A szombat nálunk majdnem két éve offline nap. Még egy
dalocskát is költöttünk hozzá, ami a „süss fel Nap” parafrázisa és az
alapvetően nem beszélő, „autimanó” kisfiunk is énekelgeti. :D Online térben dolgozó
vállalkozóként, de azt gondolom, általában véve is, mindannyiunk számára
különösen áldásos a kikapcsolás! Ez nemcsak a képernyőktől való felállást
jelenti és nem is a végkimerülésig való önhajszolás utáni beájulást, hanem a
tudatos pihenést. Mi nagyon megválogatjuk ilyenkor – és szerencsére már nem
csak ilyenkor, hanem a mindennapokban is egyre inkább -, mit veszünk magunkhoz,
milyen minőségű dolgokkal és hogyan tápláljuk magunkat. A mostani hétvégén szerettem volna valami
lélekemelő dolgot olvasni és Gudmon Erika novelláskötetére esett a választásom.
Vártam már a könyvet, mert az eddig általam ismert szövegek alapján remek
novellistának tartom Erikát, de nemcsak írói kvalitások szempontjából, hanem az
emberi dimenzió miatt is, ami átitatja minden írását. Számomra általában véve
is másodlagos, hogy valaki mit ír (vagy mond), sokkal inkább az számít, honnan teszi.
Erika kötete igazi kincs, annyi kedvesség, humor és báj van benne, hogy az embernek csak úgy növekedni kezd tőle a szíve! :) A pihenés, töltődés témájának és a női létnek a címbéli hangsúlyozása nem véletlen: ahogy belenézünk ebbe a kaleidoszkópba, minden nemű és korú szereplő és a legkülönbözőbb élethelyzetek kavarognak benne, mégis leginkább a sok generációs női tapasztalásmód szépségeinek és kihívásainak lenyomata. Vannak benne egészen nehéz élethelyzetek – a mindennapi élet tapósómalma, az egyedülléttel vagy az elmúlással való szembenézés, az anyagiak vagy a gyermeknevelés megpróbáltatásai -, mégis egy olyan derűs tekintet hatja át ezek ábrázolását is, amelyről érezzük, hogy nem erőltetés, hanem az élet érleli meg rá az embert. Erika egyébként a siklósi PiheNő nevű tér megálmodója és vezetője, saját tapasztalatai mellett az anya- és nőtársaival töltött idő, az egyéni és közös sorsok valósága is visszaköszön a történeteiben.
 |
| Délutáni pihenésem a PiheNŐidővel. :) |
Anélkül hogy bármelyik szöveg remek csattanóját lelőném,
kiemelem néhány személyes kedvencem. A Jövő érkezik a kettes vágányra olyasmi,
amit az egyik szívem csücske téma, az élethivatás kapcsán is inspirációként mutatnék azoknak, akik keresik a lendületet az újrakezdéshez. A
Délutáni buborékok szintén az örömteli változásra, felszabadulásra ihlet, és itt
is lenyűgöz a kíváncsi szempár, amivel Erika néz: pontosan ez az őszinte érdeklődés
az, ami megnyitja az elbeszélések hőseit és minket, olvasókat is az elfogadásra
– és a (nem) hétköznapi csodákra! :)
Az igazi lány – egyperces út kamaszokhoz a maga tömörségével briliáns példa rá, hogy lehet annyi, de annyi mindent belesűríteni egy pici novellába, egyetlen kis villanásba. A Láncszem és pálca nem az egyetlen történet volt, amit megkönnyeztem, de számomra az egyik legmegérintőbb: felidézte bennem Anyukám és más női felmenőim odaadó gondoskodását. Az anyaság heroizmusát, ami annak, aki éli, nem heroizmus, hanem a világ legtermészetesebb dolga, és amit én is azóta érzek át mélyebben, amióta anya vagyok és egyre többet tapasztalok így.
A Menüsor pedig csodásan kifejezi azt, ami számomra a legnagyobb ajándéka ennek a kötetnek: hogy a kapcsolódás, az egymás felé való megnyílás és kéznyújtás milyen rejtélyes és milyen átlényegítő valami. Rejtélyes, mert figyelem és gyakran idő, érlelő tapasztalatok kellenek hozzá, hogy megtörténjen. És átlényegítő, mert enélkül nem tudnánk fejlődni, kiteljesíteni azt, akik vagyunk.
Gudmon Erika írói Facebook-oldalát itt találjátok, első könyvét pedig innen vásárolhatjátok meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése