Önazonosság, letisztultság, művészet. Felszabadító Kreatív írás kurzusok az örömteli, tudatos, alkotó életért.

2020. március 4., szerda

Filmajánló: X+Y – EGY RAGYOGÓ FIATAL ELME

„Csak a szeretet érdekel és csak olyan dolgokkal vagyok kapcsolatban, melyek a szeretet körül forognak” – nemrég olvastam ezeket a sorokat  Marc Chagall festőművésztől és rábólintottam, mert egyre inkább így vagyok ezzel én is: alkotóként, befogadóként és a mindennapi életemben egyaránt. Pár nappal korábban valami hasonlót állapítottunk meg Io-val, miután megnéztük az x+y című brit filmet.
Az alcímként használt egy ragyogó fiatal elme érthető, eladási szempontból pedig jó kapcsolás az ismert Russell Crowe-filmhez, de valójában nem sok köze van hozzá. Talán azért is látom így – egyébként Daniel Tammet nagyszerű könyve és az Árva Brooklyn című regény Tourette-es figurája után megint "a spektrumon" kalandozom! :) -, mert autista gyermeket nevelő szülőként és részben saját bőrömben is tapasztalva ismerősek számomra ezeknek a tudatállapotoknak a kihívásai, főleg a szociális kommunikáció terén. A zseniális matematikai képességek, melyekkel ebben a filmben Nathan bír, fontosból egyre inkább mellékesek lesznek ahhoz képest, hogy a fiú bezártságából kinyílik a világra, sérüléseiből pedig gyógyul - s ahogyan engedi magát megérintődni, a változás megállíthatatlanná válik.

Morgan Matthews rendező korábbi dokumentumfilmjéből (Beautiful Young Minds) James Graham drámaíró írt forgatókönyvet. A fikciós, de valódi megélésekből táplálkozó történetben Nathan enyhe autizmussal él. (Tudjuk ugye, hogy attól, hogy valami esetleg kevéssé látszik kifelé, ez nem jelenti azt, hogy az illető könnyen megbirkózik a kihívásaival?) Édesapja játékosan térképezi fel, hogyan tud felé közelíteni; ő az egyedüli, akivel Nathan képes mélyebben kapcsolódni, ám miután baleset áldozata lesz, a fiú még nehezebben találja az utat az emberekhez. A matematika a szenvedélye, s amikor édesanyjának és tanárának köszönhetően lehetősége nyílik részt vennie a Nemzetközi Diákolimpián igazi, nagy átalakulás veszi kezdetét az életében.




A film lassan, csendesen építkezik, megint csak nem való az instant szórakozásra vagy hollywoodi drámákra vágyóknak, inkább a finom rezdülésekre fogékony megfigyelőknek.
Az autizmus-témában azt szeretem – és speciálisan ezt is adja nekem a gyermekünkkel való mindennapi tapasztalás -, hogy elemi erővel késztet az önreflexióra. Tegye fel a kezét, akinek nincs kihívása a szeretet megélésével, adásával és befogadásával a kapcsolatban! Bingó! De mi van, ha nem a „szeretni és szeretve lenni” képessége a „sérült” az énünkben, hanem az önkifejezésünk és a kommunikációnk az, ami figyelmet és a fejlődést igényli? Ez egy egészen más és alapvetően szeretettelibb, ezáltal építőbb hozzáállás mind magunkhoz, mind egymáshoz! ;)

Egy kicsit sokat markolnak az alkotók, mivel nem csak a remek szimbolikára lehetőséget adó autizmust (Asperger szindrómát), hanem a gyermekkori traumát is bekapcsolják a történetbe, szerencsére azonban még azon a határvonalon maradnak, ahol nem veszti hitelét a mondandó.
Végső soron minden kérdésre a szeretet a válasz, a szeretet nyit meg a még több szeretetre, a valódi változásra. Mindez belülről indul, jöhet - és szükséges is - külső hatás, de igent mondanunk rá és lépnünk mindig nekünk kell.

Asa Butterfield generációjának egyik legjobb filmszínésze; kedvencem a mostani fiatalok közül Saoirse Ronan és Timothée Chalamet mellett. Gyakran játszik traumatizált és abból kimozduló karaktereket, mint a Then Came You-ban is, de igazából jóval szélesebb skálán mozognak az alakításai, mint ahogyan az első blikkre tűnik. Ez a film talán a legjobbja, az ő játéka kulcs, de valamennyi szereplő fontos.




A „sok apróság” közül, ami egésszé áll össze végül, két kedvencem emelem ki. A szocializálódni próbáló különcök gyülekezete (az olimpiai matekcsapat brit részlege) egyszerre szívszorító és édes; a kamaszság esetlensége, a beilleszkedni akarás görcse, kegyetlensége és fájdalma... - bennem a kérdés: muszáj így felnőnünk? Másként megtörténnie ennek csak érzelmileg is felnőtt, valóban felelős tanárokkal lehetne. (És szülőkkel persze, itt most csak az olimpiai edzőtáboros utazásra gondolok, ahol szülők nincsenek jelen. De az egész társadalmi-intézményi struktúránk elcseszett, a kiüresedés, a lélektelen díszletek miatt. Hisz' fontosabb tartozni valahová – bárhová -, mint azt tudni, hogy kik vagyunk és hogyan, hová kapcsolódunk.)

A másik, számomra nagyon megérintő az anyuka Sally Hawkins által játszott karaktere. Basszus… persze, itt nyilván visszacsatolok azokra az anyai (szülői)  megpróbáltatásokra, amiket egyébként nem csak egy autival, nem csak egy kamasszal, hanem úgy általában véve is nehéz megélni.
(Az utóbbi időben kijutott nekünk ebből bőven, és azt a transzformáló, folyamatosan a jelenbe és önnön hitelességembe hívó erőt, amit a gyermeknevelés jelent, nem cserélném el más tapasztalatra. Még akkor sem, ha néha bizony azt mondom, nem véletlenül nem akartam sokáig gyereket…)
A Hawkins által megformált szereplő ráadásul egyedülálló anyuka, akinek egy szuper apuka megfoghatatlan magasságokba emelt emlékével kellene „versengenie”.
Hogy hogyan éli meg az anyaságát, hogyan ábrázolja ezt a film, nem árulom el, de azt sem, hogyan szerepel végül Nathan a diákolimpián és miként alakulnak a kapcsolatai.

Nézd meg, érdemes! Ha pedig adott a film, örülök, ha megosztod velem! :)


Az x+y - Egy ragyogó fiatal elme című filmet ezen a linken is megleled! (Be kell kapcsolni hozzá a magyar feliratot, amit a videólejátszón a kis billentyűzet ikonra és az "X+Y" feliratra kattintva tehetsz meg!)


**

X+Y – Egy ragyogó fiatal elme (x+y – A brilliant young mind, 2014)

R:  Morgan Matthews

Nálam: 10/9,5

IMDb adatlap.

Előzetes.
💗



© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. 
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

Az illusztrációként felhasznált fotó hivatalos filmplakát, a film sajtóanyagából származó jelenetfotó, illetve nyilvános megosztó jogtiszta képe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése