Önazonosság, letisztultság, művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2019. szeptember 4., szerda

Zeneajánló: S. CAREY – HUNDRED ACRES (2018)

Egy ideje készülök írni erről a lemezről, augusztus végén nap, mint nap szólt nálunk, imádtuk. Közben kitört az ősz, az ovi és minden szezonális teendő, de most újra hallgatva megint az a csendes gyönyörűség fogott el. Megállni, figyelni, lelassulni… elmerülni a pillanatban… természetesen tenni a dolgokat, természetesnek lenni… s persze folyamatosan, tudatosan visszatérni a fizikai értelemben vett természet erejéhez is, engedni, hogy töltsön, ihlessen. Engem erre inspirál ez a finom, lassan csordogáló patakhoz, erdőkön-mezőkön átsuhanó szellőhöz, tágas rétre sütő napfényhez hasonlatos, 35 perces zenei élmény. :)

Sean Carey – művésznevén S. Carey – az amerikai indie / folk zenekar, a Bon Iver dobosa és vokalistája, de a szólókarrierje legalább ennyire eredeti és izgalmas. Nyugodt, kedves attitűdje és kísérletező hajlama már 2010-es, debütáló albumán, az All We Grow -n is megmutatkozott, én akkor ismertem meg, és rögtön elvarázsolt, a szó legnemesebb értelmében.  Az erős önismereti reflektáltság és koncepciózusság a második lemezen, a 2014-es Range Of Light -on is folytatódott, ahol - a felnőtté válás tapasztalatainak formába öntése után - már a szerelem, a családalapítás és az elköteleződés volt a téma.
A Hundred Acres 2018 februárjában jelent meg, hozzánk másfél évvel később jutott el, de sebaj, pont most volt itt az ideje. A kreativitás maradt, de a korábbiakhoz képest jóval egyenletesebb, azért finom csavarokkal teli, gazdag zenei szőnyeggel bíró, mégis letisztultabb ez az album, nem csoda, hisz’ a természethez és a természet békéjéhez való visszatérésről szól.
Ahogy Carey a címadó dalban énekli: "minden amire szükségünk van, száz hold föld és egy kis tér, hogy szabadon lélegezhessünk."


 


Sean Carey emlékeztet a szintén multiinstrumentalista tehetség Sufjan Stevens-re vagy José González-re, de megvan a nagyon jellegzetes, saját stílusa. Nagyon szeretem azt a gyengéd, „tündéres”, gondoskodó férfienergiát, ami megnyilvánul rajta keresztül.
A dalok által kirajzolt ív pedig azt az érzetet hozza, amikor a természetbe való ösztönös kimenekülés után elkezdesz lenyugodni, felfedezni az ott kapott sugallatokat és megélni azt a bölcsességet, amit ajándékba hoztál.

Kedvenc pillanatok:Rose Petals úgy ahogy van (a legutóbbi, Love Yourself  című válogatásomra is felkerült), a Hideout csilingelése és többrétegűsége, a True North lassú felépülése és vonósai, a Hundred Acres áramlása, fel-le zuhanó-szárnyaló jellege, na meg a megnyíló Have You Stopped To Notice és a megérkező Meadow Song!




Most pedig (nekem legalábbis hamarosan) ki a természetbe! ;)

Két élő bónusz: Rose Petals és True North.


**

S. Carey: Hundred Acres (Jagjaguwar, 2018)

Nálam: legalább 10/9! :)


**



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos lemezborító.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése