sillár Emőke)
"A múltat el kell felejtenünk! Azelőtt talán nem szerettem őt annyira, mint most. De ilyen esetekben legnagyobb baj a jó emlékezőtehetség." (Büszkeség és balítélet, 1813; fordította: Loósz Vera) 
„Annyi bizonyos, ha mindkettőnkben megvan a vonzalom a másik iránt, hamarosan meglesz köztünk a megértés is. Nem vagyunk már kamaszok, hogy akadékoskodjunk, indulatoskodjunk, minden pillanatban valami félreértés áldozatává váljunk, felelőtlenül játszva önnön boldogságunkkal.” (Meggyőző érvek, 1817; fordította: Tomori Gábor)  

6.  HALLGASS A BELSŐ HANGRA!

Úgy érzem, ez nem is igényel kommentárt! :)
„Senki más nem lehet olyan jó vezérünk, mint az a hang, amely önmagunkban szól: csak oda kell figyelni.” (A mainsfieldi kastély, 1814; Ulpius ház, Budapest, 2013, fordította: Simonyi Ágnes)

 

Ha élvezted az válogatást, örömmel fogadom visszajelzésed! 



A cikkhez felhasznált források:

Biography.com; Citatum.hu; Isabel Shaw / Bubok.com; Marta Bausells / Guardian

Ahol nem jelöltem a kiadást és fordítást, ott én fordítottam a szöveg-részletet az angol eredetiből. 
Kérlek, ha felhasználsz valamit, innen oszd tovább vagy hivatkozd be a Csendvirágok blogot!

**


Hírlevél-feliratkozás - hogy ne maradj le semmiről! :) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése