Önazonosság, letisztultság, művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2019. november 30., szombat

ÁTLELKESÍTETT TÁRGYAK - RUNE GUNERIUSSEN INSTALLÁCIÓI

Különös művészeti irányzat a land art, melyben a természet és az ember alkotta formavilág elemei kelnek frigyre. Az új egységet a művész egyéni víziója, a precíz fizikai kivitelezés és a fotózás hármasa teremtik meg, és mindig nagyon fontos ezeknek az installációknak a pillanatszerűsége, hisz’ csak egy meghatározott időben léteznek, létrejöttük után általában hamar lebontják vagy az enyészetre bízzák őket.
Akárhányszor volt szerencsém land art kiállításon járni vagy részt venni ilyen projektekben, mindig nagyon inspirálóan hatott rám és rácsodálkoztam, miért nincs több ilyen alkotás, hiszen valami nagyon elemi módon van ebben jelen az, amiért művészként kifejeződünk.
Ember és természet, idő és tér, megtestesült ige, valóságteremtés: csupa ilyen dolog jut eszembe róla, meg az ősi, szakrális térrendezés, a Stonehenge oszlopai vagy a labirintusok.

A hamarosan kezdődő, decemberi mese-író kurzusunkra készülve kerültek elő nálam Barry Underwood „neonfényes” installációi - lehet, hogy majd írok Róla is, mert nagyon jókat alkot, itt megkukkanthatod őket -, viszont egy korábbi kedvencemre is asszociáltam, akinek a képei még mindig ámulatba ejtenek. Ő egy norvég land art művész, Rune Guneriussen és amint látni fogod, igen jellegzetes stílussal bír. Nem csupán azért, mert ismétlődnek bizonyos tárgyak a képein – lámpákat, könyveket, székeket vagy telefonokat különösen szeret térbe rendezni -, és gyakran az erdő a helyszíne, hanem azért ahogyan komponál.
Az 1977-es születésű Rune alkotásait sokan nevezik szürrealistának, én inkább azt emelném ki Vele kapcsolatban, hogy sajátos módon élővé varázsolja a tárgyakat. Sőt, ami a legizgibb, hogy minden egyes képen történetek sejlenek fel, a maguk gazdagságával, mélységével.

Óhatatlanul ráirányítja a figyelmünket a tárgyainkhoz való viszonyunkra is, ami a mai, folyamatos túlfogyasztást etalonná tévő kultúránkban egyre elkerülhetetlenebb.
Abszurd (mégis logikus) ellentmondás, hogy a tárgy-kultusz növekedésével egyre kevésbé értékeljük a tárgyi környezetünket és egyre kevésbé születnek értékes, időtálló tárgyak (már ami a tömegtermelést illeti).
Pedig a tárgyak is a teremtő energiából származnak, hűen szolgálnak bennünket, aztán - olykor nagyon hamar - hűtlenné válunk hozzájuk.
A képeken bensőséges fényt árasztó, színes lámpák vagy egy-egy tárgy emberi gesztushoz hasonló tartása bennem felidézi, milyen jó érzés, amikor az elengedésre kerülő tárgyaim, egy-egy könyv, ruha vagy régi játék éppen a megfelelő, őt örömmel fogadó tulajdonosához kerül. Vagy, hogy milyen szerelmetes végigsimítani itt és most az általam viselt ruhadarabokon (az újabb kardigánon épp úgy, mint a régi, eleve használtan hozzám került, mégis szuper tartós és csinos farmeron), a koros, de nagyon szépen szolgáló ünnepi abroszunkon vagy a falakat tartó masszív fagerendákon.
A környezettudatosság – ami mindig aktuális, de Karácsony közeledtével talán még inkább azzá válik – szerintem nagy mértékben szól arról, hogy valóban harmonikus viszonyunk legyen nem csak a természettel, aminek a részei vagyunk, hanem az ember alkotta tárgyi környezettel is. Hogy olyan dolgokat vegyünk és úgy használjuk őket, hogy abban szeretet és megbecsülés legyen.

Rune Guneriussen képein mintha a megunt és kidobott tárgyak találnának menekülőútra és új életre a vadonban. Irodalmi párhuzamok sora is beugrik, a mesék varázslatos világától Örkény telefonfülkééig, no meg a költészet maga és az egyik réges-régi, mégis időtálló alakzat, a megszemélyesítés… milyen jó játékaink voltak idén a Felszabadító Kreatív írás kurzusokon, az anyagok mellett a zárt Fb-csoportban is! (Emlékeztek "a takaró mesélte" történetekre? ;))
Lelket lehelni az anyagba, Valónkból viszonyulni mindenhez, ami körülvesz, meglátni a fizikain túlmutató szépet a klasszikus értelemben akár kevésbé szépben is – vagy épp megálmodni és formába önteni a még nem létezőt: ez a(z) (élet)művészi minőség, aminek a megtapasztalásáért sokan itt vagyunk. 
S az olykor hajmeresztő, szokatlanban gyönyörködtető, kreatív megvalósítások, mint amilyenekkel a norvég alkotónál is találkozunk arra ösztönöznek bennünket, hogy merjünk merészek lenni. :)


Most pedig jöjjön a tizenöt képből álló válogatásom - örömteli felfedezést kívánok hozzá! Ha tetszett, szívesen fogadom visszajelzésed és beszéljünk a képekről akár itt, akár az Fb-oldalakon! ;)
(Ezeket az elérhetőségeket lásd lejjebb!)





















© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A fotók Rune Guneriussen szellemi tulajdonát képezik, forrásuk az alkotó honlapja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése