2022. június 8., szerda

Alkotósarok: A FANTASY DICSÉRETE ÉS ÖNISMERETI KULCSOK J. R. R. TOLKIEN VILÁGÁBÓL




Miért pont a fantasy?

Szereted a fantasy-t? Én igen. :) Elgondolkodtam, miért, s arra jutottam, hogy leginkább a műfaj lényegi magja miatt, ami tulajdonképp' egy mondatban összegezhető és így hangzik: „VAN VÁLASZTÁSOD!” 
Az igazán jó fantasy könyvek és filmek az emberi szándék teremtő erejéről szólnak. Vagyis az emberlét benső, nagy megmérettetéseiről és arról, hogyan formálódik a szereplők döntései által a külvilág. 
Jól tudta ezt J. R. R. Tolkien, a 20. századi fantasy mestere, egyben újrateremtő atyja. (És tudta George Lucas és J. K. Rowling is. A Csillagok háborúja - minden űrdíszlet ellenére – épp ezért nem sci-fi. Hisz’ sem a jövőnek, sem az emberiség és a technológia kapcsolatának nincs benne meghatározó szerepe – a nagy horderejű döntéseknek annál inkább!)

A Gyűrűk Ura regénytrilógia ugyan a mitikus Középföldén, tündék, mágusok, törpök, hobbitok, emberek és orkok világában játszódik, ám igen erős korreflexió is - egyben általános érvényűnek szánt erkölcsi tanítás.
Ma reggel kiröppent hírlevelemben Tolkien írói tippjeiből válogattam (ha még nem vagy feliratkozva, katt ide, ha június 13-áig csatlakozol, még ezt a cikket is megkapod és később is lesz sok extra tartalom! ;)). Ebben a bejegyzésben pedig azokról az önismereti "kulcsokról” írok, melyek majd’ 70 évvel A Gyűrűk Ura megjelenése – és több mint 20 évvel a filmtrilógia első részének debütálása – után, jelen korunkban is aktualitással bírnak.
Nyilván egy ilyen "leg-lista" szubjektív, ezért inkább így fogalmazok: számomra ezek a legidőtállóbb gondolatok a műből és úgy általában véve a tolkieni világból.

 

1. Mindenki alkalmas és fontos! Nincs "kis" ember, nincs "kis" tett! 

Ahogy nincs „félember” (lásd „félszerzet”) sem a szó valódi értelmében. Tolkien mind A hobbitban, mind A Gyűrűk Urában, de az íróként tett nyilatkozataiban is hangot adott annak, hogy a gonoszt nem elvont fogalomként vagy grandiózus, világrontó lépések sorának látja, hanem valami olyasminek, ami hétköznapi és egyéni szinten dől el. A „kis galádságokkal”, hazugsággal, elnyomással, érdekvezérelt és másokon átgázoló cselekvésekkel az emberek maguk mérgezik a tudatukat - de az egónak alárendelt létből van kiút!

Minden élethelyzetben, még a legnehezebben is lehet másként cselekedni! S ahogyan A Gyűrűk Urában a két hobbit viszi véghez a lehetetlennek tűnő, nagy küldetést, minden egyes ember – származástól, nemtől, kortól stb. függetlenül – létjogosultsággal bír, tud szívből cselekedni és képes változást hozni a világ(á)ban.


2. A mindennapok, az egyszerűség és a természetközeli lét szeretete. 

A könyvekből még jobban kitűnik, de a filmekből is egyértelműen átjön, milyen nagy jelentőséget tulajdonított ennek az író. A kedvesség, a hétköznapi harmónia, a teremtett világ szeretete átitatja valamennyi művét, ezért tudjuk még a legsötétebb felhők "társaságában" is otthon érezni magunkat benne – ahogyan itt, a Földön is! :)
Valamennyi, erkölcsi értelemben is nagy formátumú és végül győzelmet kivívni képes szereplő közös tulajdonsága, hogy látja és éli ezeket az értékeket. 

Amikor a Végzet hegyéhez érve Frodó összeomlik, azt mondja Samunak, ő már nem érzi a víz ízét, a szellő érintését. Szívszorító ez a jelenet, és azért is bír jelentőséggel, mert ismét rámutat, hogy a legnagyobb értékvesztés a földi életben nem is a halál, hanem a lelkesedés és az életöröm elvesztése. 
A következő sorok pedig A hobbitban olvashatóak és szintén egybecsengenek a fentiekkel: „Ha többen értékelnék közülünk nagyobbra az ételt, az örömöt és a dalokat az aranyhalmoknál, sokkal kellemesebb hely lenne a világ.”



Ez volt az egyik első borítóképünk a Felszabadító Kreatív írás Facebook-oldalán

A kaland archetípusa is meghatározó nemcsak Középföldén, hanem általában véve is a fantasy-ben. A tavaly év végén megjelent kreativitás-ébresztő e-bookban és munkafüzetben külön fejezetet szenteltem a bennünk élő Kalandor előcsalogatásának. :)



3. Túllépés a másokat uralni akaráson, az önismeret próbatételei. 

Bár a nagy csatákat, a „jó” és a „rossz” heroikus küzdelmét én személy szerint már nem fogyasztom olyan szívesen, mint régebben, az még mindig nagyon tetszik, ahogyan A Gyűrűk Ura az ember hatalomhoz való viszonyát vizsgálja.
Az „Egy gyűrű”, a hatalom gyűrűje, amit azért hoztak létre titkos varázslattal, hogy uralja a többieket, a főbb szereplőket mind megpróbálja. Gandalf, a mágus tudja, ő jóra használná az eszközt, ám a jót akarás is válhat elnyomássá és ezzel is a gyűrűt erősítené.  Ő már ismeri magát annyira, hogy ezt képes gyorsan belátni, ezért bízza az „egy-ügyű” Frodóra a gyűrű hordozását. Galadriel, a tündekirálynő hiába olyan hatalmas és fényes, hogy sokan rá sem tudnak nézni, a gyűrű beavatásának köszönhetően a saját gyengeségével szembesül – és képes azt meghaladni. (Ahogyan egyébként Gandalfnak is szintet kell lépnie és meg is teszi. Milyen jó, hogy a fejlődés, a tudati evolúció végig és több szinten is jelen van a történetben!) 

Számomra a mai világban a „sötétség” térnyerése azt jelenti, hogy az önismeret, vagyis a Való minőségünk felismerésének szándéka helyett a tekintetünket kifelé fordítjuk – mint Szauron idegesen pásztázó szeme – és a külvilágot akarjuk kontrollálni. Míg a "fényesség" idebenn ragyog és odakinn is a segítségünkre siet: ha éljük, minden a helyére kerül. 
Ezért tökéletes király Aragorn, aki képes végigmenni ezen a belső úton, megérni a királyságra és valóban a legnagyobb jót szolgálni. 


4. Nem kell egyedül csinálnod!

Gyönyörű Tolkien történeteiben az együttműködés és az egységtudat bemutatása. A kettő között én azért teszek most különbséget, mert a másodikon azt a minőséget értem, ami nem egy racionális vagy érdek-vezérelte együttműködés (és nem is az "egyvélemény" diktatúrája!), legtöbbször nem is látjuk, mihez vezet, egyszerűen csak érezzük, hogy így kell cselekednünk. 

Minden részlet jelentőséggel bír és gyakran csak a nagyobb etap végén látjuk meg a teljes képet. Ilyen Gollam szerepe, akit Bilbó is, Frodó is életben hagynak annak ellenére, hogy az életükre tör, míg végül ő is – és mindenki más is! – szükséges a győzelemhez. 
Az is nyilvánvaló, hogy az egymásra való figyelem és egymás kölcsönös segítése nélkül nem sikerülhetne az előrelépés. A beteljesüléshez vezető úton pedig a látomásoknak, a belső világból érkező üzeneteknek sokszor még relevánsabb szerepe van, mint egy külső eseménynek. 



Jajj, azért Aragornból is lehet viccet csinálni! :) Írói mémekben is A Gyűrűk Ura az egyik legjobb. 

Ha szeretnéd meghaladni a képen ábrázolt elakadást, ajánlom a kurzusokat, különösen a Regényírást! ;)



5. Az önzetlen tett jelentősége. 

Egy picit személyesebb vizekre evezve elmondom, hogy nem tudatosan ugyan, de az önzetlenséget sokáig egyfajta „spirituális egós motorként” éltem. Azaz akartam, igyekeztem önzetlen lenni, ami egy állandósult, másoknak alárendelődő, megfelelés-kényszeres mintát erősített. Úgy hittem, ez a szolgálat és így jó - azaz: ettől vagyok jó. 
Mára már tudom, ennek nincs köze az előzetes elképzelésekhez arról, mit hogyan kell „jól” csinálni, sem az alázatosságról vagy szerénységről alkotott önképmintákhoz. 

Előfordul, hogy nem annak van itt az ideje, hogy „igen”-t mondjunk valamire vagy békésen közelítsünk valakihez. Gandalf például, ha annak érzi létjogosultságát, kardot ragad, ha pedig annak, hogy a város ostromának kellős közepén egyedül üldögéljen Minas Tirith udvarán és csak figyeljen, akkor azt teszi. Ez a fajta cselekvés a belső vezető energiája, ami képes túllátni mind a személyes érdekek érvényesítésén, mind mások igényeinek kiszolgálásán. 


+1: És akkor még egy kis „bónusz”: a művészet! Imádom, ahogyan Tolkien világát áthatja a művészet – a könyveiben ez még hangsúlyosabb (ilyen szempontból is a Szilmarilok volt rám annak idején a legnagyobb hatással), de Peter Jackson filmje sem marad el ennek kidomborításában. 
Legyen szó versről, dalról, képző- vagy építőművészetről, a nagyság itt mindig egyfajta kifinomultsággal párosul. 
Hát bizony: az alkotás önmagából fakadó öröme finomítja a tudatosságunk, megszépíti és kiteljesíti a létezésünket! :)


Zárszó

Amikor az új kurzusanyagot írtam és fantasy tárgyú szakirodalmakat olvastam, többször belefutottam abba a kérdésbe, hogy egyáltalán irodalomnak tekinthető-e a fantasy, lehetőséget ad-e a "magas művészetre" (másik kiemelt műfajunkkal, a sci-fivel kapcsolatban is gyakran felmerül ez, meg úgy általában véve a spekulatív fikcióval, például a horrorral kapcsolatban is). 
Szerintem a válasz igen: mindhárom műfajban lehet művészit alkotni, még ha a klisék miatt keveseknek is sikerül.  
Arról, hogy mik a legerősebb potenciáljai a most, júniusban fókuszba helyezett műfajainknak a legutóbbi Facebook-posztomban is írtam, a fentiekből pedig úgy vélem, kirajzolódik, hogy ez a zsáner nagyon is alkalmas mély és valódi tartalmak kifejezésére. 

Örömmel fogadom a Te meglátásaidat is akár itt, akár a Facebook-bejegyzés alatt! 


Kíváncsi vagy az új kurzusra? Június 14-étől máris kipróbálhatod magad a tettek  mezején! A mellékletekkel együtt több mint 100 oldalnyi (!), szuperséges, komplex és élvezetes tananyag született. Több szintű és önállóan, akár újabb körökben is feldolgozható, úgyhogy nem kell aggódnod a mennyiség miatt! 
Akár jól ismered ezeket a műfajokat, akár újdonság lesz a felfedezésük, ajánlom ezt a remek írói kalandot! fantasy ugyan csak az egyik műfajunk lesz, de ha szereted, az az érzésem, az egész kurzust élvezni fogod! :)


Június 13-áig, hétfőn 18 óráig csatlakozhatsz!


Szeretettel várlak!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése