N'alika író és tanár blogja. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2020. február 6., csütörtök

Filmajánló: KISASSZONYOK (2019)

Annyira örülök, hogy megajándékoztam magam ezzel a filmmel – „én-időm” részeként moziztam, azt éreztem, ezt nagy vásznon kell látnom és megint nem csalt az intuícióm! :)
Először is: bármennyire is tudjuk, miről szól az ezerszer feldolgozott történet és bármennyire is szívünkbe zártuk mondjuk az 1994-es adaptációt Winona Ryder-rel, Christian Bale-lel, Claire Danes-szel meg a többiekkel, engedjük el bátran esetleges előítéleteinket! Greta Gerwig újat mond, újszerűen mesél és olyan érzékenységet és mélységet visz Louisa May Alcott - egyébként is érzékeny és mély, de azért ma már részben régimódi, 1868-as regényébe -, ami az ő egyéniségéből és egyedi látásmódjából fakadó plusz. Úgy nyúlt a kiváló alapanyaghoz, ahogyan kell: mintha egy saját művet írna; egyszerre hatalmas megbecsüléssel és hatalmas merészséggel! Ráadásul mostani korunk kollektív folyamataira is nagyon tudatosan reflektál, míg a korábbi feldolgozások inkább ösztönösen tették ezt.




Az első, rögtön szembetűnő húzás, hogy Gerwig szakít a lineáris történetmeséléssel – és hurrá, hogy megteszi! –, az ő Jo March-át már New York-ban élő, tanítóként és íróként pénzt kereső fiatal nőként látjuk, aki eltartja a családját, hogy aztán erről a kiindulópontról szétágazva végig két szálon fusson a cselekmény. A Kisasszonyok egyszerre felnövés-történet és romantikus dráma, ez az adaptáció pedig a mű több karaktert is végigvezető fejlődésregény-jellegét is sokkal markánsabban kiemeli.
A múltbeli és jelenbeli, párhuzamos történetek folyamatosan párbeszédben állnak egymással (ahogy Alcott regénye és Gerwig értelmezése is, sőt, egy ponton túl: a fikció és a valóság!), úgyhogy messze nem arról van szó, hogy újra felmondják nekünk az ismerős leckét női sorsokról, önfelvállalásról, nővéri szeretetről és emberségről, hanem alkotói-befogadói szempontból is olyat kapunk, ami izgalmas és megmozgató. Mint amikor önismerettel foglalkozva egyszerre keressük magunkat a múltban és a jelenben, feltéve a kérdést, mi az igazi belőlünk, és az elvesztett - vagy egyszerűen csak megváltozott - dolgok után mi marad meg egyáltalán, hogyan tudjuk (újra)definiálni magunkat. A fikció és valóság egymásba játszatása is bámulatos, de erről nem akarok többet mondani. :)

A sztorit csak felidézni szeretném, a lehető legrövidebbre fogom, annak ellenére, hogy valószínűleg sokan ismeritek (ennél az írás és irodalom filmes megjelenítéséről szóló válogatásnál is beszélgettünk róla), mégsem akarok spoilerezni, mert jellegzetesek a fordulatai.
Dióhéjban: négy lánytestvér, az őket egyedül nevelő édesanyjuk, amerikai polgárháború (ahol az édesapjuk harcol), szegénység és gazdagság, női életutak és lehetőségek, kitörni akarás és kiteljesedés, kinek-kinek a maga módján. És persze a művészet! Az önkifejezés kalandja írásban, színpadon, festészetben, zenében – és a kérdés: nőként ez hogyan lehetséges?




Greta Gerwig már rendezői debütálásában is Saoirse Ronan-nal dolgozott és olyan ez a rendezői-főszereplői kémia, ami tornádót generál, eszméletlen dinamikus, üdítő, ugyanakkor káoszhoz semmi köze: meghaladja, felemeli azt. Az egész filmre jellemző ez az erős kémia és a „káoszból harmónia” effektus.  Nem szeretem ezt mondani, mert a művészetben igazából nincsenek nemek, de ez egy igazi női film és ezerrel kikívánkozik belőlem, hogy rengeteg ilyen tehetséges női művészre lenne szükség a reflektorfényben is, kár, hogy Greta Gerwig-et egyfajta díszpintyként hordozzák körbe Hollywood-ban, mint anno Sofia Coppolát, mondván, „van nekünk női rendezőnk, látjátok!” De legalább… mert tényleg megérdemli a méltatást. Bár jegyezzük meg, hogy pont a legjobb rendezés Oscarjára nem jelölték (míg a legjobb filmre és forgatókönyvre igen; fun fact: párjával, a Házassági történetet jegyző Noah Baumbach-hal „Oscar-riválisok” és ugyanígy jártak, 6-6 díjra jelölték őket, de a rendezőire egyiküket sem) – pedig mindenekelőtt rendezői bravúr az a gyönyörűség, amit látunk. Minden és mindenki, tényleg minden apró részlet a helyén van, egyenesen kiváló, de ennek a mozinak szíve-lelke van! Gerwig úgy fogja össze az egészet, a múltat-jövőt, gyermek- és felnőttkort egymásba játszató cselekménytől a parádés szereposztáson át az összetetten megkoreografált, sokszereplős jelenetekig, mint egy gondos, figyelmes, szeretettel tápláló édesanya. (Fun Fact 2: a forgatás idején valóban várandós volt, kisfia a márciusi utómunkálatok vége után szinte azonnal megszületett – szépen együtt áramlott vele! :))




Az új Kisasszonyokban az a legjobb, hogy bár megőrzi az eredeti figurák és mondandó archetipikus rétegét is, süt belőle a valódiság és eredetiség. Imádtam Saoirse (egyébként is nagy kedvencem, a színésznő és a karakter is) Jo-ját, de legalább annyira Florence Pugh-t Amy szerepében, a titkos favoritom azonban egyértelműen Laura Dern Marmee-ja! (Ó, és mennyire bírom az ilyen apró nüanszokat, hogy például az ő ruháinak színeiben az összes lány meghatározó színe szerepel.)

Mindennek értelme van, minden tapasztalat és tapasztalásmód a helyén van, az életünk értékes és jelentőségteljessé tehetjük. Az önmegvalósítás és az örömteli kapcsolatok között nem kell választanunk, és egyáltalán nem kell megalkudnunk, mert a mi, egyéni utunk – amennyiben szeretetből fakad! - teljes és tökéletes lesz úgy, ahogy van. Számomra ezt az üzenetet adta a film, és ahogy a múltkor az Árva Brooklyn-t dicsértem és a ’19-es év meglepetés-legjobbjának neveztem, örömmel teszem mellé a Kisasszonyokat is. Nézzétek meg, felemelő!
A Kisasszonyokat január 30-ától játsszák a magyar mozik. Bónuszként pedig itt egy érdekes videó, melyben a négy legfontosabb filmes adaptációt hasonlították össze, olyan szempontból is, hogy hogyan változtak a nőtípusok és a női léttel, női szerepekkel kapcsolatos mondandó a négy korszakban!

**

Kisasszonyok (Little Women, 2019)

R: Greta Gerwig

Nálam: 10/10







© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotók hivatalos filmplakátok, a film sajtóanyagából származó képek, illetve nyilvános megosztók jogtiszta fotói.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése