Önazonosság, letisztultság, művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2019. október 17., csütörtök

Könyvajánló: KATHERINE ARDEN – A LÁNY A TORONYBAN

Úgy tűnik, ez az év nálunk a fejlődésregényeké, hisz’ Io-val közös olvasmányaink közül ez már a negyedik emlékezetes darab az Armada, a Kék napon születtem és az Ahol a folyami rákok énekelnek után. Akkora öröm együtt növekedni egy regénnyel, végigélve belül azt az érési folyamatot, amin az alkotó és az általa vezetett karakter is átmegy! Ez a regény-sorozatok igazi potenciálja, mégis ritka, hogy valaki olyan színvonalon tudja kiaknázni, mint Katherine Arden.
Nagyon vártuk már A Medve és a Csalogány folytatását, elő is rendeltük és bizony nem csalódtunk: a Winternight Trilogy (magyarul: Az északi erdő legendája) második darabjával az írónő emelte a tétet, nekünk pedig megint szerzett egy izgalmas hetet, amikor estéről estére együtt utazhattunk Vászjával.

„Szabadságra vágyom – szólalt meg nagy sokára, szinte csak önmagának. – De otthonom is szeretném, hogy legyen, és egy célom. Bár nem hiszem, hogy bármelyiket is megkaphatnám, nemhogy mindkettőt. És nem akarok hazugságban élni.” 

Továbbra is a történelmi fantasy világában járunk, melyben különös módon egyesül az orosz középkor és a népmesék motívumkincse egy nagyon is modern fejlődéstörténettel, a középpontban pedig egy remek és sokoldalú női karakterrel. A műfajbeli előképek között minden bizonnyal ott A Gyűrűk Ura, az Avalon ködbe vész, Neil Gaiman világa vagy a Harry Potter-sorozat, sőt még Mulan története is felsejlik, mégsem lehet elmarasztaló szavunk az eredetiség kapcsán, hisz’ Katherine Ardennek saját mondanivalója, elhivatottsága és stílusa van.
A Medve és a Csalogány kapcsán elsődlegesen a líraiságot, az érzékeny és szépen ábrázolt megfigyeléseket emeltem ki, ezúttal ezek kicsit háttérbe szorultak ugyan, ám amikor felvillannak, annál varázslatosabbak, a történetszövés pedig nagyon sokat fejlődött az első regényhez képest.

A lány a toronyban történetének nagy része Moszkvában és környékén játszódik, terhelve az erősödő tatár fenyegetéssel, udvari intrikákkal és egy furcsa kísértethistóriával. A gyermekkorral együtt Vászja nemcsak szülőfaluját, Lesznaja Zemlját és annak zölderdős-mesés közegét hagyta maga mögött, hogy testvérei, Szása és Olga után Moszkvába menjen, hanem másmilyen dilemmák is foglalkoztatják. A helyét keresi a világban, próbál beilleszkedni, hogy boldoguljon, ám ez egy olyan korban, amikor a nők helye a férfiaktól elkülönített termekben van, szerepük pedig a férfiak uralta világ szolgálata, cseppet sem magától értetődő.
Mivel Vászja olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amik miatt a hozzá hasonlókat boszorkányként szokták megégetni, a legjárhatóbb útnak az tűnik számára, ha álruhában közlekedik és férfinak adja ki magát. Morozko, a fagydémon még mindig mellette áll, sőt kapcsolatuk tovább mélyül; a csjertik - akik a kereszténység előretörésével és a nagyvárosi közegben egyre halványulnak - és csoda-lova, Szolovej is tudnak Neki segíteni, ám hazugsága és bizonyos döntései miatt sokszoros árat kell fizetnie.





„Miért fából faragsz tárgyakat – kérdezte -, mikor jégből is tudsz, puszta kézzel? 
„Áldjon meg az Isten Vaszilisza Petrovna – szólalt meg, határozottan gúnyosan. – Vagy nem ezt kell mondani reggel? Azért faragok fából dolgokat, mert azok a dolgok, melyekért erőfeszítést kell tennünk, sokkal valóságosabbak, mint azok, amik a puszta kívánságunk által jöttek létre.” 

A második regény igazi erőssége, hogy a legnagyobb fantasykhez méltóan tapasztalataink, akaratunk, döntéseink és változásunk dinamikáját vizsgálja - mindezt úgy, hogy közben végig szórakoztat, elvarázsol, elborzaszt, egy szóval: inspirál. :)
Női formán keresztül tapasztalva különösen együtt tudok rezegni Vászja megéléseivel, de a többi női és férfi figura működése is hiteles, remekül ábrázolt, és sok olyan momentum van a könyvben, ami a nemeken túlmutató emberi választásokra irányítja a figyelmet. A nehézkes, alárendelődő mintáinkkal és a megoldási kísérleteinkkel való szembenézéshez, s ezen keresztül a továbblépéshez különösen sokat ad!
Nagyon kíváncsian és most már tűkön ülve várjuk a trilógia befejező részét! Bár ez a mű kiforrottabb, mint az előző rész és sok tekintetben túlszárnyalja azt, A Medve és a Csalogány vége lekerekítettebb volt, jobban működik önálló könyvként is. Most olyasféle hiányérzetet hagyott bennem a lezárás, amiről az jutott eszembe, milyen lett volna, ha A két torony után sokkal később kerül a kezembe A király visszatér. De hát tudjuk, hogy az életben is folyamatok vannak és minden valódi változás kitartást és türelmet érdemel. :)

„- Örökké – mondta lágyan Vászja. A reggeli nap fénye rézsúton sütött rá megégett kézfejére, és egy kis színt vitt Olga szürkés, sápadt orcájára. Vászja úgy érezte, mintha a fény valahogy belülről simogatná.”
Katherine Arden mindkét regényét ajánlom azoknak, akik szeretik a mesék és a költészet világát, foglalkoztatják őket az emberi kapcsolatok, és nem félnek szembenézni a sötétséggel.
Hisz’ veszíthetünk bármit, ha önmagunkat felvállalva ránézünk az életünkre, végül mindent rendben találunk. Ha pedig merünk kérdezni és cselekedni, a köd eloszlik, és nincs az az ismeretlen, amiben ne tudnánk megvetni a lábunk. ;)

**

Katherine Arden: A lány a toronyban (The Girl In The Tower, 2017. december 5.)

Magyar kiadás: 2019, Alexandra Könyvkiadó, 429 oldal

Fordította: Iváncsics Irma

Nálaunk: 10/9,5  


**

Szeretnél értesülni az új bejegyzésekről és rendszeres extra tartalmakat kapni?

Kétheti hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!



© Csend-virágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon  felhasználni tilos! A műből idézett szövegrészletek az adott szerző, fordító, illetve kiadó szellemi tulajdonát képezik; a szövegek forrásai megjelölve.

Az illusztrációként felhasznált fotó a hivatalos könyvborító.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése