2021. augusztus 29., vasárnap

Önismeret: 7 TÉVHIT AZ ÉLETHIVATÁSRÓL - ÉS A FELOLDÁSUK

 


2021. áprilisi, csak hírlevélben elküldött bejegyzés

Ez az első alkalom, hogy egy hírleveleseknek készült cikket megosztok a nagyobb nyilvánossággal - legalább azt is láthatod, miért érdemes feliratkozni :) -, s ezt elsősorban a téma indokolja. Szeretnék megosztani Veled néhány meglátást valamiről, ami az egyik szívügyem, s amiről azt gondolom, megkerülhetetlen "összetevő" a harmonikus létezéshez.
Az élethivatás (sokkal inkább így referálok már rá, mintsem "életfeladatként") jóval több, mint egy hozzánk illő foglalkozás megtalálása, pláne a karrier-építés.
A minap beszélgettünk arról a kurzusok csoportjában, hogy többen azt a mintát kaptuk a családunkból, hogy a hivatásbeli kiteljesedés egyenlő a szakmai ranglétrán való előrelépésekkel, illetve alapvetően az anyagi (pénzbeli és/vagy elismerésbeli) sikerrel.
Ha olvasol már egy ideje, nyilván tudod, hogy én nem a materiális megközelítési módot képviselem, ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy a "bentről kifelé" - a láthatatlan, lelki valóságból az anyagra, s nem fordítva - irányuló megvalósítással az anyagi síkon is sokkal nagyobb elégedettségben és konkrét, fizikai jólétben is tudok létezni. Míg amikor az igazodás kényszere határozta meg a törekvéseim, jellemzően vagy az örömöm vagy a pénzem hiányzott. 

Személyes tapasztalataim és a Veletek való konzultációs beszélgetések alapján összegyűjtöttem azokat a tévhiteket, melyek a legmeghatározóbbak az élethivatás-téma kapcsán. 

Egyébként pont úgy "kapjuk az ívet" odakintről, a külvilágból, mint odabentről a saját fejünkből - és ez aztán a jó hír, mert ahogy belül, magunkban megerősödünk, a külvilág is egyre inkább az új önképünket igazolja vissza. 
Ezekből a korlátozó hitekből bizony van kiút, sőt, a szorításukon túl egy sokkal-sokkal tágasabb, szabadabb és boldogabb élet vár ránk! 

Jó olvasást és megfigyeléseket, s mint mindig, most is örülök a visszajelzésednek! ;)


1.) Az élethivatás egy fix kategória.

Egyrészt az ego már csak olyan, hogy szeretne valami nagyon biztosat, miközben sosem elég neki az, ami van. Ha boldogok szeretnénk lenni, ezért is érdemes nem "rá" alapozni, hanem arra, ami túlmutat rajta: a Lelkünk hívására. 
Másrészt, ha merünk változni (élni!), természetes, hogy a hivatásunk is változik. Mélyül és tisztul az utunk, egyre inkább kikristályososik, mi és hogyan passzol hozzánk - ugyanakkor rugalmasan tovább is változik velünk együtt.
Erről személyes példákon keresztül beszélek abban a videóban is, melyet többször linkeltem már, például a mostani kurzus leírásában is benne van! 


2.) Az élethivatásod egy beazonosítható, meglévő foglalkozás.

Sokan azért válnak frusztrálttá ettől a témától és akár "le is fagyhatnak" már korai kereső időszakukban, mert csak az előttük lévő (vagy eléjük tárt), általuk beazonosított foglalkozásokban, állásokban, lehetőségekben tudnak gondolkodni.

5, 10, 15 vagy 20 éve el sem tudtam képzelni, hogy lehet azt és úgy csinálni, amit későbbi életszakaszaimban csináltam / csinálok. Gimis tanárként fogalmam sem volt a szabadúszó lét lehetőségeiről (nyilván a kihívásairól sem), vagy mondjuk budapesti, "fizikai" tanfolyamokat tartva az online kurzusokról. De tulajdonképp' olyan foglalkozás sem volt, mint, amit most csinálok, a lényegét tekintve én találtam ki magamnak. :) 
Szóval simán lehet, hogy az a hivatás, ami valóban önazonos Veled vagy nincs most épp a horizontodon (talán mert még nem értél meg rá, hogy észrevedd), vagy még egyáltalán nem is létezik! De ha teszed egyik lépésed a másik után, ott lesz - ez egészen biztos!


3.) Elkerülhető az önismeret. 

Ha valódira vágysz, akkor tuti nem! És ez sem valami kőbe vésett dolog, hogy "de hisz' én ismerem magam", hanem nagyon is dinamikus, és olyan mélységei vannak, hogy "ihaj"! :)
Ha nem vagy boldog és elégedett azzal, amit csinálsz, akkor bizony vannak dolgok, amikkel még nem néztél szembe, amiket még nem léptél meg!

Nem véletlenül ilyen hangsúlyosan önismereti út az Élethivatás kurzusom, és talán csalódnak is azok, akik mindenképp valamilyen instant megoldást várnak arra az akár már nagyon kínzó kérdésre, hogy mi a hivatásuk. 

Mónika írta a múltkori kurzus kapcsán, hogy valamiféle "megvilágosodásra" vágyott és hogy váltani tudjon a húsz éve meglévő, de igazából sosem inspiráló munkahelyéről. Ehelyett mást kapott: egy rakás felismerést, és megoldandó - de megoldható! -, "önmunkát", gyakorlati változtatást. És ezt lehetetlen megspórolni!

Ő így fogalmazott:
"Legfontosabb mind közül a magammal való viszony, az életemben való élés, létezés. És ebben kaptam a legtöbbet a kurzusodtól, hogy ráláttam magamra. 
Úristen, fogtam a fejem... elképesztő volt így látni magam, de ma már azt is tudom, hogy ebből mi volt, ami nem az enyém, és egyre inkább letisztul, hogy mi az."

 

4.) Túl idős vagy változtatni. 

A váltás / változtatás bizony kockázattal jár, de nem nagyobb kockázat-e, ha elkerülöd azt, amire hívást érzel, ha megalkudsz valamivel, amit nem élvezel? Csak azért, mert az emberek többsége belemerevedik egy szerepbe és minél idősebbek, annál kevésbé hajlandóak változni, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne!

Tényleg, addig a pontig, amíg lélegzel, amíg itt vagy ebben a fizikai test-tudat formában, van lehetőséged változtatni és úgy élni az életedet, ahogyan igazán szeretnéd! Nagyon szeretem ezt Osho-tól (a Zen Tarot Szivárványok 9 - Beérés című kártyája): 
"A gyümölcs mindig érett, és az alkalom mindig épp megfelelő. Nincs olyan, hogy 'nem megfelelő pillanat'."

 


 

5.) Sok idő kell a megvalósításhoz. 

Gyakran említem a lépésről lépésre építkezést és fontos az érlelődés is (írás kapcsán is sokszor mondom, például itt), és igen: van egy időbeli kifutása az anyagi megvalósításoknak. Viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy csiga tempóban haladna az ember! 
A Lélekteljes teremtés megsokszorozza az erőt és olyan ugrásokat - kész "dimenzióugrásokat" :) - eredményezhet, amire nem is gondoltunk volna! 


6.) Mindenképp a piac diktál. 

Vagy a munkaadó, de a lényeg: a lehetőségeket kézben tartók mások, nem Te vagy. Elhiszem, hogy ez egy nagyon racionális elgondolás és azt sem tagadom, hogy számos dologra kell figyelnünk azon kívül, hogy mi, személyesen mit szeretnénk, ám ez mégsem jelenti azt, hogy az erőnket ki kell adnunk a kezünkből és másra osztani a "mindenható" szerepét. 
Nem, nem vagyunk mindenhatók sem (lásd majd az utolsó pontot is!), viszont a valódi erőnk felfedezése és megélése nélkül tényleg mindig csak térdelni fogunk a körülményeink előtt. Bátorság és kezdeményező-készség nélkül nem megy, hogy sikerre vigyük az élethivatásunkat, ez viszont nem "személyiség-függő": előhívhatjuk magunkból és fejleszthetjük is!


7.) Egyedül kell mindent csinálnod. 

Ennek a megdöntése nálam egy sarkalatos pont volt, és nem csak a szó szoros értelmében értelemben vett segítségkérés és elfogadás témája. Azt hiszem, sokkal inkább a tudatosságbeli átállás és annak megélése, hogy nem egyedül teremtek, hanem társ-teremtek. Hogy amit csinálok, az túlmutat a "kicsi énen", hogy ez bizony egy gyönyörű, nagy, közös projekt.

De erről már nem ejtek most több szót, sokkal inkább ajánlom figyelmedbe az aktuális kurzusunkat, mely a saját tapasztalataidhoz vezet, ha beleállsz! ;)



[UPDATE! Élethivatás kurzus legközelebb várhatóan 2022 januárjában lesz!]

Ha jössz, szeretettel látlak majd, s addig is kívánok Neked örömteli, Lélekből vezérelt megvalósításokat! :)



**



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése