Művészet és önazonosság. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2019. november 16., szombat

Önismeret: TESTKÉP-VARÁZSLAT – Avagy hogyan szabadultam meg a súlyfeleslegemtől?

Az utóbbi két önismereti bejegyzésben elsősorban szellemi és érzelmi szinten történt változásokról írtam – úgy, ahogyan én megéltem, remélve, hogy ezzel Neked is tudok adni. Ezt az „újjászületés-sorozatot” most egy nagyon is fizikai témával zárom. Bár az a helyzet, hogy minden, de minden a tudatból indul ki, ezért is választottam a fenti, játékos címet, na meg azért, mert tényleg ilyen könnyed, szinte varázsütés-szerű módon éltem meg a változást.
Amikor tudatilag sikerült átfordulnom egy másik minőségbe, amikor megtörtént a perspektíva-váltás, a test elképesztően gyorsan követte! Nagyjából hét éven át cipelt (de igazából több, mert a várandósság előtt is jojóztam a súlyommal) felesleg ment le egy - maximum másfél hónap alatt, és sokkal stabilabbnak érzem ezt az átalakulást, mint a korábbiakat.

Alapvetően a testemhez való viszonyom változott meg, illetve az, ahogyan benne vagyok, az ezzel kapcsolatos munka pedig már jóval korábban kezdetét vette, csak mindig volt (vagy legtöbbször napok alatt visszajött) egy stressz-faktor, ami egy önszabotáló, félelem-alapú evésmintát aktivizált. (Az „ételbe kapaszkodni”- érzés.) A húszas éveim elején elég sokat sanyargattam magam diétával, túledzéssel, rendszertelen evéssel és folytonos elégedetlenséggel magam miatt, a bűntudat pedig meghatározóvá vált. Valahogy mindig is ott volt.


Bűntudat nélkül, szeretve magam!

Ez egy nagyon nagy tanulság nekem, amit szívesen megosztok (rímel a fent említett két, korábbi írásomra is): amíg a bűntudat lekorlátoz, nincs valódi változás! Megbocsátani magadnak, feloldozódni nem egy nagy happening, azaz nincs mire várni ezzel kapcsolatban! Tapasztalatom, hogy hajlamosak vagyunk nagy történéseket vizionálni, jövőben bekövetkező dolgokra várni az „itt és most” konkrét, kicsinek látszó, de nem is annyira kicsi lépései és ellazulásai helyett.
Egyszerűen meg kell látni őszintén, mi működik, elhatározni a változást, aztán lépni – és a gyakorlatban helyre kerül minden. Beérik a maga legjobb módján és idejében, csak legyünk rajta, legyünk benne!
A testünk ebben nem hogy ellenségünk, hanem csodálatos szövetségesünk, aki a jó szót és tettet fantasztikus módon, sok meglepetést és örömöt okozva képes meghálálni!



Beau Taplin sorai: „A tested nem templom. A templomok lerombolhatók és kifoszthatók. A tested erdő – juhárfa-lombok sűrű szövedékével és az aljnövényzetből előtörő vadvirágok illatával. Mindig visszanősz, újra meg újra, mindegy mennyire voltál lerombolódva.”



Ráhangolódva, tudatosan

Én úgy szoktam teremteni, hogy hangolódom, kinyilatkoztatom, amit és ahogyan véghez szeretnék vinni és a vezetést a Léleknek adom át. Aztán pedig cselekszem. :)  Mindig mindent, ami igazi - és így igazán működőképes tud lenni -, így, önátadásban, megadásban vittem és viszek véghez.
Elég megmosolyogni valónak találtam, amikor rájöttem, hogy ezzel a témával kapcsolatban ezt eddig nem is csináltam! Most viszont igen, tehát az is hangsúlyos része az egésznek, hogy nem egy külső, mondjuk a mainstream média által sulykolt testkép-ideálnak való megfelelés irányított.
Hanem az a szándék, hogy a legharmonikusabban, azaz a szervezetem harmóniájának legmegfelelőbb módon, na és a legkönnyedebben, szinte észrevétlenül, de mégis észrevehetően, örömmel és felszabadultan menjen végbe a változás. (Két vers jutott még eszembe, az egyik a Test, amit egy korábbi, elfogadásba belekóstoló szakaszban írtam, a másik a Készenlét, ami nemrég újjá is született, és a fent leírt teremtési folyamatról szól. Mindkettőt az azóta megjelent Csendvirágok kötetben olvashatod!)

Ha foglalkoztat a téma, akkor biztosan arra is kíváncsi vagy, mit változtattam a fizikai síkon, ez is szerves része a „hogyan”-nak, úgyhogy folytatom. :)


Öröm alapú mozgással

Egyrészt egész évben elég sokat és rendszeresen mozogtam, év elején egy nagy, újrakezdő svunggal kicsit túl is toltam az edzéseket, szóval úgy nyár eleje óta elkezdtem tudatosan kerülni a túlhajtásokat és fokozatosan egyensúlyba kerültem. Az örömre koncentrálok elsődlegesen, de van ebben szisztematikusság is, mert manapság általában minden másnap edzek itthon, kb. 40-45 percet (ez heti 3-4 alkalom). A fele legalább súlyzós edzés, a többi cardio (főleg tánc). Sokat és figyelemmel nyújtok, lélegzem, figyelek – szóval jól érzem magam. :)
(Nagyon sok ingyenes edzés-videó van fenn YouTube-on, én a FitnessBlendert szerettem meg, meg Keiara LaShae-t, de sok minden mást is csinálok, van, amikor csak teljesen szabad mozgást. Vagy pilatest, ami kötöttebb - mikor, mi jön, elég széles és bővül is a repertoár. Nyáron mondjuk sokat úsztam, a klóros víz most egyelőre nem hív, de lehet, hogy majd az is lesz megint.) [UPDATE! Azóta teljesen mellőztem az edzés-videókat, jó katalizátorok voltak, de idén, 2020-ban szinte minden mozgásom önálló volt, nem más által vezetett. A zene mozdító-inspiráló erejével azért örömmel éltem, ez a lemez egyébként azóta is a Nr. 1. nálam, ha mozgásról van szó! :) ]


Öröm alapú táplálkozással

A kaja részén most ősszel sikerült változtatnom, az említett benső elhatározást és ihletettséget követve. Fontos, hogy tényleg nem sanyargatom magam, semmiféle tiltó listám nincs, nem diétázom, csak nagyobb figyelemmel és egyébként nagy élvezettel eszem.
A kenyér és pékáruk helyett elkezdtem másféléket enni, de azokat sem vonom meg magamtól, csak mondjuk néhány  alkalommal eszem őket a héten, nem naponta.
Reggelire legtöbbször kásákat fogyasztok (rizs-, köles-, zab- stb.) szezonális gyümölcsökkel, magvakkal, aszalványokkal. Vagy házi készítésű müzlit, granolát, chia pudingot és hasonlókat, általában növényi tejekkel. Az étkezésem leginkább növényi alapú (kb. 70%-ban biztosan), de vegetáriánus vagyok, nem vegán. (Tojást már szinte alig, mondhatni nem eszem.)
A párommal mindketten nagyon-nagyon imádunk a konyhában alkotni, főzni és enni, szóval minden nap valami csoda-kreáció kerül az asztalunkra.
Vacsira leggyakrabban saláta, párolt vagy grillezett zöldség vagy leves jön nekem, változatos módon elkészítve, tényleg nincs két egyforma verzió. A saliba sovány sajtot (grillsajt, orda, cottage cheese, esetleg feta, mozzarella) teszek vagy sült tofut, magvakat. Nem szoktam éhezni vagy megvárni, amíg leesik a vércukor szintem (ez szerintem típusfüggő is), nekem kell általában délelőtt (néha délután is) egy kis snack, mondjuk Korpovit keksz joghurtsajttal vagy zöldségkrémmel.
Általában egy kávét iszom, reggel (ritkábban kettőt), növényi tejjel és agave sziruppal. Ebéd után egy-egy kocka csoki befigyel, ha kívánom. Süti, ahogy kijön, egy-két alkalommal a héten biztosan. Esti filmnézéshez heti párszor egy kis utóvacsi-nasi, a pisztácia régi-új kedvenc mostanában.
Az biztos, hogy kevésbé eszem mértéktelenül, mint korábban, de mindig kellemesen jóllakott vagyok. Forrásvizet iszom, meg teákat, édesítés nélkül (az mindig is így volt).

Azt hiszem, ennyi és elég alaposan leírtam mindent (egyébként többen kérdeztétek, az adta a közvetlen inspit, hogy ilyenről írjak – köszi! ;)), de a leglényegesebb, ami igazán megkönnyít mindent, az tényleg az attitűd! És minden csiszolódik, „finom-hangolódik” folyamatosan.
Igazából tökre élvezem a testápolást meg az öltözködést, meg mindent (és persze klassz, hogy a 38-40 helyett megint 36-osat hordok mindenből), szóval jó itt lenni az anyagi síkon, de nem beleragadva.
Sem megtagadva, sem beleragadva. És azt is látom, hogy valóban örülni neki csak így lehet. :)


Semmi különös, csak egy gyors pillanatkép elinduláskor. :)

Remélem, adott ez a bejegyzés! Ha igen, örülök, ha kifejezed.
Szép napot és nagyszerű változásokat Neked abban, amiben szeretnél és úgy, ahogyan kívánod! :)

Szeretettel:

N’alika


**


Csendvirágok Facebook-oldalát itt kedvelheted!

(Ha szeretnéd megkapni a frissítéseket, a követési beállításoknál érdemes 
a "Megjelenítés elsőként"-et választani - egyszerre több oldalt is lehet így követni!)



💗


 © Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Minden jog fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdonát képezi. A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos! 

A felhasznált képek saját fotók, illetve nyilvános megosztóról származó jogtiszta kép.

2 megjegyzés:

  1. Ezt jókor találtam meg! :)
    Amúgy is mindig telitalálatnak érzek mindent, amit tőled olvasok.

    VálaszTörlés