Önismeret, művészet, önmegvalósítás. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2020. július 19., vasárnap

Életre szóló zenék: JOAN AS POLICE WOMAN - 10 (+10) kedvenc dalommal

Mondtam már, hogy imádom az „unikornisokat”? A bevett koordináta rendszeren túl tevékenykedő alkotókat. Az életért szenvedélyesen kiálló amazonakat. A magukat egészen lemezteleníteni kész angyalokat. Az öntörvényű, belső tűz hajtotta művészeket. Mondtam már, hogy imádom Joan Wasser-t és zenekarát a Joan As Police Woman-t? :)

A blogon két válogatásban is szerepel dala (itt és itt), de most már tényleg időszerű egy önálló bejegyzést szentelnem Neki, különösen, hogy ezen a nyáron ismét sokat hallgatom és fantasztikus új(abb) dolgait is felfedeztem. Nem volt kérdés, hogy az Életre szóló zenék sorozatban írjak Róla, csak úgy, mint korábban egy másik kedvencemről, Sufjan Stevens-ről tettem, akit szintén sokat hallgattam már ezen a nyáron is. Épp Sufjan új, America című dala kapcsán került elő a Carrie & Lowell lemez 2015-ös koncertfilmje is, amit nagy élmény volt Io-val is megnéznünk, és ezután jött a gondolatmenet, tudok-e még olyan „unikornis” zenészt, akivel ilyen kitartóan „végigkísértük egymást” legalább két évtizednyi, már felnőttkori változáson.



Ami Sufjan-nak a folk, az Joan-nek a soul zene (ahogyan például itt is beszél róla), de mindketten valami egészen eredetit, markánsat, egyben folyton változót hoznak ki műfaji alapjaikból. A Joan As Police Woman (a formáció elnevezését egy ’70-es évekbeli amerikai tévésorozat ihlette) is egy lenyűgözően komplex zenei kaland, ahol a lecsupaszított, zongorára komponált daloktól a motown-os és jazz-es fúvósokon át az alternatív rock sodró gitárjaiig és az éterien szép hegedűfutamokig szinte mindennek és bárminek van létjogosultsága.
Ami  állandó, az Joan egyénisége és semmihez sem hasonlítható hangja (na, jó, ha mégis kell hasonlítanom, akkor nekem mondjuk olyan, mint egy sós-karamellás almatorta :) – egyszerre izgalmas és otthonos ízvilág :)), meg a beat-ek: jöjjenek élő dobból és ütősökből vagy dobgépből, de a ritmusok mindenütt ott vannak, a legváltozatosabb hömpölygésben.

Joan Wasser 1970. július 26-án született (mindjárt az ötvenet ünnepli!), s bár már kisgyerekként zongorázott és hegedült, kamaszként inkább a punk szcénában kalandozott,  ’91-től pedig a Dambuilders alternatív rockzenekar hegedűse és vokalistája lett. Jeff Buckley párja volt három éven át, egészen a zenész ’97. májusi, tragikus haláláig (sokan még mindig az ő barátnőjeként referálnak rá, pedig már a halála előtt, alanyi jogon is izgalmas művész volt, bár nyilván kevésbé ismert és nő). Később a Black Beetle nevű Jeff Buckley emlékzenekart  vitték a volt zenésztársakkal, csaknem öt éven át koncertezve, az igazi tranzit azonban a saját dalokig és az önálló kiállásig az Antony and the Johnsons zenekar tagjaként töltött időszaka volt (hegedűn játszott az I Am A Bird Now című csodás lemezen).

Joan csak a harmincas évei elején-közepén kezdett el dalokat és szövegeket írni (viccesen utalt is rá többször, hogy nem bánja, mert így kevésbé kellemetlen visszahallgatni őket), de a debütáló, 2002-es Real Life hatalmasat szólt - indie körökben legalábbis. Hozzám is nagyon hamar eljutott anno, és egy csapásra beleszerettem! A Real Life egy zavarba ejtően érett alkotót mutat, azért használom ezt a kifejezést, mert zene, hang, dalszöveg, stílus, minden annyira kiforrott és „kész” (és 18 év távlatából is maradandó, erős anyag), ami első lemeznél tényleg nagyon ritka. Tök könnyű lett volna utána „intézményesülni”, nem csak a mainstream befutás értelmében, hanem az itt megtalált kincsekből tovább építkezni, Joan viszont egy valódi művész, szenvedélyes kísérletező (és ezzel szinkronban, ugyanennyire szenvedélyes önismereti úton járó) lelkülettel. Úgyhogy a következő nyolc lemez (köztük egy kollaboráció Benjamin Lazar Davis-szel, egy koncert- és két feldolgozásalbum) mind (nagyon) másmilyen, izgalmas és mélyre vivő utazás.



Sokat lehetne írni külön-külön is mindről, meg arról is, mennyire fantasztikus koncerten (volt szerencsém élőben látni), meg arról is, milyen klassz és valahol nem is túl gyakori a művészvilágban, hogy tudatosan figyel rá, hogy az a belső tűz (már) ne elégesse, hanem hajtóanyag legyen… Hogy mihez? „Csak egyre jobb dalokat írni” (ahogy egyszer nyilatkozta); kifejezni és megismerni magát. Mielőtt megmutatnám az én kedvenceimet az eddigi életműből, itt egy idézet Joan-tól 2019-ből, a Damned Devotion című albuma kapcsán.
„Mindig intimebb párbeszédet akartam. A sebezhetőségtől vagy a jövőbeli melléfogásoktól való félelem, meg az olyan érzelmek, mint a szégyen, a paranoia és a féltékenység gyakran állnak az utunkban. Meg kell különböztetned, mi a valós és mi nem az. Ne használd fel azt, ami nem igaz (például a féltékenységet) arra, hogy elkerüld annak tisztázását, mit is akarsz valójában (ez az, ami igaz). Miért nem bízunk egymásban eléggé ahhoz, hogy teljesen átlátszóan kommunikáljunk? Mi veszíteni valónk van?” (Forrás.)

Nem volt könnyű egy tízes listát összeállítanom, úgyhogy csináltam kettőt. :D  (Anno ez lett az R.E.M. Best Of-fal is,  tényleg annyi elképesztően jó dal van, nem lehet ezt így összesűríteni. Meg különösen egy nem lezárt életműnél, mint a Joan-é, még annyi minden lesz is… én is mikor mit hallgatok szívesebben vagy épp fedezek fel újonnan.) 
Szóval itt az ízelítőm, és most szándékosan nem írok hozzájuk semmilyen kommentárt, maradjon és beszéljen csak a zene! :)



10.   WARNING BELL (Damned  Devotion, 2018)





9.   HARD WHITE WALL (To Survive, 2008)




8.   THE RIDE (Real Life, 2002)





7.   CHRISTOBEL (Real Life, 2002)




6.  DAMNED DEVOTION (Damned  Devotion, 2018)





5.   START OF MY HEART (To Survive, 2008)




4.   ETERNAL FLAME (Real Life, 2002)




3.   TO BE LONELY (To Survive, 2008)




2.  HUMAN CONDITIONS (The Deep Field, 2011)




1.   TO BE LOVED (To Survive, 2008)





Egészben is hallgatható, YouTube playlist-ként!  >> A lejátszási listához katt ide!


A második tízesemet pedig egészben innen éred el – ezek is annyira ütősek, hogy húú! Az első az inkább csak egy kóstoló, a másodikkal együtt valamivel teljesebb képet ad.

Ez így néz ki (beteszem a számokat a címekhez):

10  THE CLASSIC (The Classic, 2014)

09  WHATEVER YOU LIKE (T.I.; Cover, 2009)

08  HOLY CITY  (The Classic, 2014)

07  MY GURL (My Gurl EP, 2006)

06  I DEFY (w. Antony Hegarty; Real Life, 2002)

05  THE MAGIC (The Deep Field, 2011)

04  STEED (For Jean Genet) (Damned Devotion, 2008)

03  REAL LIFE (Real Life, 2002)

02  GOOD TOGETHER (The Classic, 2014)

01 GET DIRECT (The Classic, 2014)



Jó zenei kalandozást kívánok, ha pedig tetszett, megérintett valami - esetleg Te is ismered és szereted -, örülök, ha visszajelzel és osztozunk benne! ;)

Joan honlapja, Fb oldala és Instagramja.


**


💗


© Csendvirágok - https://www.csendviragok.hu

Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

Bizonyos jogok fenntartva! A cikk szövege a szerző szellemi tulajdona
A blogbejegyzés belinkelésével szabadon megosztható, más módon felhasználni tilos!

A képek nyilvános sajtóanyagokból származnak. 

Zene és fotó kredit: © Joan As Police Woman 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése