Önazonosság és művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2019. október 8., kedd

JOKER – Filmajánló és reflexió

Kényelmetlen film. Napokkal később is dolgozik bennem – dolgozom vele. Szűröm át magamon és engedem feloldódni. Visszatérni oda, ahonnan eredendő módon a Joker is érkezett.
Réges-rég voltam utoljára egyedül moziban; hogy így néztem meg ezt a filmet bármennyire is spontán jött, nem véletlen. A Joker antihős film és anti-képregénymozi, az, amire a szórakoztatóiparnak most a legkevésbé és mégis, a leginkább szüksége van. Olyan, mint egy személyre szóló, a nézővel különös intimitást teremtő kamaradráma, ráadásul a szuggesztív díszletek és a nem elhanyagolható mellékszereplők ellenére is inkább egy lecsupaszított monodráma.
Joaquín Phoenix nem egyszerűen kiemelkedő színészi teljesítményt nyújt, hanem a nagybetűs értelemben vett Művészet erejével hat. Felejthetetlen.

Todd Phillips (eddig csupa vígjátékot rendezett, többek között a Másnaposok-filmeket) a Batman-főgonosz előtörténetét úgy abszolválja, hogy jöjjön bármilyen későbbi feldolgozás, ezután egészen biztosan nem tudjuk ugyanúgy nézni ezt a sagát.
A sztori egyébként majdnem olyan sovány, mint amennyire Joaquín lefogyott a szerep kedvéért, ezt hiányosságként is fel lehet róni a készítőknek, mert a színészet csúcsa és a zseniális atmoszféra ellenére nem sikerült egy összetettebb és nagyobb ívű történetet összerakniuk.
Így marad a karakterábrázolás, az antihős születése. Ő Arthur Fleck, aki már a film felütésekor is nagyon meg van csúszva, és ugye Heath Ledger szintén korszakalkotó Jokere óta tudjuk: az őrület olyan, mint a gravitáció…
Phillips újraértelmezésében Arthur egy sérült személyiségű fiatalember, mélyen elfojtott gyermekkori titkokkal és téveszmékkel, aki hiába próbál másokhoz kapcsolódni, figyelem és együttérzés helyett közönyt vagy megvetést kap. A pszichopata Joker figurája számára egy menekülőút, egyben annak visszaigazolása, hogy képes nyomot hagyni a világban. Hogy végre Ő is látszódik.




Miért vonzódunk vajon ehhez a figurához? Magamról mindenesetre elmondhatom, hogy a Batman-képregények és filmes feldolgozások, különösen Christopher Nolan trilógiája nagy hatást gyakorolt rám, abban pedig sokakkal osztozom, hogy a valaha volt egyik legütősebb antihősnek Jokert tartom. Nicholson, Ledger és Phoenix mind újraértelmezték és továbbvitték ezt a karaktert, a mostani feldolgozás nagy érdeme, hogy minden eddiginél jobban a mélyére nézett.
Jokerből az emberi elszigetelődés fájdalma üvölt. Eredendően egyikünk sem akar elszigetelődni, azonban ez a mai társadalom a „hulljon a férgese” elv alapján működik. A (kontra)szelekció ráadásul nem csupán azokat érinti, akik már abban a stádiumban vannak, hogy itt és most képtelenek integrálódni a többség által képviselt normához, hanem alapvetően mindenkit, aki kilóg a kívánatosnak ítélt sorból. Magam is sokat szenvedtem, különösen az ignorálástól és nem túl rég’ sikerült az őszinteség és öngyógyítás szándékával, a tudatosság erejével felemelkednem ebből, s nem mondom, hogy nem köszönnek vissza ennek árnyai.
Az integrációra visszatérve: vannak segítők, akik lelkiismeretesen dolgoznak, tisztelet Nekik, de a kérdés elemibb. Hová integrálunk? Milyen minőségbe? Valóban a lélektől teljesen elszakadt társadalom a normális és egészséges? Mi, néhányan egészen más alapokon éljük az életünket, az egyéni utunkon jutottunk ide és megyünk tovább rajta, de egyelőre nagyon kevesen vagyunk.
A rendkívül nagy létszámú többség pedig még mindig mélyen alszik és hiszi, hogy öntudatlan bábként sodródni és a készen kapott válaszokkal azonosulni normális.
Hogy miért? Mert iszonyú erős a félelem, éppen a kitaszítottságtól való félelem.
Kezdődik a családi miliőnkkel, a készen kapott és nem megkérdőjelezett megalkuvásokkal és folyik tovább, mint a csapból, hat ki mindenre.
Még a spiritualitásunk is gyorskaja, sőt már előre meg is emésztette valaki más helyettünk. Igazából nekem már nem az, de látod, mégis többes számban szólok, mert hosszú, hosszú idő alatt olyan kevés emberrel találkoztam, aki mert mondjuk valóban önálló gondolatokat megfogalmazni, mélyre menni, őszintének lenni magával, figyelni a másikra és valóban önazonosan megnyilvánulni  – és ilyen szempontból is áldásosak a kurzusok, mert jó néhány ilyen résztvevőjük volt, van és lesz! :)

Visszatérve a filmre: nem csak az emberi ego (egyik) sötét oldalára, de a jelenkori  kollektív folyamatokra is igen jól ráérez. Ez azért érdekes, mert közben a 80-as években játszódik és a vizualitása főleg a 70-es évekbeli Scorsese-filmekből merít (zárójelben írom, de cseppet sem zárójeles: rengeteg ad hozzá Hildur Guðnadóttir zenéje, legalább oly’ módon fáj hallgatni, mint Phoenix-et nézni – és ezt most dicséretként mondom).
 A film már elérte a célját, ha a kényelmes, szuperhősfilm-fogyasztó (több generációt is magában foglaló) nézőréteget kilökdösi a komfortzónájából. A kicsit tudatosabbak pedig elkezdhetik végre elismerni és feloldozni magukban ezt a kitaszított, szeretetéhes gyermeket. Égetően nagy szükség van erre, nézzétek meg a politikai, gazdasági és egyéb vezetőinket!

Nem tudunk odakint építkezni, mert azok az alapjaink illuzórikusak lesznek. Csak bentről kifelé, ezek viszont stabilak és csodálatos eredményeket hordozók. Legyen így!


**

Joker (Joker, 2019)

R: Todd Phillips

Magyar nyelvű előzetes.

IMDb adatlap.

Nálam: 10/8 - Nehezemre esik az értékelés. Nem tudom nem szeretni. Lehúzó, de van benne valami katartikus is, ami a jó színházra emlékeztet. Kíséri egy „lehetett volna nagyobb” érzet, sőt, egy „ez nagyon arcba mászó” is, ilyen értelemben nem nagy alkotás. Meglátom még ezt a pontozást, talán egy újranézéssel… :) UPDATE: Fél év után sem jött bennem az újranézés igénye. A hatás a film után közvetlenül jóval erősebb volt. Ha láttad, írj, kíváncsi vagyok a véleményedre! ;))


**





© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése