A folyó egy női regény. Nem gondoltam, hogy ezt valaha leírom, azt viszont annál többször mondtam, hogy az irodalomnak nincs neme. :)
Mégis, be kellett látnom, létezik egy jellegzetesen női tapasztalásmód – úgy is mondhatnám az érzelmeken keresztüli; az odaadáson, a vágy egy sajátos ízén keresztüli; a kapcsolatokból energiát merítő, az azokba belegabalyodó, s onnan magára ébredő -, ami tükröződik abban, hogyan írunk meg egy szöveget.
Amikor huszon-egynéhány évesen olyan szerzőket olvastam, mint Virginia Woolf, Banana Yoshimoto vagy Arundhati Roy, nagy felismerés volt számomra, hogy így is lehet. Hiszen én is így írok, nem a sztori, hanem a megélés vezet!
A hozzájuk hasonló női írók bátorítottak a finom, éteri síkokon, s talán én is így bátoríthatok másokat azzal, hogy merem hallatni a hangom.
Nem árulok zsákbamacskát: ha belemerülsz majd ebbe a folyóba, akkor az emóciók vizébe merülsz. Az érzelmek sodorhatnak, lehúzhatnak, felemelhetnek, ám ahogyan egyre nagyobb tudatossággal éljük meg őket – magunkat -, az végső soron haza vezet bennünket.
A folyó nem szellemi tanításokat megfogalmazó regény, inkább egy lírai – egyszerre belső és külső - utazás. Amikor írtam nemcsak kifejezetten „nőit” nem akartam írni, de semmi „spirituálisat” sem, mégis mindkettő lett, azt hiszem, a szó legjobb értelmében. :)
Egy újabb részlet:
.png) |
| A felhasznált kép egy taraozella nevű alkotó preraffaelita festőket idéző interprerációja a DeviantArtról, egész pontosan innen. |
A folyó / Visszatérés holnaptól előrendelhető, március 21-étől megvásárolható.
Remélem, Te is szeretni fogod!
S bár én a nőnapot nem kedvelem különösebben, a nőiséget, mint tapasztalási formát ünneplem most ezzel a bejegyzéssel!
Tudj meg többet a kisregényről: keresd a #afolyó címkét a Facebookon és/vagy itt, a blogon - utóbbihoz katt ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése