N'alika, író és tanár blogja önismeretről, művészetről. Felszabadító Kreatív írás kurzusok a tudatos, örömteli, alkotó életért.

2021. május 3., hétfő

Művészet és önismeret: KULTNAPLÓ – 2021. március-április


Az év első Kultnaplóját szerettétek, jó visszajelzéseket kaptam, köszönöm; most jövök a március-áprilisi kedvencekkel! Elég hektikus hónapok voltak - miként az időjárás is -, egy csomó „lyukra futással”, például elkezdtem (vagy kezdtünk) több könyvet, de néhány alkalom után el lettek engedve. Egyre érzékenyebben tapasztaljuk, mennyire nem mindegy, mivel és hogyan tápláljuk magunkat. És hiába: van olyan is, hogy valami régen ízlett (volna), de ma már nem. :) A kevésbé finom vagy hamar felejtős falatokról nem fogok írni, csak arról, ami tényleg megmozgatott és jó szívvel emlékszem rá.

A Kultnaplót és az Alkotónaplót ezentúl a nemrég újraéledt Önismeret rovatban találod!


Március

Zene

Chocolate – Original Motion Picture Soundtrack by Rachel Portman 

Annyira jólesett hallgatni, különösen ezt! Instant életöröm-zene, a márciusi újabb karantén és a harmadik hullám idején extra dózisban kellett az ilyesmi. 

Down To The Ground – Love Is In The Air – Zenei válogatás

Mint ahogy ezt a korábbi, tavaszváró, vérpezsdítő, mégis elringató mixet is jó volt felidézni, sőt végigtáncolni.

Love Yourself – Zenei válogatás

Meg ezt, a '19 nyarán készített lejátszási listát. Szeretek újra rálelni a korábbi válogatásaimra, egy-egy előadót is eszembe juttatnak, akit nem hallgatok magamtól mostanában, viszont tök jó elővenni akár egy album, akár csak néhány szám erejéig.


Könyv

Edith Eva Eger: A döntés (The Choice, 2017)

Kétségtelenül ez a könyv volt rám legnagyobb hatással idén tavasszal. Vagy egy éve a polcomon van, aztán Brené Brown podcast interjúja a szerzővel megadta a végső lökést, hogy elolvassam. Hú, kemény volt, és olyan szempontból ambivalens, hogy egyrészt igen: a traumafeldolgozás, a felelősségvállalás és a továbblépés iskolapéldája, és mint ilyen, engem is lenyűgöz. Értékes, fontos könyv, ami akár életeket is menthet és bizonyára ment is; önismereti úton járóknak úgyszólván egy „kötelező darab”. Engem a belső folyamataimban a megbocsátásra inspirált egy új szinten, amiért óriási hála! 

Ami az érem másik oldala, hogy zavart, mennyire ignorálja Ő is (ahogy szinte valamennyi, általam ismert pszichológus-szerző) az Önvalót.  A legtöbb ember, amikor "magára" referál, teljesen megszokott, hogy a pszichét, az adott, és lényegileg változatlannak hitt személyiségét érti alatta. És sajnos még a „lélek” dimenziójával foglalkozók többsége sem akar (mer, tud…) mélyebbre menni, mögé nézni ennek az egésznek. Pedig a „ki vagyok én?” kérdése a legesleginspirálóbb lehetne és olyan utakra, összefüggésekhez és felfedezésekhez vezethetne, amikre az ember alapvető azonosulása és kondicionáltsága miatt egyáltalán nem is gondolna! (Huszonkettes csapdája, illetve paradoxon: nyílni kell, hogy nyílj, változni, hogy változz!) Engem kicsit bosszantott – amellett, hogy a személyiség valóságát és az önképünk egészségét, az egész „emberi oldalunkat” nemhogy tagadom, de nagyon fontosnak tartom! -, hogy csakis a régi én visszakapása, illetve meggyógyítása játszott itt szerepet a törekvésekben. A transzcendens sugallata, a szeretet, a kegyelem megérzése beköszön azért több helyen, ezek számomra a legerősebb részek. 


Film

Csupa újrázás; rendhagyó uborkaszezon van, sorozatokat meg nem nézünk.

Super 8 (2011) – Az a fajta varázslat, amikor a ’80-as évek (új-hollywoodi ifjúsági filmjeinek) hangulata és motívumkincse többé válik, mint puszta újrahasznosítás vagy utánérzés. (És pont ezt nem tudta kiegyensúlyozottan és elég kreatívan hozni a Stranger Things.) J. J. Abrams itt valami frisset és érzelemdúsat alkotott; nekem most az elengedés (gyászfeldolgozás, illetve újrakezdés) motívuma tetszett, meg persze a gyerekszínészek játéka.

Csokoládé (2000) – Ez volt a márciusi feel good mozink, pont amikor újra kitört a karantén; mindketten rég’ láttuk, én szerintem legalább 15 éve, Io talán 20 is. A hónapkezdésről a „márciusi szélre” asszociáltam Joanne Harris regényéből, és innen idéződött fel a film. :) Könnyed, de nem súlytalan, élveztük. Érdekes, hogy bő 20 éve a CGI még mennyire nem volt öncélú, sokkal inkább a történetmesélést és a fantáziát szolgálta. (És hogy mennyire lefárasztott Az Igazság Ligája új, rendezői változata a maga 4 órás „bálványimádásával”. Azért hozom kontrasztban példaként, mert a humánumot és a valódi érzelmeket hiányoltam belőle, ami például ebben a Lasse Hallström-filmben – és például a tavaly év végén újranézett, szintén ’90-es évek végi Árvák hercegében is megvolt. Tudom, egészen más műfaj, de mégis, nekem a szuperhősös filmeket is teljesen hazavágja ez a sajátosság. Tényleg, nagyjából Nolan Dark Knight-trilógiája meg a Joker a kivételek ez alól.)

Ready Player One (2018) – Tök jól „spielbergesítette” a saját regényét Ernest Cline (ő írta a forgatókönyvet is): olyan, mintha egy párhuzamos univerzumban született történet-mása lenne az eredetinek. Az különösen tetszik, ahogyan az együttműködést, igazi csapatjátékot kidomborítja például a könyv sztorijához képest. Meg hát nyilván befolyásol, hogy részben ezen a filmnyelven nőttem fel (Spielberg-filmek, Kincsvadászok stb.), szeretem, szeretjük őket. Ez az egyszerre téttel bíró, mégis könnyed, humorral teli és az anyagiak által még nem korrumpált (és ez mindig egy vízválasztó döntés a filmekben!), gyermeki – itt inkább már kamaszos – érzésvilág köszön vissza, csak futurisztikus-mesés díszletek között (a Holnapolisz is ilyesmi). 

Adaline varázslatos élete (2015) – „Most aztán feltekerték a lehetetlent a maximumra” – mondta anno Io erről a filmről és nagyon nevettünk. :D Egy modern tündérmese és változás-történet, szép dizájnnal (Blake Liveley ruhái, kabátjai, a régi könyvek, tapéták, tiszta vintage wonderland... romantikus írói vénával megáldottak imádhatják :)). Jó kis életigenlő darab, semmi nagy megfejtés, nem is annyira okos, inkább érzelmes, de lehet szeretni!


Képzőművészet

A Pinterest oldalamra gyűjtögettem szuper fotókat, több albumban is megtalálod őket, például itt és itt. Imádtam a portrékat, a kreatív fotó-varázslatokat (ami nem feltétlenül photoshop!), és különösen Gabriela Herman életörömről mesélő képeit.


Tavaaasz! Bár többször lett volna ilyen idő, de sebaj. :) Gabriela Herman fotója.



Április

Zene


A tavalyi „karantén-mixem”, a belső-külső szabadságról, szabadulásról, csodajó zenékkel. Mozgáshoz is előkerült, meg a 1 Giant Leap is, nagyon szeretem még mindig, különösen a második albumukat!

AIR-t hallgattam hosszú idő után újra, de nem nosztalgiával, inkább afféle „örök-jelen” fílinggel. Ez és ez ilyen nekem!

Warm Bodies (Eleven testek)  soundtrack, wow, mennyire jó! – Ezt ide is feltettem. Az egyik kedvencem róla ez a szám.

Shut Up I’m Writing – Zenei válogatás íráshoz(!) – Nem én készítettem, 8tracks-en találtam, bár már nem volt fenn, nyomoznom kellett utána kicsit. Nagyon jó hangulat, esős, alkotós délelőttökre kifejezetten passzol!

Podcast-eket hallgattam, a Puzsér Róbert és Horváth Oszkár-féle Önkényes mérvadó okozott kellemes perceket, különösen a Rozsda és csont című film elemzése, meg a magyarság(tudat)ról szóló epizód. 

Ó, és Nina Simone Feeling Goodja egy jeltolmács, Anne Magalães által megelevenítve, elmozogva - csodás! Itt is van.


Könyv

Sok verset olvastam, angolul is, főleg Mary Olivert és kortársakat (nagyon jó ez a magazin-blog is, most fedeztem fel), fordítottam is (majd az Alkotónaplóban leírom, miket!). Együtt olvastunk fantasy és sci fi novellákat (például ebből a válogatásból, nagyon egyenetlen, de voltak jó pillanatok) és Zafónt (szintén - stilárisan remek, a történet szempontjából szerintem "meh", pedig nem az első próbálkozásom volt vele).

S épp most olvasom újra Virginia Woolf Orlandóját. Hú, hát vegyesebb, mint gondoltam, a narráció néha kicsit már fárasztóan modoros, de azért még mindig az a mágikus művész-regény. Woolf a karakterformálásban tényleg elképesztő, és olyan szeretni való Orlando! Ezek a mondatok például: „Ezer gyertya égett benne anélkül, hogy ő maga csak egyet is meggyújtott volna.”


Film

A márciusi újranézések után még mindig nem kattantunk rá az új filmekre. Eleve nincs most sok (máskor ez a csúcs-fesztiválszezon, sok tavaly év végi, izgalmas premierrel), de alig fogott meg valami, a legtöbb annyira sem, hogy nekiálljunk. Viszont az újranézéseinkben kifejezetten fantasztikus, „az idővel egyre jobb” kategóriájú, 10 pontos filmek jöttek! Ezekről mind írtam annak idején a blogon hosszabban (bár már nincsenek fenn ezek az ajánlók, de nem ismételném magam). Most csak egy-egy sorban szóluk róluk, illetve azt emelem még ki, hogy mindegyik a változásról szól, van benne szerelem és szeretet, egyszerre viccesek és komolyak, és annyira felemelőek, hogy kár lenne kihagyni őket! ;)


Az egyik legjobb pillanat Joseph Gordon-Levitt Don Jonjából. :)


Eleven testek (2013) - Posztapokaliptikus románc, avagy vannak "melegedő szívű" zombik odakinn! Reményt keltő! :)

Don Jon (2013) - Kigyógyulás a pornófüggésből és a családi, társadalmi mintákra való rálátás - nagyszerű!

Az a hülye szív (2017) - Igaz történet egy súlyosan szívbeteg kissrác és egy léha aranyifjú barátságáról, ami mindkettejüket átalakítja. 

És volt még Serendipity, ami talán nem egy „nagy film”, de olyan jó töltésű, a maga műfajában jeles! Nemrég mutatta Io, nekem kimaradt anno. És van benne Nick Drake, pont ami az én egyik nagy „szerelem-hívó” számom is volt: ez! :)


Képzőművészet


Képzőművészeti albumot is nyitottam a Pinteresten, már sok szépség került bele, itt találod. Hans Walor festményei tetszettek nagyon, például ez (egy indián költő verséhez kerestem illusztrációt, így fedeztem fel), és az alábbi.


Hans Walor - Genesis (2015)


**

Ha adott a válogatás, örülök a visszajelzésednek, és a Te megosztásaidnak is!

Két-háromheti hírlevelemre itt iratkozhatsz fel!

A Facebook-on is követheted a Csendvirágokat!

Jövök majd a tavaszi Alkotónaplóval is! :)



Szerző: N'alika (Kupai Eszter)

 Bizonyos jogok fenntartva! A szöveg a szerző szellemi tulajdona. A felhasznált fotók nyilvános sajtóanyagból származnak, egyéb esetekben a forrásokat mindig feltüntetem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése