SUSAN NOYES ANDERSON: A FA BENNEM

Gyökereim ültesd dús barna földbe,
ágaim nyújtózzanak,
a reggel aranysugarai bennem
minden zugot beragyogjanak!

Leveleim ölelje fényes kék ég,
felhőin hadd lebegjek,
kereső énem végre szabadjára,
fátylát lebontva, szállni engedd!

A Lélek nőjön nagyra bennem,
s terjedjen fény belőlem,
hogy szemem lássa a szent ajándékot,
ha parlagon hever előttem!

Emeljem fejem hegymagasra, szórjak
csúcsról csúcsra új magot,
segíts, hogy jól műveljem a földet,
mi szívemnek szeretni adatott!

Susan Noyes Anderson honlapja.

DZSALÁL AD-DÍN RÚMÍ: ZÁRD BE A BESZÉD AJTAJÁT -NYISD KI A SZERETET ABLAKÁT!

Van az a csók, mit egész életünkkel vágyunk:
Lélekérintésnek adni földi testet.

Tengervíz könyörög a gyöngynek, törje kagylóhéját,
s a liliom szenvedéllyel hívja a vadon-kedvest.

Éjjel kinyitom ablakom, a Holdat kérem,
arcát érintse enyém,

s ő lélegezzen belém…
Zárd be a beszéd ajtaját -
nyisd ki a szeretet ablakát!

A Hold sosem az ajtón át érkezik,
mindig az ablakon.