Művészet, önismeret és a mindennapi élet gyönyörűsége. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli és tudatos alkotásért.

2019. március 13., szerda

ÉRZELEM ÉS ÖNTUDAT LUCA GUADAGNINO FILMJEIBEN - Rendezőportré öt filmajánlóval

A blog eddigi két éve alatt rengeteg filmről írtam már, viszont ez az első alkalom, hogy egy rendező egész munkásságát ajánlom figyelmedbe. Luca Guadagnino-t a Szólíts a neveden előtt nem ismertem, azóta azonban – régebbi és újabb filmjeit is látva – az abszolút kedvenc kortárs rendezőm lett. Teljesen visszahozta számomra azt a minőséget, ami miatt tizenévesen beleszerettem a filmművészetbe, s aztán tanulmányaim tárgyául is ezt választottam, vágyva, hogy elmélyedjek benne és tudatosan élvezzem a csodáit. Rég’ nem akadt olyan alkotó, akinek a művei ennyire sok szinten megérintettek volna, úgyhogy nagyon hálás vagyok ezért a meglepetésszerű „találkozásért”. :)

Luca Guadagnino kémiát teremt a filmvásznon, ami – mint minden határozott szerzői attitűd – kétélű fegyver: vagy nagyon rezonál vele a befogadó, vagy hanyatt-homlok menekül előle. A mozi számára nem elsősorban történetmesélés, hanem érzéki tapasztalat. Olyan összművészeti kifejezésmód, melyben a kamerahasználattól a szereplők mozdulatain (és táncán!) át a zenéig, a helyszínektől a ruhadarabokon át a dialógusokig minden jelentőséggel bír. Hogy mi mozgatja őt leginkább, arról így nyilatkozott:

"Úgy vélem, a szépség egy túlértékelt koncepció. Ami túlértékelt benne az a gondolat, hogy a szépség valami objektív dolog. Ebből a nézőpontból engem egyáltalán nem érdekel; és különösen érdektelen számomra a 'stílus'.
Ami érdekel, az a formaöltés, a dolgok alakja. És az az elköteleződés mozgat, hogy soha ne adjam fel a dolgok jelentése utáni kutatást. Ebből gyakran kijöhet valami, amit szépségnek és stílusnak neveznek, de sosem innen kezdem."

* (Forrás, fordítás tőlem – K.E.N.)

Luca Guadagnino 1971-ben született Palermóban, Szicíliában, olasz apa és algériai anya gyermekeként. A család 1977-ig Etiópiában élt, ahol az apa tanárként dolgozott. Luca bölcsészkarra járt, irodalmat tanult, majd történelem és filmelmélet szakon végzett Rómában.
Rendezőként ’99-ben debütált a The Protagonists című rövidfilmmel, majd több dokumentumfilm után 2005-ben elkészült első nagyjátékfilmje, a Melissa P. – Minden este 100-szor, kefével. Megosztó film egy megosztó olasz regényből (Melissa Panarello önéletrajzi ihletésű naplóregényéből), melyben egy tinédzser lány érzelmi magára hagyatottságában a szexuális kiélésben keres vigaszt.
Bár Guadagnino azt mondja, reméli, hogy nincs stílusa, azért a rá jellemző nagyon markáns rendezői jegyek már ebben a filmjében megjelennek. Például az, hogy leplezetlenül imádja a főszereplőit, mindegy, hogy a szó megszokott értelmében szimpatikus karakterek-e vagy sem. Nem csak közel megy hozzájuk, de szinte beléjük olvad, miközben tud kinn is lenni. Fontos, hogy nem tökéletesnek mutatja be őket, hanem szeretni valónak – félnek, hibáznak, függnek, fájnak, de nincs az az Isten, hogy ez a szerető tekintet elforduljon tőlük.
Tudom, hogy ez a nézők jelentős részének egyszerűen túl sok, túl bevonó, túl érzelmes, akár giccsnek is vélhetik, de számomra épp ez a legvonzóbb Guadagnino világában.

Tilda Swinton igazi múzsája a rendezőnek, akivel a ’99-es The Protagonists óta rendszeresen együtt dolgozik, eddig öt közös filmjük volt. A kritikai sikert tíz évvel később meghozó Io sono l’amore – a magyar forgalmazásban a Szerelmes lettem címet kapta – egy csúcsgazdag olasz gyáriparos család életébe betekintő dráma, a színésznő jutalomjátéka, sok-sok kiváló alakítása közül az egyik legemlékezetesebb.
Guadagnino a 60-as évek olasz filmművészetének felvállalt örököse. Antonioni, Visconti, Bertolucci mind visszaköszönnek nála - elsősorban az európai szerzői filmeket meghatározó hosszú beállításaikkal és azzal a megoldással, ami a mostani filmekből már annyira hiányzik: nem csak hangsúlyos a kamera használata, de rajta is marad a szereplőkön, a környezeten vagy olyan momentumokon, melyek a cselekmény szempontjából „holt időt” jelentenek, mégis nagyobb mélységbeli ábrázolást és pszichológiai hitelességet tesznek lehetővé. Mégsem érezzük egy pillanatra sem epigonnak, s ahogyan amerikai kedvence, Brian De Palma fülledt hangulatú közelképei, kamerájának szintén igen hangsúlyos jelenléte, feszes történetmesélése és egész atmoszférája fellelhető a műveiben, eszközei hasonlósága ellenére mindaz, amit és ahogyan elmond, egészen más.


Emlékezetes helyszín és beállítás a Szólíts a neveden című filmből

A Szerelmes lettem is ugyanarról szól, amit valamennyi Luca Guadagnino-film megmutat, csak más-más megközelítésben, ebben az esetben leginkább a melodráma műfajához illeszkedő módon: az érzelmek megélése a maguk teljességében, őszintén, a fájdalmakkal együtt létfontosságú ahhoz, hogy az ember egészséges életet élhessen.
Szereplői gyakran élnek elfojtásban, függésben – mint az orosz bevándorlóból lett milánói „új-arisztokrata”, Emma karaktere vagy a Vakító napfényben (2015) elképesztően erős négyes-fogatából (Tilda Swinton, Ralph Fiennes, Matthias Schoenaerts, Dakota Johnson) mindenki.
Ezzel a meghatározó, visszatérő motívummal egyszerre sugallja, hogy mekkora annak a tétje, hogy valaki megengedi-e magának, hogy valódi, magához és másokhoz csontig hatolóan őszinte legyen – ahogyan azt is, hogy érthető, ha nem.

A Szólíts a neveden (2017) is egy mediterrán nyár hangulatába kalauzol bennünket, mint a thrillerbe hajló Vakító napfényben, ismét fantasztikusan jó és élő karakterekkel. Bár Elio és Oliver ártatlanságát úgy tűnhet, kellemesebb nézni, mint Marianne-ék élethazugságait, azért a meg- és felrázó erőből itt is jócskán kapunk, csak másként.
Műegészként ez a filmje és a Sóhajok (Suspiria, 2018) működik leginkább. Bár én a maguk kisebb tökéletlenségeivel együtt (mind megtörik valamennyire a történetmesélés szempontjából) az első három nagyjátékfilmet is remeknek látom, tény, hogy Guadagnino-nak mostanra sikerült igazán kiforrnia. Külön kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik majd a Szólíts a neveden, milyen változási / érési stádiumok érdeklik annyira, hogy a regényíró Aciman-nal és a többiekkel továbbszövik ezt a történet.

Benn és kinn - Szerelmes lettem (Tilda Swinton)


Egy barátom azt mondta, hogy a Suspiria számára elsősorban „az egyéniség filmje” és abszolút aláírom, gyakorlatilag valamennyi Guadagnino-filmre kiterjesztve. Egy eltompult-tompított, tömegtudatosságba süllyesztett kollektívában kitűnik, mennyire erős individuumokat mutat nekünk és milyen összetett módon ábrázolja a viszonyokat – s valóban nem csak a ”pozitív” szereplőire gondolok (ha vannak egyáltalán olyanok), hanem valamennyiükre.
Így tudjuk megérteni a dinamikákat és azt is, hogy csakis az önfelvállalás útja vezethet olyan tapasztalásokhoz, ami képessé tesz bennünket a változásra és változtatásra.

Végül, de nem utolsó sorban most sem mehetek el szó nélkül amellett, mekkora összjáték, mennyi zseniális művész kiegyensúlyozott együttműködése, amit Luca Guadagnino filmjeiben láthatunk.
Irtó nagy alázattal áll a saját és mások munkájához és lelkesedése hozza össze olyan alkotókkal, mint – a sok példa közül egy – Thom Yorke, aki még sosem csinált filmzenét (visszautasította például Brad Pittet, Edward Nortont és Finchert a Harcosok klubjával), majd Luca közel egy éven keresztül rágta a fülét, a Suspiriához írt zenéje pedig több mint csodálatos lett.
Az ilyen nagy teljesítmények sosem egy ember munkáját dicsérik, de ahogyan a filmvásznon, úgy az alkotói folyamatban is elengedhetetlen a kémia.
Számomra nagyon szívderítő, hogy vannak művészek, akik ilyen odaadással dolgoznak és élnek.

Az IMDb remek, 5 perces kisfilmje Luca Guadagnino –ról:



**

Melissa P. - Minden este 100-szor, kefével (Melissa P., 2005)
IMDb. Előzetes.

Szerelmes lettem (Io sono l’amore / I Am Love, 2009)
IMDb. Előzetes.

Vakító napfényben (A Bigger Splash, 2015)
IMDb. Magyar feliratos előzetes.

Szólíts a neveden (Call Me By Your Name, 2017)
IMDb. Magyar feliratos előzetes. Itt írtam róla bővebben; a könyvről itt.

Sóhajok (Suspiria, 2018)
IMDb. Előzetes. Itt írtam róla bővebben.

Luca Guadagnino videó-válogatásom a YouTube-on. (bővül!)


**

  


© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona.
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése