Fényedben megtanultam szeretni,
szépségedben verset írni.
szépségedben verset írni.
Mellkasomban táncolsz,
miközben senki sem lát.
Ám én néha igen,
és a látvány ezzé a művészetté válik.
Dobpergés morajlik a levegőben:
ver a szívem.
S a dobbanás mélyén megszólal egy hang:
„Tudom, hogy fáradt vagy,
de gyere! Mutatom az utat.
de gyere! Mutatom az utat.
Tán irigyled a nagylelkű óceánt?
Miért ne adnád az örömöd mindenkinek?
A halak nem csészékben tartják a szent nedűt,
csak úsznak a hatalmas, folyékony szabadságban.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése